Világosság – 1951. június 18.
Elindult a hajó Dunapentelére a fiatalokkal…
Vidám zsibongás töltötte meg vasárnap reggel a Petőfi-teret. A Dunapentelére induló fiatalság gyülekezett itt. A tér minden oldaláról – csomaggal kezükben, boldog izgalommal igyekeztek fiúk és lányok. Rövid szemlélgetés után már hallották – Erzsi – Péter – itt vagyunk – siess, mert te leszel az utolsó. Ez persze csak ijesztgetés akart lenni, mert a gyülekezés félhétkor volt, de negyedhétkor az ifik nagyrésze “leparkírozott”, nehogy lemaradjanak a hajóról.
Kis csoportok kerekedtek és vidám nevetésüktől, beszédüktől hangos lett a tér. – Mit hoztál abban a nagy táskában? – Jaj otthonhagytam a fogkefémet. – Te én feltétlenül 100 százalékon felül termelek! – Ilyen és hasonló kérdések, feleletek hangzottak egyszerre – mindegyik meg akarta előzni a másikat, elmondani amit érez.
A Kossuth Zsuzsa leánygimnázium csoportjánál “fontos megbeszélés”-be merültek a lányok. Egy kedvesarcú kis barna lány, Faragó Elza megkönnyebbülten sóhajtott. – Csakhogy már az indulás előtt állok. Alig vártam már ezt a napot. Már a télen terveztük iskolatársaimmal, hogy a nyári szünidőben dolgozni megyünk Dunapentelére – közben megtörtént a DISZ Központi Vezetőségének felhívása – és aztán láttam, hogy nem olyan egyszerű dolog Dunapentelére menni. Ki kell érdemelni azzal, hogy jól tanulok. Bár én kitűnőre állok, de azért nagyon izgultam, amikor a DISZ-taggyűlés elé került e nagy megtiszteltetést megérdemlő fiatalok neve, akik között az én nevem is ott volt. Az ifik döntöttek – és javasoltak engem is. – Most pedig alig várom, hogy a hajó induljon, hogy a Dunapentelén dolgozó ifikkel összefogva, segíthessek a mi békeművünk építésében.
|
A DISZ Központi Vezetőségének felhívása az ifjúsághoz a Dunai Vasmű felépítésében való önkéntes részvételre Fiatalok százai fordultak a Dolgozó Ifjúság Szövetsége Központi Vezetőségéhez azzal a kéréssel, hogy résztvehessenek nyári önkéntes munkával a Dunai Vasmű építésében. A Szovjetunióban tanuló ösztöndíjasok, a Sallai Imre szakérettségis kollégium hallgatói és az Erőgépjavító Vállalat DISZ-szervezetének ifjúmunkásai elsőnek ajánlották fel, hogy nyári szünidejük, illetve szabadságuk egy részét a Dunai Vasmű építésénél töltik el. Üdvözöljük a fiatalok hazafias kezdeményezését! Ifjaink ismét bebizonyították, hogy felelősnek érzik magukat felemelt ötéves tervünk megvalósításáért. Rákosi elvtárs ifjúságának szíve együtt dobban a Vasmű építőinek csákányával, kalapácsával, s nyáron együtt indulnak ütközetre az új gyárcsarnokokért, a házakért és utakért – az acélért. A Dolgozó Ifjúság Szövetsége magáévá tette a fiatalok kezdeményezését és kérte kormányunkat, tegye lehetővé a fiatalok nyári önkéntes munkáját a Dunai Vasmű építésénél. A kormány helyesli s a feltételeket megteremti a kezdeményezés megvalósításához. DISZ KÖZPONTI VEZETŐSÉG INTÉZŐ BIZOTTSÁGA
A Dunai Vasmű építésére az iskolai alapszervezetekben lehet jelentkezni. A fiúk 16, a lányok 17 éves kortól vehetnek részt a nyári önkéntes munkában. DISZ-taggyűléseken vitatják majd meg, hogy ki érdemes erre a megtisztelő feladatra. Akiket javasolnak, azoknak az alapszervezet megbízólevelet ad. A brigádokat már az iskolában meg kell szervezni, lehetőleg 10-es, 20-as létszámban. Az iskola brigádjainak megszervezésére egy-egy Dunai Vasmű felelőst jelöljenek ki. Megjelent: Szabad Ifjuság, 1951. június 1. |
A várvavárt pillanat megérkezett. Beszállás a hajóba. Rövid idő alatt megtelt a Hajó, az imént még a Petőfi téren éneklő fiatalokkal, és integettek a parton álló hozzátartozóknak.
A hajóról egy leányka hevesen lobogtatta fehér kendőjét – mire édesanyja – Király Gézáné – feleletül, hogy észrevette, viszonozta. – Olyan büszke vagyok Ilonka leányomra – mondta szomszédjának. – A Zrinyi Ilona gimnáziumban tanul és méghozzá nem is akárhogy. Jól megállja a helyét. Már a múlt vasárnap is volt Dunapentelén, salakot lapátolt – és 100 százalékon felül teljesítette a normát. Biztosan sokat mesél majd.
A hajó lassan távolodni kezdett – magasba lendültek, az integető karok és a friss reggeli, szél belekapaszkodott a sok színes kendőbe. Lobogtak a zászlók, messze vitte a szél a fiatal diákok dalát:
– Boldog népünk bízva néz ránk,
büszke zászlónk szállva száll.
Hősi Komszomol a példánk,
ifjú népünk élen jár…
Megérkezett Dunapentelére a rohammunkás-diákfiatalok első csoportja
Vasárnap délelőtt megérkezett Dunapentelére ezer budapesti középiskolás fiatal, a Dunai Vasmű és a szocialista város felépítésében kéthetes rohammunkával részvevő magyar diákok első csoportja. Fellobogózott, feldíszített hajójuk a fiatalok hatalmas hurrázása közben kötött ki a dunapentelei kikötőben, lelkes éljenzéssel, nótaszóval fogadták a budapesti diákok legjobbjait a Dunai Vasmű ifjúmunkásai.
Az ezer fiú és leány, akiket jó tanulmányi eredményük és társadalmi munkájuk alapján, kitüntetésként jelölt a kéthetes munkára DISZ-szervezetük, nagyszerű sátortábort talált megérkezésekor a Vasmű szomszédságában, folyóvízzel, villanyvilágítással. A tábor egészségügyi körülményei kifogástalanok. Röplabda-, kézilabda-, MHK-pályák állnak a fiatalok rendelkezésére, kultúrelőadásokat pedig a Vasmű közelben fekvő hatalmas szabadtéri színpadán rendezhetnek.
Az ifjúmunkások szeretettel fogadták az önkéntes munkára érkezett diákokat, akik Rákosi Mátyáshoz intézett táviratukban ígéretet tettek munkájuk kifogástalan elvégzésére.
Magyar Nemzet, 1951. június 19.
