Dunaújvárosi Hírlap – 1996. március 23.
Szalk-puszta régiségeiről II.
Így tehát a kolostor helye valóban nem szigeten lehetett, de még a rómaiak idejében – mint azt Dunaújváros földrajzi monográfiájában olvashatjuk – a Duna itt két ágra szakadt, és sziget képződött. Nem véletlen tehát, hogy középkori térképeink a kolostort már egy szigeten ábrázolják.
Az elkotort monostor feltételezett helye a Duna medrében
fotó: Őri Zoltán
Nagyjából hasonló okfejtéseket találunk Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye monográfiájában, ahol hivatkozva többek között Anonymus és Kézai krónikáira is, bizonyítják a megye történetéhez kapcsolódóan nagyjából a Balla Antaléval azonos megállapításokat. Továbbá: a törökök a követségeket a soroksári Dunán utaztatták, nyilván mert ez volt a hajózó ág. Dunaharaszti 1828-ban készült térképe a soroksári ágat még a következőképpen jelöli: Des Donau Stroms grosser linker Arm. A soroksári Dunát 1871 és 1875 között végrehajtott szabályozások alkalmával Csepelnél keresztgáttal zárták el a másik ágtól, 1910-12-ben építették a Kvassay-zsilipet, 1929-ben készült el a tassi zsilip és az erőmű, ez utóbbit az 1956-os árvíz tette tönkre. Így lett zsilippel szabályozható állóvízzé a soroksári Duna.
Régebben az adonyi és a rácalmási szigetek egyek voltak a szárazfölddel. Ékes bizonyíték erre Vetus Salina (Adony) római castruma, melynek mára csak egy kis csücske maradt. Ha egy pillantást vetünk a Makád község körüli terület katonai térképére, megdöbbent bennünket annak a kavarodásnak a látható nyoma, mellyel telítve van a község körüli terület. Megérthetjük, hogy a Duna – beleütközve a Szent Mihály dombba – valóban balra vehette az irányát, visszahagyva maga után a sok, egymással párhuzamos vízmosás és meder nyomát. Ugyanilyen, de már ÉK-DNy irányú medrek nyomai láthatók a rácalmási Nagy szigeten is, nyilván a Duna munkájának eredményeként. Ismét felvethetjük: vajon mikor volt?
Vízkutató fúrásokból kiderült, hogy a rácalmási szigetek altalaja homok, szemben a délebbre és keleti irányban elterülő ülepített kavics teraszokkal a Szalki-pusztán és a mai Szalki-sziget déli felében.
1409-ben egy birtokper alkalmával a tanúskodó szigetfői jobbágyok Szalk-tanyájaként azt a szigetet mutatták, melynek csúcsa a szigetfői templom irányában kezdődött. 1414-ben ugyanezen per alkalmával a szekszárdi konvent méri a Dunát: mai méretre átszámítva a sziget északi csúcsán 500 m-t, délen 600 m szélességet. Ez a sziget látható Balla Antal megye térképén is, később megjelenik, de már csökkent méretekkel a Duna szintezés térképlapján Szalki-sziget néven feltünteti az első katonai felmérés is.
Magyarország (1782-1785) – Első Katonai Felmérés
fotó: maps.arcanum.com
1880-ban Ortvay Tivadar sorolja a Csepel-sziget jobb, vagyis tétényi ágában található 18 sziget között… a szalkszentmártoni terjedelmesebb szigetet, majd a Csepel-szigeten alul Dunapentele előtt, ahol a Duna gyenge keleti hajlatot képez, fekszik a jelentősebb Zátony-sziget. (Ez a mai Szalki-szigetünk elődje.)
Nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy a kolostor és alatta a római katonai tábor romjai arra a Szalki-szigetre kerültek, mely a szigetfői templommal egy vonalban kezdődött. Déli végén lehettek azok a romok, melyek a sziget méreteinek csökkenése miatt egyre inkább belekerültek a mederbe. Maradékát, melyet még az 1896. évi szabályozási terven látunk, a szabályozás során kotorták el. Csak megemlítem, hogy ezen a szakaszon a szalkszentmártoni határ majdnem a pentelei partokig terjedt.
Érdemes megkeresnünk a szalkszentmártoni Táborállás helyét, hátha lelünk valami kapcsolatot közte és a dunaújvárosi Táborállás között. A Duna szintezés térképlapján ezt is megtaláljuk. Ott van a túlparton, a révátkeléstől délre a Duna mellett, talán egészen Körtvélyesig, az 1579 és 1580 fkm között.
Meg kell néznünk még a szalki romot is. Balla Antal megyetérképén feltünteti, pontos helyét a II. katonai felmérés térképéről tudjuk megállapítani.
Magyar Királyság (1819–1869) – Második katonai felmérés
fotó: maps.arcanum.com
Nyilván maradandóbb építmény lehetett, mivel a Duna szintezés is mint a XVII. szintezési szakasz egyik végpontját jelöli. További térképekről mint 100-as magassági pont azonosítható, körülötte vélhetően sánccal. Balla Antal megemlíti a rom melletti meglehetősen mély Csege-medret, mely minden áradásnál kiönt és félszigetet képez. Én magam ezt a romot sohasem láttam, csak a leírásokból és a térképek alapján ismerem. Talán ez az elpusztult templom lehetett, melyet a monográfia említ? Vagy a római hídfő? Nem tudom! Mindenesetre a Duna partjától pontosan egy római mérföldre van. Nem mintha a Duna változásainak ismeretében bármit is jelentene.
A feltételezett római katonai táborral kapcsolatos azon véleményt, hogy az a kolostor helyén volt, tovább erősíthetjük a Nemzeti Múzeum egykori igazgatójának Hampel Józsefnek, az elismert régésznek a soraival is: “Talán megállapíthatjuk a cohors táborát. Nagyobb része valószínűleg az emberek rombolásának vagy a Duna sodrásának esett áldozatul, mely századok óta alámosta a partot és nagy részét víz alá temette. Lehet, hogy a Szalki-sziget északi csúcsán 1902-ben megejtett Duna szabályozás, amikor erős falak maradványait kellett eltávolítani, a tábori erőd falait pusztította el.”
Mi az, ami mégis ottmaradt a víz alatt? Szabó Nándor, de mások is említik a vámállomást. Ismét csak az Archeológiai Értesítőt tudom idézni: “A vámállomás természetszerűen középületeket tételezett fel, hivatalos helyiségeket és raktárakat és mivel a kereskedelmi forgalom is igényelt köz- és magán raktárak számára helyiségeket, Dunapentelén ily helyiségek alapjai ott lappanganak még a föld alatt, hacsak a jelen és az elmúlt nemzedékek teljességgel ki nem emelték és építőanyag gyanánt nem érvényesítették.”
Ezek után nem marad más feladatunk, hogy megnézzük, miképpen lehetett ezt a tábort és átkelőhelyet megközelíteni.
Ha térképre felrakjuk a szalki rom, valamint a tábor helyét, a rajtuk keresztül húzott egyenes a Mehádia-völgy torkolatába metsz. Lehet, hogy ezen a völgyön át vezetett a laktanya előtti limes útba torkolló útvonal?
Kiegészítésül: A Mehádia völgytől északra, körülbelül 500 m-re lévő főiskolai csónakház előtti agyagos partszakaszon ugyancsak a víz által simára csiszolt, elég nagy mennyiségű tégladarabot lehetett látni, valószínűleg még ma is van belőlük.
(VÉGE)
Őri Zoltán
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
