Dunaújvárosi Hírlap – 1967. november 14.
Ha az ember nem figyeli a dátumokat, akkor is észreveszi, hogy fizetésnap van. Miről? A boltok és a vendéglők forgalmáról. A fizetés most ráadásul szombatra esett. Fényképezőgéppel és népi ellenőr igazolvánnyal indultunk körsétára az üzletekbe és néhány vendéglátóipari egységbe. Az alábbiakban szombat délutáni tapasztalatainkról számolunk be.
Napsugár eszpresszó
Déli 1 óra, szabad asztal már nincs az eszpresszóban. Két adag gesztenyepürét vásároltattunk egy kisfiúval. Az ellenőrző mérés pozitív eredményt hoz: a két adag papírtálcával együtt 22 deka. A gesztenyepürét Fülöp Anna tanuló mérte. Az egyik asztalnál két fátyolos szemű fiatalember fizet éppen. A végösszeg: 118.60 forint. A számolás fillérre egyezik. Búzás Lászlóné felszolgáló is jól vizsgázott.
– Mit ittak? – kérdezzük a fiatalembereket.
– Tíz konyakot és három kávét – válaszol az egyik – mert hárman voltunk. – Igaz, aki elment, szintén rendelt hat konyakot.
– Ünnepelnek valamit, vagy csak a fizetés napját?
– Ma van a névnapom – válaszol kis szünet után a kérdezett.
Kőműves utcai fűszerbolt
Nagy a zsúfoltság, pedig a csúcsidő csak késő délután várható. Néhány előrecsomagolt árut lemérünk. A raktárban Fodor Mária III. éves tanuló végzi a csomagolást méghozzá kifogástalanul.
– Előre félünk az ilyen napoktól – mondja Krepsz János boltvezető. – A boltban képtelenség ilyenkor rendet tartani.
Szétszakadt zacskókat, megkezdett csomagokat mutat.
– Fegyelmezetlen a vásárlók egy része, a gyerekeket szabadon engedik a polcok között. S bizony gyakori a lopás is.
Mit mutat a napi forgalom? Egy- egy sima napon 25-30 ezer forintot, ilyenkor 50-55 ezer forintot vásárolnak el a vevők. A szűk bolt nem különben a kicsire méretezett raktárai nem ekkora forgalomra készültek.
Hóvirág eszpresszó
Csend van a helyiségben, pedig félig tele. – Kávé, sör áll az asztalokon. Az egyiknél alacsony, bekötött kezű ember ül magas, ősz hajú társával. Az iddogálást nyilvánvalóan nem itt kezdték. Attól a két üveg sörtől, ami előttük árválkodik, nem részegedhettek volna le. Amikor mosdóba mennek, kis híján tántorognak, alig tudnak a lábukon megállni. Meglepően közlékenyek.
– Mennyibe került ez a fizetésnap?
– Mennyibe? Hatszáz forintba – motyogja az alacsonyabb.
– Ezt mind ma itták el?
– Frászt. Három nap alatt. A másik, az őszhajú szól közbe.
– Ma nem jött be dolgozni. Miért? Tegnap este megverték a Felszabadulásban. Gondoltam, megkeresem a komát. Nehezen találtam rád, hallod-e? – korholja a bekötött kezűt, majd magyarázólag teszi hozzá: – Segíteni kell egymásnak, ugye…
Az önzetlen barát mire rátalált cimborájára, addigra ő is beszeszelt. Ma még előreláthatóan a hetedik százasnak is nyakára hágnak.
– Mit szól az asszony?
– Az asszony? – kérdezi vissza a bekötött kezű. – Öreg gyerek vagyok én, nem szólhat az asszony semmit…
Óvárosi füszerbolt
Kicsi a forgalom, korán van még. Néhány előrecsomagolt árut lemérünk, nagy meglepetés: 5-10 dekával súlyosabbak a csomagok.
A boltvezető, G. Kiss József hívás nélkül is előkerül.
