Műjégpálya


Fejér Megyei Hírlap – 1973. november 11.

Vidéken elsőként

Ma avatják a dunaújvárosi műjégpályát

Nem mindennapi esemény színhelye ma Dunaújváros. Tegnap reggel már a rádió is bemondta, este pedig a televízió híradó is foglalkozott az új, ragyogó sportobjektummal. A hír tehát országos, így hazánk nagyon sok pontján már ezrek és tízezrek szereztek tudomást arról, hogy ma délután fél négykor átadják a vidék első műjégpályáját a Vidám Park területén.
Tizennégy hónapos munka előzte meg a mai avatóünnepélyt. Több mint egy év, megszámlálhatatlan munkaóra, sok-sok erőfeszítés, előre nem látott akadályok leküzdése – a siker, a mai nyitás érdekében.
Bezdek Károly, a Dunai Vasmű Üzemfenntartási főosztályának vezetője készséggel sorolta a műjégpálya építésének adatait. Csaknem hatmillió forintot költöttek az új létesítményre, amely tulajdonképpen nem is annyira új, korábban is volt már mesterséges jég a városban. A jégszínház használaton kívül helyezett gépeit működtették itt és ezen a kis pályán edzettek és szórakoztak , a Papíripari Vállalat sportkörének “jegesei” és a város korcsolyázni szerető fiataljai. A mostani azonban többszörösen túltesz elődjén. Elsősorban azért, mert a 30×60 méteres pálya jégkorong mérkőzések, gyorskorcsolya versenyek tartására is alkalmas.
A mesterséges jégpálya építésben a Dunai Vasműn kívül a Papíripari Vállalat és a 26-os Állami Építőipari Vállalat is tevőlegesen részt vett. Jelentős társadalmi munkát végeztek a város dolgozói, fiataljai, tanulói.
Az új létesítményen a műjeget hat kompresszor segítségével állítják elő. Kicserélték, illetve felújították a pályatestben lévő csőrendszert és az egyéb berendezéseken is jelentős korszerűsítő munkát végeztek. Ily módon az ország egyik legmodernebb műjégpályáját alkották meg. Plusz 15 Celsius fok hőmérsékletig garantáltan tökéletesen működik.
November 2-án kezdték a jeget “hízlalni”. Erre a célra 25 tonna sót és több mint 100 palack ammóniát használtak fel. Ma a jég vastagsága majdnem 5 centiméter és ez sportolásra kitűnően alkalmas.
Bezdek Károly a munkálatok kapcsán több nevet említett. Ők voltak azok. akik kiemelkedően sokat tettek a mai sikeres avatás érdekében: Szentpéteri Béla, Csinády Gábor, Tóth László, Matusek János, Kecskés Pál, Andics Lajos, Pálfi István, Kecskés Sándor. De a jól dolgozók, a sokat tevők névsora ezzel a néhány névvel nem ér véget, hiszen egy ilyen jelentős és nagy összefogást igénylő létesítmény megépítésében számtalan ember vív ki magának és kollektívájának érdemeket.
Ilyen bevezetővel kezdte a beszélgetést dr. Sápi Tibor, a Dunaújvárosi Kohász Sportegyesület elnöke is. Ő csak egy nevet mondott ugyan, Borovszky Ambrusét, a Dunai Vasmű vezérigazgatójáét, aki személyesen is – szinte erkölcsi mecénásként – az első pillanattól kezdve, nemcsak az építési gondolat, hanem a megvalósítás istápolója is volt.
Ezt követően Sápi dr. arról szólt, hogy az új objektum egyelőre tömegsport célokat szolgál.
– Nagyon szeretnénk, ha városunk lakói hozzászoknának a műjégpályához és körükben spontán népszerűsödne a jégsport, – mondta, – Szeretnénk, ha a tanuló ifjúság kihasználná a lehetőséget és kedvet kapna a rendszeres korcsolyázáshoz. Így – gondolom – már az idén megteremtődtek az utánpótlás-nevelés alapjai és a jövőben szakosztály működtetésével járulhatnánk hozzá a magyar jégsport fejlődéséhez.

Staub Viktor


Képes Sport – 1973. november 13.

Műjégpálya Dunaújvárosban

Vasárnap délután Dunaújvárosban avatták az ország első vidéki műjégpályáját. A dunaújvárosiak összefogásával, sok-sok társadalmi munkával megépített pályát Borovszky Ambrus, a Dunai Vasmű vezérigazgatója adta át a város fiatalságának. Az ünnepségen műkorcsolya-bemutatót és jégkorong-mérkőzést rendeztek.


Ifjúsági Magazin – 1974. február

MINDENKI NYERT

Amíg sok helyen csak mérlegelgették a tömegsport lehetőségeit, és amíg Budapesten négyre csökkent a jégkorong szakosztályok száma, addig Dunaújvárosban műjégpályát építettek, a Vasmű segítségével több mint 20 millió forintért. Értékét külön növeli, hogy ez az első – és sajnos a jelek szerint még sokáig az egyetlen – nem budapesti műjégpálya.

Dunaújvárosban a korcsolyázók többsége diák. Talán azért, mert a tanulók jobban érzik a mozgás szükségességét, s mert őket nem riasztja el annyira az esés, a jég csúszóssága. Mert bizony a jég ezen a pályán is síkos. A látszat szerint talán még jobban, mint másutt. Mintha több lenne az esés.

A magyarázat egyszerű: ebben a városban nincsenek hagyományai ennek a sportnak. Eddig csak a természetes jégpályákon és – még gondolni is rossz rá – a Dunán lehetett korcsolyázni.

Nem sokkal a megnyitó után egy leány a karját törte, de ha valaki úgy gondolja, hogy ez örökre elvette a kedvét a korcsolyázástól, az téved. Pár nappal a sérülés után begipszelt kézzel már újból rótta a köröket a jégen.

Mert lelkesek a dunaújvárosiak. Látszik ez a sok-sok órás társadalmi munkából is, amit a pálya építésekor végeztek, de abból is, ahogyan a versenysportot szervezik. Dunaújvárosi jégkorongcsapat nem lévén, tehetségkutatóként, abszolút amatőr mérkőzéseket rendeznek. Játszott például egymás ellen a Hideg- és a Meleghengermű KISZ-szervezete, úgy, hogy néhány játékosnak az életben először volt bot a kezében…

De bármi is volt a mérkőzés végeredménye, a játékon mindenki nyert. Ám egy fecske nem csinál nyarat. Vajon mikor mehetnek el a Vasmű kiszesei egy másik vidéki város pályájára játszani…?

MÉSZÁROS SÁNDOR

 

Dunaujvaros