Magyar Nemzet – 1958. január 19.
ÉPÜL A DUNAI VASMŰ HENGERMŰVE – MŰKÖDIK AZ ÚJ KÉNÜZEM
Kálmán Tamás tervező mérnök, Pásztor Viktor kitüntetett tervező és
Schőn József technikus a meleghengermű igazgatóságának tervezésén dolgoznak. /1956. február 20.
fotó: Magyar Fotó/Hollenzer Béla
A hengermű a “félkarú óriás” másik karja lesz. A Dunai Vasmű csonka volt hengermű nélkül, a kohók vasát, a martinkemencék acélját másutt formálták meg. Most “nő” az óriás másik karja, most lesz egész és igazán hasznos a vasmű. Most kezd fizetni.
Hideg szél fúj a fennsíkon, de nyoma sincs már a régi, marasztaló sárnak. A nagy sár csak emlék, mégpedig az “öreg” sztálinvárosiaknak kedves emléke – a nyolc év előtti térdig érő sárban, kerékszántotta omló löszben született az első épület. Most a városi autóbusz tesz le az igazgatóság fehér épülete előtt, Domamovszky nagyszerű freskója tövében. A betonjárdán még néhány lépést teszünk: itt, a vasmű “torkában” építik a hengerművet Réti Vilmos főmérnök, a hengermű építésének irányítója kalauzol. Látnivaló még nem sok van, hacsak az az alaktalan, ijesztő méretű vasszerkezet nem, amelynek meredező vázai csaknem elfedik az eget. — Itt kezdődik a hengermű – mutatja Réti – és a hengercsarnok 500 méteres hosszúságban elnyúlik egészen a pécsi országútig, túl a mostani gyáron. Ez a vasszerkezet csak egy parányi része annak a 10 000 tonna vasnak, amit beleépítünk a hengercsarnokba. A belső gépi és elektromos berendezéseik súlya több lesz mint 13 000 tonna…
A Dunai Vasmű meleg- és hideghengerművének modellje. A nagy hengercsarnok (előtérben) 500 méter hosszú.
Óránként 30 kilométeres sebességgel…
A fantázia nem tud a számok után nyargalni. Van olyan gép, amelynek egyetlen alkatrésze 90 tonnát nyom. A meleghengermű villamos berendezésének áramfogyasztása több lesz, mint ma az egész vasműé. Nem ritka a 6000 lóerős motor. Az egyik üzemrészben 650 darab elektromos gép működik majd. A nagy acélvágó-olló teljesítménye pillanatonként 1250 tonna, 100 atmoszféra nyomású vízsugár teszi simává a hengerelt lemezek felületét és a kész lemez a továbbítógépből óránként 30 kilométeres sebességgel rohan ki.
– A Dunai Vasmű hengerművének teljesítménye több lesz, mint az ózdi, diósgyőri, lőrinci és csepeli hengerművek együttes termelése – folytatja Réti. – Ha pedig utána felépül a hideghengermű is, ahol az acéllemezeket tovább munkálják, finomítják, akkor az ország nemhogy megszabadul az évi 70 000 tonna finomlemez-import terhétől, hanem körülbelül ugyanennyit tudunk eladni a saját termelésünkből – jó áron. A hengerművek terméke, a lemez világszerte az egyik legkeresettebb iparcikk. Nem véletlen, hogy a világ legfejlettebb ipari országai termelésének több mint felét a lemezgyártás teszi ki. A mai technikai és műszaki színvonal mellett egy ország alapanyagtermelésének kulturáltságát az fejezi ki, hogy mennyi lemezt gyárt – mert ez nélkülözhetetlen feltétele csaknem minden modern iparágnak. A magyar elektrotechnikai ipar előtt egészen új távlatokat nyit meg az a lehetőség, amit a Dunai Vasmű lemeztermékei adnak majd.
Épül a Dunai Vasmű meleghengerművének vasbeton alapfala. /1958. július 5.
