Felnőttek az iskolapadban

A Dolgozók Iskolájában ötperces cigarettaszünetben a felnőtt hallgatók nyugalommal szívják cigarettáikat. Jó lenne tudni, milyen körülmények között vállalják a tanulást, mi készteti őket arra, hogy családi, munkahelyi gondjaikon kívül még egyet vállukra vegyenek.
A gimnázium levelező tagozatának IV. éves hallgatói már a legnehezebb akadályok előtt állnak. Négy év anyagát kell összegyűjteniök, és mindezt szinte teljes egészében magukra utalva, hiszen a levelező oktatás a hallgatók önálló tanulására épül.
Farkas Istvánnénak első pillantásra könnyű a helyzete, mert nem dolgozik, csak otthoni teendői vannak. De a “csakot” idézőjelbe kell tenni.
– Így valóban könnyebb a helyzetem. Bár azt is megpróbáltam már, hogy munka mellett milyen. Mondhatom, csupán házi munkák, mosás, főzés, vasalás, varrás, takarítás mellett sem könnyű.
A házi munkához nem kell érettségi bizonyítvány.
– Valóban nem, de nem lehet örökké háziasszonynak maradni. Gyors- és gépíró iskolám van, kell hozzá az érettségi, mert később, ha a gyerekek megnőnek, szeretnék elhelyezkedni. Érettségi nélkül már egyre nehezebb, és csupán ma a szakma nem elegendő. Hát ezért.
Gábli Mártonné a járási pártbizottságon tagnyilvántartó.
– Nekem sem könnyű. Sokat járok vidékre. Két nagy fiam is van, sok-sok gonddal. Bizony a tanulás csak a végére marad, és fáradtan már nehezen megy. Mégis nagyon örülök neki, hogy beiratkoztam, főleg már a cél, az érettségi előtt. Csak akkor jöttem rá, mi mindent nem tudok, amikor elkezdtem tanulni. Szerintem, ha egy anya lemarad a gyerekek mögött a tanulásban, távol kerül tőlük az élet más területein is.
Matejka Mihály a kórházban dolgozik, lakatos. Fiatal ember, huszonöt éves. Szemüvege mögül éber érdeklődéssel szemléli környezetét, a világ eseményeit. Sokat olvas.
– Előbb szakmát tanultam, pénzt akartam keresni. Apám meghalt egy félig felépített házzal maradtunk magunkra – mondja. – Aztán katona lettem, ott is tanultam, elvégeztem a gépkocsivezetői tanfolyamot. Hobbym az ismeretlen megismerése, a tanulás. Úgy alakítottam ki a környezetem otthon, hogy semmi ne zavarjon. Igyekeztem az osztályban barátokat keresni, hogy ne érezzem magam idegennek köztük. És ez sokat segít. Nincsenek olyan gondjaim, amelyek hátráltatnának abban, hogy tanuljak és továbbtanuljak. Szeretnék bejutni valamelyik felsőoktatási intézménybe.
Pencz Ilonka a nappali tagozatból maradt ki, a harmadik osztályból. A ruhagyárban dolgozik, szalagmunkán.
– Családi okok miatt mentem el dolgozni. Emiatt sajnos vesztettem egy évet. Nagyon sajnálom. Miután én már tudok összehasonlítani, elmondhatom, nagy áldozatvállalást jelent így tanulni. Igaz, hogy a tantárgy kevesebb, mint a nappalin, igaz, hogy talán kisebb a követelmény, viszont amikor ennyi felé ágazik a figyelem, már kevésbé lehet koncentrálni egyre-egyre. A nehézségek ellenére szeretnék valahol továbbtanulni.
Sokan vannak, akik nem elégszenek meg az érettségivel. Az 1964-től érettségizett 427 tanulóból jelenleg 43-an járnak az ország különböző felsőoktatási intézményébe nappali és esti tagozaton. A tavaly érettségizett 139-ből pedig hetet vettek fel felsőoktatási intézménybe, közülük kettőt az orvosi egyetemre, egyet a Pedagógiai Főiskolára.
– Könnyebb, vagy nehezebb felnőtteket tanítani, mint gyerekeket? – kérdeztük az iskola igazgatójától Sobor Istvántól.
– Nem mondhatom, hogy ez vagy az nehezebb volna. Azok, akik ebbe az iskolába járnak, legyenek akár csak 17 évesek, más körülmények között élnek. Dolgozó emberek. A tapasztalatuk lényegesen több, mint például a nappali tagozaton tanuló társaiknak, könnyebben értik meg egy-egy fizikai jelenség lényegét, kísérlet nélkül is. Viszont éppen mert elfoglalt emberek, fáradtak, nehezebb őket rávezetni az anyag lényegére. Az idő sokkal kevesebb, a hangsúly azon van, amit a tankönyvekből megtanulnak.
– Milyen az arány a fizikai és a szellemi foglalkozásúak, valamint az idősek és a fiatalok között?
– 1963-ban 26 százalék volt gimnáziumi tanulók között a fizikai a dolgozók aránya. Az idén már 37 százalék. A szakközépiskolában közel 100 százalék. A kor szerinti megoszlás igen érdekes. 1300 tanuló 53 százaléka 15-22 éves, 30 százaléka 28-39, 15 százaléka 30-40 év közötti. A 41 éven felüliek aránya mindössze 2 százalék. Sok olyan hallgatónk van, aki az iparitanuló iskola befejezési után iratkozott be hozzánk, hogy megszerezze az érettségit is. Olyan iskolatípusokat igyekszünk kialakítani, amelyek szorosan kapcsolódnak a társadalmi igényekhez, mint például a villamosipari, esztergályos, géplakatos szakközépiskola, vagy a ruházati, fonóipari technikum. De ilyen az idei tanévben megindított gimnáziumi osztály, amelyet a 26. számú Építőipari Vállalattal kooperálva alakítottunk ki Ebben az osztályban az építőipari szakiskolát végzettek részére szakképzést és gimnáziumi képesítést nyújtunk.
– A továbbtanulás szempontjából jelent-e hátrányt az, hogy valaki csak esti, vagy levelező tagozaton érettségizett?
– Nem. És sokéves tapasztalatok igazolják, hogy akiben ilyen szándék van és igyekszik, az meg tudja állni a helyét bármelyik egyetemen vagy főiskolán.

Fejős László

Megjelent: Dunaújvárosi Hírlap, 1969. április 11.