Reform – 1874. szeptember 19.

Művészet a vidéken.

Dunapentelei Tematikus Élménytúra

Dunapentele, szeptember 13.
Bátran állíthatom, hogy Dunapentele, a kis dunai város, páratlanul áll sok tekintetben Magyarország egyéb hasonrangu városai között. Kitűnő szereplői hivatással bírt a hajdan korban már. Hisz ki ne ismerné a római érmekben s kövekben annyira kifogyhatatlan interczizát? Egynél több adataink vannak, hogy a római korban már élénk kis élet, sok előszeretettel a művészetek iránt ütötte föl üdítő sátorát a természet által is sok kedvezményben részesítette vidéken. És e kitűnni való vágyából ma sem engedett. A sötét múltba azonban csak intő pillanattal tekinthettem; mert a jelen oly szép s fényes, nemkülönben változatos, hogy erről írni tevém tollam föladatává.

A helyet, a hol a való művészet templomra, az egyéneket, kikben őszinte pártfogókra és lelkes ápolókra talál, elhallgatni már közművelődésünk tekintetében is bűn volna. Ha a halhatatlan Horácznak szabad volt a kitűnő Maecenast egekig magasztalni pazar áldozatkészségéért és lelkesedéséért a szépművészetek iránt, legyen szabad e lap hasábjain is megnevezni azokat, kik nemcsak anyagilag, hanem értelemmel és érzéssel is ápolják a művészetet.
A pesti művészi világ menedékhelye Dunapentele, mert ez egy Wartburg, ahol a művészetet önmagáért szeretik. S nem csoda, ha maga Liszt Ferencz, Rosti Pál s Janicsári urak házát “Hochschule”-nak nevezé s valóban az. Nem említvén azt, hogy gyakran van szerencsénk körünkben láthatni honunk legkitűnőbb festőit, a kikre büszkék vagyunk, mint egy Munkácsi, Than, Székely s Ligeti, a szép zene szolgáltatja mégis a tért, a melyen majd mindennap legkitűnőbb művelői lépnek föl. Nevezetesen pedig folyó hó 13-án kedves ünnepély tanúi voltunk. Szitányi Mari k. a. neve ünnepére lerándult a gyakran ide ellátogatni szokott Richter János, Krancsevics, Ruhóf és Pischinger, a nemzeti színház legnevesebb konczertistái, mely alkalommal igen változatos programmal nyújtottak nekünk műélvezetet. Kitünően sikerült a g-dur vonósnégyes, Haydentől. Első hegedűt kezelé Krancsevics jeles konczertmesterünk; másodikat Pischinger, violát Richter J., a gordonkát Ruhóf. Egyéb kiváló darabok voltak: b-dur hármas, Beethoventől; a zongorarészt Richter J. játszá. “Eine Faust” Ouverture-czimű nyitány Wagnertől, négykézre Janicsári Irén k. a. s Richter ur által. Ügyes technikával s nem kis fantáziával játszik a kezdő művésznő, a kire Rosti Pál ur büszke lehet, mint növendékére. Következtek dalok Liszttől, énekelve Szitányi Mari kisasszony által, zongorán kísérte Richter. Jelenet a Wallkürenből H. Richter zongorakisérete mellett, énekelte Richterné. Következett b-dur, négyes vonóshangszerekre Beethoventől s végül dalok s magánjátékok (Phantasie) Richter s Szitányi Mari kisasszonytól.
Sokkal ismeretesebbek a művészek s műkedvelők, hogysem tollam dicséretére szorulnának; azért nem is bocsátkozom az egyes játszott darabok elemzésébe. Csodálkozásunkat azonban hallgatással nem mellőzhetem a geniális Richter zenei emlékező tehetsége fölött, melynélfogva a legnehezebb s leghosszabb klasszikus darabokat kívülről a legnagyobb szabatossággal és nagy átérzéssel játszá. Nem szabad megfeledkeznem, miszerint országszerte is ismeretes zenekedvelő s műértő Rosti Pál úr volt lelkes igazgatója a nagyszerűen sikerült zeneestélynek. S minthogy főkép Wagner, az újabb zeneirány teremtője az, kit oly nagy előszeretettel tanulmányoznak itt, bátran mondhatom, hogy Magyarország Bayreuthje a kis Dunapentele.

ROSTI PÁL – A MEG NEM ÍRT MEMOÁR Szellemidézés 1830-1874 Gazdag történelmi forrásgyűjteményből, válogatott képi- és hanganyaggal, valós alapokon, de egyedülállóan az ő saját szemszögéből idéztük meg és vittük színre Rosti Pál emberi alakját. Szikrázó élete gondolatainak, helyzetértékeléseinek szűrőjén világlik fel. Így vele és az éppen jelen lévő, ma is közismert sorstársai révén léphetünk be többször életének benső és sorsfordító színtereire is, részesítve egyúttal közönségünket a páratlan kalandokban és töltekezve Rosti Pál szellemi kisugárzásában. A Szövegíró, a Rendező, a Bartók Színház társulata örömmel ajánlja az előadást, hogy az érdeklődő kivételes részesévé váljon Rosti Pál párját ritkító élményeinek, atmoszférát teremtő, élénk stílusának, tanúja legyen a polgári korszellem elkötelezett alakításának. Élje át, hogy tanúja egy jellemfejlődésnek, hogy társa egy nagy műveltségű szabadságharcosnak, világpolgárnak, egy polihisztornak, korának legkiemelkedőbb pentelei polgárának. Szövegíró: Pálinkás Bertalan Rendező: Őze Áron

A vacsora vígan folyt le, nem hiányoztak szellemdus toasztok, mely tekintetben kitűntek Rosti Pál s Janicsári urak, nemkülönben az ifjú báró Eötvös s Pulszky Agost.
Wagner R. az emberiség boldogulását egyedül a tudomány, művészet s független morál által való regenerácziójában találja, s való e mondás, mi tapasztaljuk, azért soraimat azzal az óhajjal zárom be, vajha sok helyütt találna a művészet oly igaz művelőkre.

100. K.

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.