fotó: MTI/Fényes Tamás
Egy szovjet gépgyár levele
Réti főmérnök nemrég jött haza Moszkvából, ahol Borovszky Ambrussal, a Dunai Vasmű igazgatójával együtt tárgyalásokon vett részt. A hengermű mechanikus és elektromos berendezéseinek vezérterveit és magukat a berendezési tárgyakat is a Szovjetunió szállítja. A gépeknek több mint 80 százaléka már meg is érkezett. Azok a hatalmas ládák, amelyek a gyár területén láthatók, az új gépeket rejtik. A gépek egy része még nem érkezett meg – de ennek érdekes története van. Hadd mondja el Réti:
– 1950-ben és 51-ben kötöttük meg a szerződéseket a Szovjetunióval a Dunai Vasmű hengerműve terveinek és berendezéseinek elkészítésére. Azóta folyamatosan érkeznek a gépek, a közelmúltban azonban váratlanul elakadt a szállítás. Egyszer csak a novokramatorszki gépgyár levelét hozta a posta. Azt írták, hogy 1950 óta sokat fejlődött a technika és azok a gépek, amelyekre nyolc évvel ezelőtt szerződést kötöttünk, részben már elavultak. A hatalmas arányú műszaki fejlődés évekkel ezelőtt még nem is álmodott eredményeket produkált és nem lenne korrekt dolog ha olyan anyagból és eljárással készítenék a hengermű berendezéseit, ahogy az “egykori” szerződésben közösen lefektettük. Kis türelmet kérnek, amíg a teljesen korszerű automatikát elkészítik. Azóta személyesen is jártam Novoknamatorszkban és láttam a gépgyárat. A szállítmány rövidesen megérkezik… A szerelés és építés üteme közben sem csökken, hiszen a berendezéseknek 40 százalékát máris helyére tettük.
Munkások szerelik a meleghengermű gépi berendezéseit /1959. október 17.
fotó: MTI
El kell még mondani, hogy – mint ismeretes – a Szovjetuniótól nemrég kapott 300 millió rubel hosszúlejáratú hitel legnagyobb részét – 210 millió rubelt – a kohó- és gépipar fejlesztésére fordítják és ennek az összegnek több mint 25 százaléka a Dunai Vasmű hideg- és meleghengerművének beruházására jut. Ennek megfelelően legutóbbi tárgyalásunkkor módosítottuk az eredeti elképzelést: a hideghengermű az 1950-ben tervezettnek csaknem háromszorosa lesz. Nyolc év nem nagy idő. Éppen csak hogy egy kicsit okosabbak lettek a gépek – meg az emberek. A Dunai Vasmű történetében ez a nyolc év, nyolc évtizednek számít. A tizedik év, az 1960-as esztendő lesz a vasmű legszebb esztendeje. Ekkor lesz teljes – utolsó, hatalmas művével, a hengerművel, amit a tervezők az utolsó lépcsődnek neveznek.
Új üzem , amely már működik
Közben azonban még történik egy s más. Mint a napikban is. A mű teljesedik, egyre egészebb lesz. Január 15-én felzúgtak a legújabb sztálinvárosi gyárrészlegnek, a Vegyiművek kénüzemének gépei. Hatalmas, szürke épület, hét magas, 40 méteres tornya már messze az országúttól látszik. Több száz méter hoszszúságú csőrendszerében napok óta cirkulál a forró gáz. A kénüzemről, a Dunai Vasmű Vegyiművek első működő üzeméről Forbáth Róbert vegyészmérnök, a vasmű kohászati főtechnológusa beszél.
– A kénüzem működésétől kezdve a távozó gáz kéntartalma nem rontja tovább az acélt, ezenkívül lehetővé válik, hogy a sztálinvárosi – majd később a budapesti – háztartásokat gázzal lássuk el.
A most üzembe helyezett kénüzem a vegyiműveknek első feldolgozó részlege. De a kokszolásnak még számos mellékterméke van, ezeknek nagy részét külön kis gyárak alakítják majd át az iparágak számára. Egyik legnagyobb tömegű melléktermék az ammónia, amelyből értékes műtrágyát, az ammonszulfátot gyártják. Ebből annyi van, hogy naponta 1-2 vagont adhatnak a mezőgazdaságnak. Kiváló hatása van a burgonyára és a kerti növényekre.
A Dunai Vasmű épülő vegyi üzeme. /1957. április 17.
fotó: MTI/Balassa Ferenc
Teremtsük meg a magyar kátránykémiai ipart
– A legtöbb értéket a kátrány rejti – mondja Forbáth Róbert. – A laikus nem is hinné, hogy ez a rossz illatú, fekete anyag valóságos kincsesbánya. A világ legtöbb fejlett ipari országának vegyipara főleg a kátrányon alapszik. Kátrányból állítják elő a színezékeket, kátrányból készül a legtöbb műanyag, a gyógyszerek és illatanyagok legnagyobb része. A Dunai Vasmű kátrányüzemének felépítése évek óta húzódik, s ennek az a következménye, hogy az évi 14 000 tonna nyers kátránynak csak kis részét tudjuk tárolni, a többit kénytelenek vagyunk eltüzelni. Egy részét exportáljuk is és a fentiekből következően világos, hogy azok az országok, amelyek tőlünk nyers kátrányt vásárolnak, igen jó üzletet csinálnak. Ha a kátrányüzemet felépítenék, a befektetett összeg egy év alatt megtérülne és termékei feleslegessé tennék a jelenlegi importot. De ennél is fontosabb, hogy megteremtenénk a magyar kátránykémiai ipart.
Tamás István
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
