Dunaújvárosi Hírlap – 1976. március 12.
Öt esztendő alatt egy új városrész épült fel az intercisabeli castellum helyén. Ott, ahol egy évtizeddel ezelőtt még kukoricát kapáltak, lucernát kaszáltak.
Öt esztendő alatt 4051 új otthon épült Dunaújvárosban. A legtöbb a Castrumban.
Széles körű összefogásra volt szükség ahhoz, hogy felépüljön a 4051 lakás. Jelentős összeget, 926 millió forintot fordított az állam a dunaújvárosi lakásépítkezésre. Ezt a pénzt megtoldották városunk üzemei is, élen a vasművel, hozzátett ehhez a pénzhez a városi tanács is, és hozzájárult a lakosság is.
A várvavárt beköltözés családi ünnep, és sokak számára szinte sorsforduló. Az elmúlt öt évben 4051 családi krónika örökíthette meg azt a nagyszerű tényt: új lakásba költöztünk, Dunaújvárosban.
Paneles építkezés a hetvenes évek közepén
Fotó: Dunaújvárosi Hírlap archívuma
Az Apáczai Csere János utcai kövérház tizedik emeleti lakásában középkorú férfi nyit ajtót. A négygyermekes családapa, Szakmány Mihály örömbe vegyülő elfogódottsággal mutatja meg kétszoba-hallos birodalmát… Tizenhét évi házasság után, negyvenegy éves korára jutott saját otthonhoz.
– Apátszálláson a szüleimnél laktunk, majd amikor ők szétköltöztek, nekünk is menni kellett. Havi ötszázért kilenc évig laktunk ott a faluban egy földes szoba-konyha albérletben…
Az apa a városépítés kezdete óta itt dolgozott, különféle munkahelyeken. Hat éve a Kohászati Gyárépítő Vállat segédmunkása.
– Sokat jártunk a lakás után, amíg lett belőle valami. Öt hete költöztünk Dunaújvárosba. Harmadnap a kislányom hitetlenkedve kérdezte: apu tényleg a miénk ez a lakás?
Szokatlan még a hattagú családnak a kényelem, távfűtés. Új a városi nyüzsögés és forgatag. Meg kellett szokni a liftet, meg a tizedik emeletet.
– A legkisebb lányom elsőbe jár. Az óvárosi iskolába vették fel – mondja az édesanya. – Innen a tizedikről messze ellátni, észreveszem, amikor jön hazafelé.
A feleség egyelőre nem dolgozik.
– Az OTP-től kölcsönt vettünk fel, hogy bebútorozhassuk ezt a szép lakást. Apátszálláson a négy gyerek mellett, nem tudtam elhelyezkedni, itt majd keresek munkát. Kell a pénz, törleszteni az adósságot, meg a szövetkezeti lakás részleteit…
Fiatal anyukák alkalmi találkozója az utcán
Fotó: Dunaújvárosi Hírlap archívuma
Dunaújváros, Római tábor városrész
Van, akit a véletlen tett dunaújvárosivá.
– Pesti gyerek voltam, és álmomban sem jutott eszembe, hogy itt kötök ki – mondja Csapó Ferenc mentőápoló, miközben hellyel kínál két- és félszobás lakásában.
– Az asztalosmesterséget cseréltem fel a mentőszolgálattal, még Pesten. Ott is nősültem meg. Azután albérletből albérletbe vándoroltunk. A legidősebb fiam, Feri még Pesten született. A gyerekkel útban voltunk a háziaknak. Nem volt nyugtunk. Hirtelen elhatározással felraktam mindenünket egy tehertaxira és Alapra, az anyósomhoz költöztünk. Nádtetős, egyszoba-konyhás vályogház lett négyünk otthona. Nemsokára öten lettünk, mert megszületett a második fiam…
– Építkezni akartam. Már ki is néztem egy telket magamnak, amikor a dunaújvárosi mentőállomásra küldtek helyettesíteni. Megszerettem az itteni munkahelyet és egyre jobban megtetszett a város is. Beadtam a lakáskérelmet, pedig a feleségem hallani sem akart róla…
Csapóék 73 szeptemberében költöztek a Római körúti állami lakásba. Tizennégy hónappal később megszületett a harmadik gyermekük, András. És Dunaújvárosba költözött Alapról a nagymama is.
– Féltünk először, hogy anyám nem találja meg a helyét itt a városban, – mondja a fiatalasszony.
A beszélgetésbe a nagymama is bekapcsolódik:
– Hatvankét éves koromig Alapon éltem. Van, aki nehezen hiszi el, de nem hiányzik a régi környezet. Járatom a Szabad Földet, az pótolja nekem a falut. Itt eljárok a nyugdíjasok klubjába, olvasok, varrogatok, és jól megvagyok a fiatalokkal…
Az új városrész
fotó: Partvédelmi Vállalat
Az új lakásba költözők közt sok a régi dunaújvárosi. Közülük az egyik Nagy István, a hideghengermű műszakvezetője. Felesége ugyanott dolgozik a termelési osztályon.
– Szüleimmel hatvanötben költöztem a városba mondja az asszony. – Férjem Simontornyára való, de itt végezte el a kohóipari technikumot és a városban él hatvankettő óta. Hetvenben házasodtunk össze. Anyuék lakásának az egyik szobája lett a miénk.
Gyermekzsivajtól hangos a szépen berendezett Római körúti lakás. Az idegen jöttére a két gyerek még elevenebb, mint máskor. A szülők közben elmondják, mit is jelentett számukra az önálló lakás:
– Nem volt nálunk anyós-vő ellenét, kisebb nézeteltérés se nagyon. Mégis jobb külön. Mert a szülővel szemben csak gyerek marad az ember, még akkor is, ha családot alapít. Jó, hogy önállóak lettünk.
 |
 |
| A leendő városrész helye 1968-ban fotó: fentrol.hu |
A már nyüzsgő városrész 1981-ben fotó: fentrol.hu |
Barabás Jánosék új életének induló állomása a dunaújvárosi lakás. Az asszony Dombovárott, a férj Sárbogárdon a Vasútállomáson teljesített szolgálatot. Pécsett egy vasútigazgatósági értekezleten ismerkedtek meg.
Aztán Barabás Jánost ide vezényelték forgalmi szolgálattevőnek. S mert nem elég a szakembert átvezényelni és helyet szorítani neki a munkásszálláson, a pécsi MÁV igazgatóság megvásárolta a városi tanácstól néhány Castrumban épült lakás bérlőkijelölési jogát. Több vasutascsalád, köztük Barabásék is így jutottak lakáshoz Dunaújvárosban.
– A vasutassággal együtt járt, hogy helyettesítőként bejártam a fél Dunántúlt, sok vasútállomáson teljesítettem szolgálatot. Elég volt a vándoréletből, a hurcolkodásból. Innen nem akarok továbbköltözni – mondja a férj. – Itt végleg megállapodom. Tegnapelőtt fiúnk született…
Csongor György
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
