Dunaújvárosi Hírlap – 1970. április 3.
A járás és a város
Járásunk, az egykori adonyi, ma dunaújvárosi járás elmúlt huszonöt esztendejére emlékezve nem állhatjuk meg, hogy még egy lépést tegyünk visszafelé az időben, s egy 1944. november 12-én kelt kormánybiztosi jelentést idézzünk:
“… a Duna-Tisza közéről visszavonult, és a községekben elszórt csapatkötelékek tagjai destruálják a lakosságot, arra bíztatják őket, hogy maradjanak vissza a községekben, az oroszok úgysem bántanak senkit… a visszavonuló katonák a lakosságot különösen az adonyi járásban nagymértékben mételyezik…”
Csupán érdekes véletlen lett volna ez? A “métely”, vagyis a józan felvilágosító szó ok nélkül hullott volna jó talajba? Ha még egy mondat erejéig a múltban maradunk, rá kell jönnünk, hogy nem lehetett ez véletlen, hiszen a Fejér megyei úgynevezett “földosztómozgalom” a huszas években éppen a mi járásunk területén – Hercegfalván (Mezőfalva), Előszálláson, Daruhegyen, Baracson – volt igen intenzív. S ez a tettrekészség, ez a dinamikus magatartás volt jellemző a járás népére a felszabadító harcok alatt, és után is, kezdve a földosztáson, folytatva a szocialista mezőgazdaság megteremtésének útján, s befejezve… Nem, befejezésről sohasem beszélhetünk, csak perspektíváról, lehetőségekről, s a realizálás módozatairól.
Lássuk tehát először is, honnét indultunk el negyedszázaddal ezelőtt. A megye területén a községek meglehetősen magukra voltak utalva, s az első hetekben-hónapokban még nem működött a járási közigazgatás, s ha valamilyen ügyben a helyi szervek nem tudtak dönteni, többnyire közvetlenül a megyeközponthoz fordultak. A járás helyzetére vonatkozólag csak teljesen megbízhatatlan és hiányos adatok állnak rendelkezésre, inkább csak az általános helyzet jellemzéséül idézünk a járásszékhely, Adony 1945 május 2-án kelt helyzetjelentéséből magára a községre vonatkozólag:
“A lakosság létszáma 1944 november 1-én 4022, a mai napon 3980. Állatállomány: ló 177, ökör 2, lúd 45, tehén 277, üsző 30, kacsa 32, borjú, 41, tyúk 786, anyasertés 52, süldő 284, malac 525, szamár 2… Rendelkezésre áll 850 kg liszt, 48 q nullásliszt, 15 q zsír … Közegészségügy: községi orvos dr. Gál Gyula, aki katonai szolgálat miatt 1944 szeptember hónaptól nem tartózkodik a községben. Dr. Czirjék Mihály járási tisztiorvos december hóban Budapestre költözött, s 1945 március végén jelentkezett szolgálatra… Egyéb: a lakosság közmunkára igénybe van véve. Szabad közlekedés az utakon biztosítva, megrongált útrészek javítás alatt állnak. Fegyverek, rádiók, katonai felszerelések nincsenek. Községi rendőrség megszervezve, működik. Megkülönböztető jelzést viselnek…”
A járás községeiben ekkor már mindenütt működtek az úgynevezett Nemzeti Bizottságok, amelyek a körülményekhez képest a legdemokratikusabb népi s egyúttal államhatalmi szervekként mindennel foglalkoztak, ami az élethez tartozott – a helyi viszonyoknak megfelelő fontosságot tulajdonítva ennek vagy annak. Érdemes felidézni, miféle határozatokat hoztak akkor ezek a Nemzeti Bizottságok.
Pusztaszabolcson például legfontosabb teendőnek tartották a közigazgatás helyreállítását, az elidegenített javak visszajuttatását, a megrongált épületek helyreállítását, s a földigénylő bizottságok létrehozását. Előszálláson a Nemzeti Bizottság elsőhatározata a MADISZ létrehozására vonatkozott, s csak másodsorban foglalkozott a közbiztonság kérdésével.
Az iskola lebombázott szárnya előtt 1945 tavaszán
Dunapentelén az iskola helyreállításáról és az igásállatok beszerzéséről hoztak határozatot, míg Ercsiben a cukorgyár üzembeállítása volt a legfőbb gondja a Nemzeti Bizottságnak.
Posta híján futárszolgálat útján tartva az összeköttetést a megyeszékhellyel, Adony lassacskán valóban urává vált a helyzetnek, s összehangolta az egyes községekben izoláltan működő szervek tevékenységét, mind közigazgatási, mind közellátási, közoktatási, egészségügyi, stb. szempontból.
