Népsport – 1973. november 9.

Egy éve még csak gondolat volt

Dunaújvárosban felépült és november 11-én ünnepélyesen megnyílik az ország első vidéki műjégpályája.

Eddig a tömör rövidséggel fogalmazott hír, amely után legszívesebben néhány sornyi, hatáskeltő szünetet tartanánk. Időt adva a csodálkozásra és az örömre… Évek óta a veszteségek számlálásával kezdődik a jégidény. Hol egy szakosztály oszlik fel, hol egy pálya válik használhatatlanná a meglévő kevés közül. Évek óta várunk arra, hogy valami megállítsa ezt a visszaesési folyamatot, s most végre egy jó hír nyomába indulhatunk.

Pénz és lelkesedés!
Kertész István, a jégsportszövetség főtitkára hónapok óta figyelemmel kíséri a pálya építését, személyes tapasztalatokat gyűjt a helyszínen, s hatáskörén belül segítséget is nyújt az építtetőknek. Lelkesedéssel mondja:
– Nagyon nagy jelentőséget tulajdonítok a ténynek: vidéki műjégpálya épült Magyarországon. Szűk körre korlátozódott jégsportunk ezáltal kimozdulhat a holtpontról. Új, korszerű és minden igényt kielégítő versenypályán toborozhatnak híveket a műkorcsolya és a jégkorong számára, s végre egészséges rivalizálás kezdődhet itt is Pest és a vidék között. S talán a példa hatással lesz másokra is. Miskolcon, Győrött, vagy éppen Sopronban esetleg elgondolkoznak azon: nem lehetne-e ezt ott is megvalósítani?
Dr. Sápi Tibor, a Dunaújvárosi Kohász Sportegyesület elnöke is örömmel szakít időt arra, hogy a jégpályáról beszéljen:
– Dunaújvárosban már volt egy jégpálya. Lényegesen kisebb, mint a mostani, ahhoz azonban elég nagy, hogy a rajta korcsolyázó fiatalokat figyelve lemérjük: milyen sokan és milyen nagy kedvteléssel űzik itt ezt a téli sportágat. Nagyon bízunk abban, hogy a most felépült jégpálya lendületet ad a sportág számára, s még többen szeretik meg a műkorcsolyázást. A jégkorongozást csak a későbbiek során kívánjuk fejleszteni, attól függően, hogy mennyire válik népszerűvé a városban, s mennyire lesznek biztosítottak a feltételei.
A Dunai Vasmű üzemfenntartási osztályán Bezdek Károly, a pálya építésének anyagi vonatkozásairól ad felvilágosítást. Bár – mint a beszélgetés közben kiderül – a ma már sokmilliós értéket képviselő létesítmény építésében a város dolgozóinak lelkesedése közel olyan szerepet játszott, mint az anyagiak.
– Tavaly ősszel a pálya felépítése még csak gondolat volt. Egy évvel ezelőtt fogalmazódott meg konkrétan, hogy jégpályát építünk az elavult régi helyébe. Akkor úgy gondoltuk: ha már építünk, jót építsünk, olyant, amely minden igényt kielégíthet. A legmesszebbmenőkig segítséget kaptunk a tanácstól, a jégsport szövetségtől, a Dunai Vasmű vezetőségétől, dolgozóitól. Mintegy hat-hétmillió forint értékű beruházást eszközöltünk. A pálya jelenlegi értéke azonban ennél sokkal nagyobb: körülbelül 14-15 millió forint. A különbséget két dolog adja: egyrészt az, hogy sokat felhasználhattunk a régi pálya alapjaiból, másrészt az, hogy megszámlálhatatlan társadalmi munkaórát végeztek városunk dolgozói. Zömmel a Dunai Vasmű, ezenkívül a Papíripari Vállalat, a 26-os számú Építőipari Vállalat fiataljai. Egy fillért sem kértek, a lelkesedés hajtotta őket. Feltétlenül megemlítendő, hogy a tervek sem kerültek pénzbe: a jégsportszövetség által felkért mérnökök, ugyancsak társadalmi munkában, saját elképzelésük alapján készítették el ezeket.