– Kiszakadt zacskók, átcsomagoltuk, benne van az eredeti csomagolás is. Ezért súlyosabb.
De miért gyűrött, használt zacskókba csomagolták át? A cukros polcon is rendetlenség, kiszóródott cukor, rizs mindenfelé.
– Kibontják a vevők, kilukasztják a zacskókat – védekezik a boltvezető. A zacskókon ostoba hirdetés: “vásároljon tejcsokoládét” – más semmi. Nem csoda, ha megnézik a vevők, mi van benne.
A söröspolcon lengyel sör sorakozik. Nem nagy keletje van.
– Magyar sör nincs?
– De van – mondja a boltvezető és int a raktár felé.
Különben minden rendben a boltban.
Bistró
Ezt a helyiséget nem tudjuk másként titulálni: kocsma. A polcok mellett kókadt iddogálók. Markolják a fröccsös poharat, némelyik handabandázva beszél, de senki sem figyel rá.
– Én javasoltam, hogy az álló részbe is asztalokat kellene tenni, áttekinthetőbb lenne – mondja Tószegi József üzletvezető – Leállíttattam a rövid italt, csak bor van, meg üdítő ital. Mást nem tehetek. Ha ez a társaság elmegy, újra árulunk töményt is.
Jön a pincér, messziről kérdi:
– Mi legyen a röviditallal?
– Nem adunk ki.
– Már újra hordják – jelenti be a pincér, aztán elmegy.
Az ellenőrzési naplót nézzük. Népi ellenőrök, vállalati ellenőrök bejegyzései váltják egymást. Olyan nincs, hogy valamilyen szabálytalanságot ne találnának. Rövidmérést mindig, s baj van a mérőedényekkel is. A húsadagok kevesebbek, a halételeknél egyszer magasabb árazást találtak.
– Folynak az eljárások – vonja meg a vállát az üzletvezető. – Amikor kérdezem őket, hogyan fordulhat elő ilyesmi, ők is azt mondják, nem értik, hogyan történhetett…
Az ivóban mozgolódás támad, egy zilált ruházatú ember erőszakoskodik a pincérekkel. Tökrészeg. Már másodszor tessékelik ki. Később derül ki, lakatos csoportvezető a vasműben, Adonyból jár be. Ma fél kettőkor jött ki a gyárból, most 2 óra
– Csak bort ittam – handabandázik.
– Mennyit költött el?
– Száz forintot, de kinek van hozzá köze? Két gyerekem van, egy 17 éves lány, meg egy öt éves fiú. Megkeresem az italra valót.
Fél óra alatt így berúgni, “szép” teljesítmény.
Eszébe sincs haza menni.
– Majd két óra múlva – hajtogatja. Kap még valahol italt? … Háromnegyed ötkor a Kiscsillagba dülöngél be. Úgy látszik, kapott.
Kiscsillag
Minden asztalnál hatan-nyolcan ülnek. Az asztalokon halomban áll a sörösüveg. A pincérek időnként elviszik az üreseket, ne szúrjon annyira szemet. Harsogó a zaj, a cigaretafüst csípi a szemet. Mit tudnak beszélni az emberek húsz-huszonöt üveg sör elfogyasztása után?
Egy-egy dülöngélő végigbotladozik a termen, poharak törnek. Kevés a józan ember. Egy pulóveres úgy invitál az asztalához, mintha régóta ismerne.
– Nincs barát – kesereg. – Csak szemetek vannak.
Azt, hogy hol dolgozik, nem akarja elárulni.
– Baj, hogy fizetéskor eliszok egy százast? A többit az asszonynak adom. – Mondja egy véreres szemű, idősebb férfi.
A Kiscsillag háromszoros forgalmat bonyolít le fizetésnap, mint más napokon, a Bisztróban is duplája a mostani bevétel. Miért?
Zsiday Csaba
Felhasznált képek:
– Intercisa Múzeum/MTI
– DH archívum/jakd.hu
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