A háború előtti állapotokhoz képest a tavaszi hónapok hoztak változást az ország, a megye, s következésképpen a járás területén is megtörtént a földreform végrehajtása. Fejér megye földbirtokrendező tanácsa június 30-án már arról tehet jelentést a főispánnak, hogy a megye területén végrehajtották az azóta híressé vált 600/1945. M. E. rendeletet, s augusztus 8-i adatközlésében megjegyzi: “Csak a móri járásban voltak nehézségek … ezeket az itt nagyobb számban lakó volksbundisták okozták. A sárbogárdi, székesfehérvári és adonyi járásban a földosztás menete zavartalan volt.” Az adatközlő jelentés szerint az adonyi járásban 5067 volt a földhözjuttatottak száma.
Nehézségek persze – részben objektívek, részben rosszindulat-szülte nehézségek – voltak s a földreform valóságos végrehajtása a mi járásunkban is elhúzódott.
1945. március 18-án lépett hatályba a Nagy Imre által előterjesztett miniszterelnöki rendelet “a nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földműves nép földhöz-juttatásáról” és kezdődött meg a magyarországi földbirtokrendszer drasztikus átalakítása. Az ország megművelt területeinek több mint egyharmadát osztották fel, mintegy 650 ezer személy között.
fotó: MTI/MAFIRT
Földreform Dunapentelén 1945-ben
Érdekes képet ad erről a Dunapentelei Nemzeti Bizottságnak 1945 augusztus 31-én kelt levele.
“Vármegyei Földbirtokrendező Tanácsnak, Székesfehérvár.
A dunapentelei Nemzeti Bizottság 1945 augusztus 18-án kelt határozata értelmében felhívjuk a Vármegyei Földbirtokrendező Tanács figyelmét, hogy községünkben a földek felosztása, illetve a juttatottak végleges birtokba helyezése még mindig nem történt meg, ami az érdekeltek között érthető nyugtalanságot okozott, mert sem a meghagyottak, sem a juttatottak nem tudják milyen lesz a végleges elrendezés, mert már eddig is annyi változtatás, kiigazítás történt, hogy az intézkedések méltán váltottak ki bizalmatlanságot… Mindezek figyelembe vételével kérjük a T. Vármegyei Földbirtokrendező Tanácsot, hogy az ügyben tartson szigorú vizsgálatot, melyen a dolgok tisztázása érdekében a Németi Bizottság delegáltjai is részt kívánnak venni…”
Az újgazdák megsegítése mint következő feladat jelentkezett a járás gondjai között, de elképzelhetetlen lett volna megoldani ilyen kis közigazgatási egység keretein belül – nem is megyei, de országos szinten kellett történnie valaminek, ami logikus folytatása volt a földosztás pusztán polgári-demokratikus követelménye végrehajtásának. A baloldal politikai győzelmét, a két munkáspárt egyesülését követő államosítás – elsősorban a gyárak államosítása – lehetővé tette, hogy gépi-technikai segítség jusson a falunak, megkezdődött a gépállomások létrehozása, s az egyre-másra alakuló termelőszövetkezeti csoportok és termelőszövetkezetek állami támogatása. Járásunk területén ez szinte pontosan ugyanúgy folyt le, a társadalom mozgása ugyanolyan volt, mint bárhol az országban. Minőségi ugrást nálunk az ötvenes évek legeleje jelentette, az az időpont, amikor megkezdődött a Dunai Vasmű építése. Ez az esemény egy csapásra megváltoztatta az adonyi járás társadalmi-gazdasági mozgását nem irányában, hanem dinamikájában.
Az Ötéves Terv Kiskönyvtára:
PALOTAI BORIS:
Új emberek a Dunai Vasműnél
palotaiborisujemberekadunaivasmunel
Talán legmeggyőzőbb – anélkül, hogy halmoznók a statisztikai adatokat – ha a lakosság létszámán mérjük le, mit jelentett a járásnak Dunaújváros megszületése.
A lakosság létszáma
| 1949 | 1960 | 1965 | |
| Járás (város nélkül) | 47531 | 54247 | 55519 |
| Dunaújvárossal | 3949 | 30976 | 41569 |
Az 1950-ben megkezdődött építkezés mágnesként vonzotta az embereket, a párt felhívására az ország minden részéből érkeztek a munkások, főleg fiatalok, a kombinát építkezéséhez. 1951 március 31-én Dunapentele községet várossá nyilvánították.