Új korszak?
A pálya, nem messze Dunaújváros központjától, ma már készen áll. Meg lehet tekinteni, sőt, ami még hihetetlenebbnek tűnik: korcsolyázni is lehet rajta… Vidéken először – műjégpályán. Mérete megegyezik a Kisstadionéval, jégkorongmérkőzések és műkorcsolyaversenyek rendezésére minden tekintetben megfelel. S ezenkívül a város fiataljainak állandó tömegsport-lehetőséget biztosít. Világítása is a legkorszerűbb, még a színes televíziós közvetítést is lehetővé teszi. A helybeliek nap mint nap csodájára járnak. Magunk is meggyőződhettünk arról, hogy építése közben hányan és hányan állnak meg rövidebb-hosszabb időre mellette és nézik az egyre szépülő létesítményt.

Évek óta várunk arra, hogy valami megállítsa a visszaesési folyamatot. Valami, ami feloldhatja a téli sportágak töveiben egyre növekvő pesszimizmust. A dunaújvárosi pálya felépítésének puszta ténye alkalmas erre. A magyar jégsportoknak nem az a legnagyobb bajuk, hogy kevés szakosztállyal rendelkeznek, hanem az, hogy ez a kevés szakosztály – egészségtelenül – csak a fővárosra koncentrálódik. Ha most szerte az országban elgondolkoznának a történteken, s egy-két helyen követni mernék mindezt, az új pálya akár új korszak kezdetét is jelenthetné.

Bocsák Miklós


Fejér Megyei Hírlap – 1973. november 11.

Vidéken elsőként

Ma avatják a dunaújvárosi műjégpályát

Nem mindennapi esemény színhelye ma Dunaújváros. Tegnap reggel már a rádió is bemondta, este pedig a televízió híradó is foglalkozott az új, ragyogó sportobjektummal. A hír tehát országos, így hazánk nagyon sok pontján már ezrek és tízezrek szereztek tudomást arról, hogy ma délután fél négykor átadják a vidék első műjégpályáját a Vidám Park területén.
Tizennégy hónapos munka előzte meg a mai avatóünnepélyt. Több mint egy év, megszámlálhatatlan munkaóra, sok-sok erőfeszítés, előre nem látott akadályok leküzdése – a siker, a mai nyitás érdekében.
Bezdek Károly, a Dunai Vasmű Üzemfenntartási főosztályának vezetője készséggel sorolta a műjégpálya építésének adatait. Csaknem hatmillió forintot költöttek az új létesítményre, amely tulajdonképpen nem is annyira új, korábban is volt már mesterséges jég a városban. A jégszínház használaton kívül helyezett gépeit működtették itt és ezen a kis pályán edzettek és szórakoztak , a Papíripari Vállalat sportkörének “jegesei” és a város korcsolyázni szerető fiataljai. A mostani azonban többszörösen túltesz elődjén. Elsősorban azért, mert a 30×60 méteres pálya jégkorong mérkőzések, gyorskorcsolya versenyek tartására is alkalmas.
A mesterséges jégpálya építésben a Dunai Vasműn kívül a Papíripari Vállalat és a 26-os Állami Építőipari Vállalat is tevőlegesen részt vett. Jelentős társadalmi munkát végeztek a város dolgozói, fiataljai, tanulói.
Az új létesítményen a műjeget hat kompresszor segítségével állítják elő. Kicserélték, illetve felújították a pályatestben lévő csőrendszert és az egyéb berendezéseken is jelentős korszerűsítő munkát végeztek. Ily módon az ország egyik legmodernebb műjégpályáját alkották meg. Plusz 15 Celsius fok hőmérsékletig garantáltan tökéletesen működik.
November 2-án kezdték a jeget “hízlalni”. Erre a célra 25 tonna sót és több mint 100 palack ammóniát használtak fel. Ma a jég vastagsága majdnem 5 centiméter és ez sportolásra kitűnően alkalmas.
Bezdek Károly a munkálatok kapcsán több nevet említett. Ők voltak azok. akik kiemelkedően sokat tettek a mai sikeres avatás érdekében: Szentpéteri Béla, Csinády Gábor, Tóth László, Matusek János, Kecskés Pál, Andics Lajos, Pálfi István, Kecskés Sándor. De a jól dolgozók, a sokat tevők névsora ezzel a néhány névvel nem ér véget, hiszen egy ilyen jelentős és nagy összefogást igénylő létesítmény megépítésében számtalan ember vív ki magának és kollektívájának érdemeket.
Ilyen bevezetővel kezdte a beszélgetést dr. Sápi Tibor, a Dunaújvárosi Kohász Sportegyesület elnöke is. Ő csak egy nevet mondott ugyan, Borovszky Ambrusét, a Dunai Vasmű vezérigazgatójáét, aki személyesen is – szinte erkölcsi mecénásként – az első pillanattól kezdve, nemcsak az építési gondolat, hanem a megvalósítás istápolója is volt.
Ezt követően Sápi dr. arról szólt, hogy az új objektum egyelőre tömegsport célokat szolgál.
– Nagyon szeretnénk, ha városunk lakói hozzászoknának a műjégpályához és körükben spontán népszerűsödne a jégsport, – mondta, – Szeretnénk, ha a tanuló ifjúság kihasználná a lehetőséget és kedvet kapna a rendszeres korcsolyázáshoz. Így – gondolom – már az idén megteremtődtek az utánpótlás-nevelés alapjai és a jövőben szakosztály működtetésével járulhatnánk hozzá a magyar jégsport fejlődéséhez.

