A Hírlap – 1995. december 16.
“A Dunai Vasmű városa”
A Dunai Vasmű és a város nem polgárainak évszázados tevékenysége során, hanem központi akarat nyomán jött létre. Cél egy erős ipari bázis, ahol a dolgozók egyéb igényeinek kielégítése miatt szükséges volt létrehozni a “Dunai Vasmű városát” is, mint ahogyan azt az első városrendezési terv nevezte hivatalosan is.
Az alkotásba csak részben tudott beleszólni a város. Az ország minden tájáról toborzódott lakosság – hiányzott az a lokálpatrióta szellem, mely más városokban csodákra volt képes – tudomásul vette, sőt igényelte is az erős irányítást.
Kezdetben a Dunai Vasmű és a város beruházását egyetlen szervezet, a Nehézipari Beruházási Vállalat (NEB) “bonyolította”. Törekedtek arra, hogy külön részleg végezze a vasmű és külön részleg a városi építkezések ellenőrzését, irányítását. Ügyes és főleg szükséges húzás volt, midőn 1956-os változások eredményeként a dunaújvárosi tanács átvette a NEB-től a beruházásokat, ugyanakkor a NEB megszűntével saját beruházásait is már a Dunai Vasmű végezte.
A tanács már gazdája a városnak
A tanácsi szervek közül saját beruházási irodával – az egészmegyére kiterjedő hatáskörrel—, a megyék és a megyei jogúvárosok rendelkeztek. Dunaújváros, mely akkor megyei jogú városnak még kicsi lett volna, a járási jogú város korlátait viszont sok területen már túlnőtte, a központi szervekkel meglévő kapcsolatai révén igyekezett a kötöttségeket lerázni és sok esetben riválisa lett a megyeszékhelynek.
A NEB-től viszont, megkerülve a megyei szerveket, a városhoz kerültek mindazon kommunális jellegű feladatok is, melyeket a Dunai Vasmű dolgozóinak letelepítése és lakással való ellátása érdekében kellett megvalósítani.
További hatásos lépésnek bizonyult a saját, városi Tervező Iroda létrehozása. Az iroda a városi tanács felügyelete alatt működött, fiatal tervezők alkották,akiket dr. Weiner Tibor, a városakkori főépítésze hívott a városba.
Meg kell említeni, hogy ez is rendhagyó forma volt. Külön, a Dunaújvároshoz hasonló nagyságrendű városok nem rendelkeztek saját tervező irodákkal, a megye egész területére kiterjedő tervezéseket a megyei tanácsok, vagy a minisztériumok tervező irodái látták el. Ez is további lépés volt az önállósulás felé, melyet több is követett, így pl. saját közlekedési vállalat, széles regionális feladatokkal megbízott kórház, helyi főiskola, melyek a város jelentőségét tovább növelték. 1965-öt követően, mindőn már az ország számos városa is erősen felfelé törekedett és nemcsak Dunaújváros volt az ország egyetlen szocialista városa, ez a kiváltság lassan megszűnt. Ezután viszont több egymást követő tanácselnök és megyei párttitkár is a dunaújvárosi garnitúrából került ki.
Visszatérve a saját beruházási szervezetre, a Városi Tanács V.B. Terv és Beruházási Osztálya már nemcsak a Dunai Vasműtől vett át feladatokat és a hozzá tartozó pénzeszközöket, hanem másoktól is. Legjelentősebb a papírgyári beruházás volt, mely hosszú éveken át tartott. Kereskedelmi, könnyűipari vállalatok, mezőgazdasági üzemek stb. jelentkeztek kommunális és lakásépítési feladataikkal a tanácsnál.
Így önkéntelenül is kialakult a városban a beruházásoknak az a rendje, hogy az üzemi jellegű létesítményeket maguk az egyes vállalatok, ezek kommunális és lakás hátterét a városi beruházás építette meg. Ez a szervezési forma előnyös volt a tanács számára, mivel saját maga, saját szervezettel készíthette a terveket és “bonyolíthatta” a beruházásokat is. Ugyanakkor, dr. Weiner Tibor halálával megszűnt a szükséges kontroll egy lépcsője. A város szakemberei közül egy sem tudott olyan tekintélyre szert tenni, hogy ezzel a vezetés partnere legyen és helyes mederbe terelje esetenként a “vad” elképzeléseket.
A Barátság városrész építése 1963-ban
Az előnyök szoros kötelezettségekkel is jártak. Időre kellett elkészíteni a terveket, fel kellett tárni és közművesíteni az építésre alkalmas területeket, maradéktalanul és határidőre kellett átadni az épületeket, létesítményeket.
Látható, hogy a tanács a nagyberuházási összegeken belül viszonylag nagyon kis mozgástérrel rendelkezett. Saját céljait akkor iktathatta be, ha megtakarítással, vagy más módon forintokat tudott magának megmenteni. A kontroll nélküli tervezés többször járt szabadossággal, így jöhettek létre többek között azok a túlzsúfolt beépítések, melyek országszerte párjukat ritkítják. Tervbírálatok alkalmával pl. rendszeres volt a tervezők azon kijelentése, hogy a zöldterületi igényeket a tervezési határon túl lehet kielégíteni. Ez így is lehetett volna, ha következő alkalommal nem kellett volna – felsőbb nyomásra – ezeket a területeket az előzőhöz hasonló zsúfolt mértékig ismételten beépíteni.
Igen nehéz feladat volt, különösen Dunaújvárosban, de ezen túlmenően az egész Fejér megyében is a szükséges építési kapacitás biztosítása. A helyi nagy építkezések elvégzése a 26. sz. Állami Építőipari Vállalat feladata volt. Kapacitásával a vállalat irányítószerve, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium rendelkezett. Nagy munkákat kellett végeznie Budapesten, Pakson, Pécsett, Százhalombattán, de az ország más területein is. Ezek a munkahelyek sok éven át léteztek, szinte állandó jellegűek voltak, létszámukra Dunaújvárosban nem igen lehetett számítani. A megyei feladatok ellátásával megbízható megyei tanácsi építő vállalat sem jöhetett szóba: Fehérvár területéről is alig tudott kilépni leterheltsége miatt, de nem is akart. Előnyösebbek voltak számára a helyi munkák.
Őri Zoltán
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