Az 1953-as megtorpanás és az ellenforradalom leküzdése óta megszakítatlanul folyik a vasmű építése, illetve befejezése, majd korszerűsítése, a termelés növekedése.
TANÁCSHÁZ, 1970
Elkészült az új tanács- és pártház makettje a tervezőirodán. A makett a benzinkút felől nézve mutatja az épületegyüttest. Előtérben a C szárny látható, amely a tanácstermeket foglalja magában. A földszinten nagy előcsarnokot képeznek ki, valamint a 120 személyes kis tanácskozót. Az emelet csupa üveg fala mögött a várócsarnok, a foyer és a 300 személyes nagy tanácsterem nyer elhelyezést. Az épület homlokzata szürke mészkőborítást kap. Az L-épületekhez vezető útra fedett járda visz. Megjelent: Dunaújvárosi Hírlap, 1969. december 24.
|
A vasmű és a város minden területen lemérhető vonzást gyakorol a járás községeire. A területileg legészakibb község, Ercsi ugyan inkább Budapest vonzását érzi, s ez érthető, viszont a Tolna megyéhez tartozó Dunaföldvár mind gazdasági, mind kulturális vonatkozásban Dunaújvároshoz kapcsolódik – innét, mint a járásnak úgyszólván minden községéből rendszeresen emberek százai járnak be dolgozni a város nehézipari üzemébe és könnyűipari üzemeibe is, s ennek következtében a felszabadulás előtti minősíthetetlen közlekedési körülmények is szinte egy csapásra megváltoztak. Már az építkezés első éveiben nem volt olyan község a járásban, amit, ha vasúton nem is, autóbusszal meg ne lehetett volna közelíteni. Ugyanez vonatkozik például az egészségügyre is. A megye öt járása közül a dunaújvárosi van a legkedvezőbb helyzetben az orvosi ellátottság tekintetében – 1968-ban 2514 volt az egy orvosra jutó lakosok száma a dunaújvárosi járásban.
A város gazdasági vonzása, az ipar elszívó hatása a hatvanas évek közepe táján csökkent. Statisztikai adatokat idézni szinte felesleges, annyira nyilvánvaló, hogy a mezőgazdaságnak modern nagyüzemi gazdálkodásra való áttérése után a gépesítés, a vegyszeres gyomirtás, a belterjesség fokozódása, az állattenyésztés elhanyagolt ágazatainak modernizálása egyre vonzóbbá teszi a fiatalok részére is a falun élést.
Ám nemcsak kenyérrel él az ember. Az infrastruktúra minden területén óriási lépéseket tettünk meg a járás községeiben. Közismert tény, hogy minden faluban van már községi könyvtár, sok helyütt kultúrház, szakképzett könyvtárosok és népművelők irányítják a községek szellemi életét, nincs ház, ahol rádió, s alig van ház, ahol televízió ne volna. Szerves, összefüggő fejlődés eredménye ezt az elindulást a kultúrálódás útján, s a falu és a város közötti válaszfal kezdeti megdöngetését talán az Állami Déryné Színház (Faluszínház) 1951 augusztus 20-i, elsőelőadása szimbolizálja a legjobban. “Hevenyészett színpadon, hevenyészett kis jelenetecskék, csasztuskák váltották egymást. A közönség pedig? Ki sámlin, ki rozoga padon ülve vagy állva nézte végig műsorunkat…” így kezdődik egy visszaemlékezés a színház dunapentelei vendégelőadásáról.
Emléktábla az egykori Szórád Márton Általános Iskola homlokzatán
S a falu egy évvel későbbi jelentésében sem feledkezett meg a kultúra indirekt agitatív hatásáról: “A Faluszínház munkája nyomán megjavult a beszolgáltatás üteme. A kultúrcsoport dolgozó parasztságunk egy részének figyelmét a tszcs-ben való gazdálkodásra irányította…”
A város hatása ma már szinte lemérhetetlen. A járás községei elszakíthatatlanul kapcsolódnak a városhoz, s bár az elmúlt huszonöt év országos eseményei is elválaszthatatlanok, fordulópontot mégis Dunaújváros léte hozott a mezőföldi parasztok életében és perspektíváiban. Járásunk, s benne városunk, az élet bármely területét nézzük, Fejér megyének, s túl ezen az országnak igen értékes, dinamikusan fejlődő életmódjában és gondolkozásában modern, nagy lehetőségeket rejtő és nagy lehetőségeket megvalósító területi egysége.
K. D.
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