Staub Viktor


Képes Sport – 1973. november 13.

Műjégpálya Dunaújvárosban

Vasárnap délután Dunaújvárosban avatták az ország első vidéki műjégpályáját. A dunaújvárosiak összefogásával, sok-sok társadalmi munkával megépített pályát Borovszky Ambrus, a Dunai Vasmű vezérigazgatója adta át a város fiatalságának. Az ünnepségen műkorcsolya-bemutatót és jégkorong-mérkőzést rendeztek.


Ifjúsági Magazin – 1974. február

MINDENKI NYERT

Amíg sok helyen csak mérlegelgették a tömegsport lehetőségeit, és amíg Budapesten négyre csökkent a jégkorong szakosztályok száma, addig Dunaújvárosban műjégpályát építettek, a Vasmű segítségével több mint 20 millió forintért. Értékét külön növeli, hogy ez az első – és sajnos a jelek szerint még sokáig az egyetlen – nem budapesti műjégpálya.

Dunaújvárosban a korcsolyázók többsége diák. Talán azért, mert a tanulók jobban érzik a mozgás szükségességét, s mert őket nem riasztja el annyira az esés, a jég csúszóssága. Mert bizony a jég ezen a pályán is síkos. A látszat szerint talán még jobban, mint másutt. Mintha több lenne az esés.

A magyarázat egyszerű: ebben a városban nincsenek hagyományai ennek a sportnak. Eddig csak a természetes jégpályákon és – még gondolni is rossz rá – a Dunán lehetett korcsolyázni.

Nem sokkal a megnyitó után egy leány a karját törte, de ha valaki úgy gondolja, hogy ez örökre elvette a kedvét a korcsolyázástól, az téved. Pár nappal a sérülés után begipszelt kézzel már újból rótta a köröket a jégen.

Mert lelkesek a dunaújvárosiak. Látszik ez a sok-sok órás társadalmi munkából is, amit a pálya építésekor végeztek, de abból is, ahogyan a versenysportot szervezik. Dunaújvárosi jégkorongcsapat nem lévén, tehetségkutatóként, abszolút amatőr mérkőzéseket rendeznek. Játszott például egymás ellen a Hideg- és a Meleghengermű KISZ-szervezete, úgy, hogy néhány játékosnak az életben először volt bot a kezében…

De bármi is volt a mérkőzés végeredménye, a játékon mindenki nyert. Ám egy fecske nem csinál nyarat. Vajon mikor mehetnek el a Vasmű kiszesei egy másik vidéki város pályájára játszani…?

MÉSZÁROS SÁNDOR


Képes Újság – 1974. február 16.

A JÉGSPORT FELLEGVÁRA?

Még ma sem ültek el teljes egészében annak a jégkorong-mérkőzésnek a hullámai, amellyel néhány hónappal ezelőtt a dunaújvárosi műjégpályát “felavatták”. Úgy véljük: nem járunk messze az igazságtól, ha a jégsporthoz közelállók bármelyikét megkérdeznénk, mit is tudnak valójában erről a nagyszerű sportlétesítményről, ezt a választ kapnánk:
– Itt fulladt botrányba a Ferencváros-Volán találkozó!
Arról már viszont lényegesen kevesebbet tudnak a jégsport szerelmesei, hogy mi minden előzte meg a dunaújvárosi műjégpálya születését, mit jelent ez a város életében, s milyennek ígérkezik a holnap?
Magam is erre voltam kíváncsi, amikor az új sportlétesítmény igazgatóját kerestem.
– Igazgatóját? – kérdeztek vissza. – Hát az még nincs…
Így azután Bozzay Bélát, a Dunaújvárosi Kohász SK létesítményfelelősét faggattam
– a Kohász SK üzemelteti a jégpályát -, hogy feljegyezhessem a legújabb sportlétesítmény születési krónikáját, s kérdezzem a jövőről.
– Volt itt már jég korábban is – mondja, – ha csak arasznyi is. A Jégszínház hűtőkocsiját kaptuk meg, s két zsebkendőnyi területen korcsolyázhattunk. És volt néhány lelkes sportember, akinek sohasem volt közömbös városunk téli sportja, akik hosszú idő óta harcoltak, kilincseltek egy igazi műjégpályáért.
– A vitás kérdések hamarosan elrendeződtek, s az egykori Jégszínház helyén, alig egy év leforgása alatt épült fel a 60X30 méteres pálya.
Besegített a munkába a Dunai Vasmű, a Dunaújvárosi Papírgyár és a Magyar Jégsport Szövetség is. Nem maradtak tétlenek az üzemek szocialista brigádjai és a város lakossága. A papírgyártól palánkokat kaptunk, a helybeliek ástak, betonoztak, építettek – társadalmi munkában.
Most már – ha nem is olyan zsúfolt, mint fővárosi “bátyja” – ezen a pályán is nagyüzem van. Reggel hattól – este nyolcig…
És hogy mit jelent a város életében ez a jégpálya, arra a kérdésre így hangzik a válasz:
– Régebben a Papírgyár sportkörének volt néhány műkorcsolyázója. Most már a Kohász SK is megalakította korcsolyaszakosztályát. És túlzás nélkül mondhatom: rengeteg a városban a korcsolyázni, korongozni vágyó fiatal.
– És a holnap?
– Talán nem is tűnik olyan távoli tervnek, hogy befedjük és lelátókkal lássuk el jégstadionunkat. Hisszük: minden adottságunk megvan ahhoz, hogy Dunaújváros a vidéki jégsport fellegvárává váljék.
Ehhez csak annyit tehetünk hozzá: őszintén kívánjuk, hogy így is legyen.


Van a napnak olyan időszaka, amikor sokkal mozgalmasabb itt az élet. És a nem is olyan távoli jövőben, talán tető is kerül a létesítmény fölé. (Fotó: Bohanek)

Járai Judit

 

Dunaujvaros