Egy éve még csak gondolat volt

 


Népsport – 1973. november 9.

Egy éve még csak gondolat volt

Dunaújvárosban felépült és november 11-én ünnepé­lyesen megnyílik az ország első vidéki műjégpályája.

Eddig a tömör rövidséggel fogalmazott hír, amely után leg­szívesebben néhány sornyi, ha­táskeltő szünetet tartanánk. Időt adva a csodálkozásra és az örömre … Évek óta a vesztesé­gek számlálásával kezdődik a jégidény. Hol egy szakosztály oszlik fel, hol egy pálya vá­lik használhatatlanná a meglé­vő kevés közül. Évek óta vá­runk arra, hogy valami megál­lítsa ezt a visszaesési folyama­tot, s most végre egy jó hír nyomába indulhatunk.


Az ország első vidéki szabvány méretű műjégpályája (Nyitrai Tibor felvétele)

Pénz és lelkesedés!

Kertész István, a jégsportszö­vetség főtitkára hónapok óta fi­gyelemmel kíséri a pálya építé­sét, személyes tapasztalatokat gyűjt a helyszínen, s hatáskö­rén belül segítséget is nyújt az építtetőknek. Lelkesedéssel mondja:
– Nagyon nagy jelentőséget tulajdonítok a ténynek: vidé­ki műjégpálya épült Magyaror­szágon. Szűk körre korlátozó­dott jégsportunk ezáltal kimoz­dulhat a holtpontról. Új, korsze­rű és minden igényt kielégítő versenypályán toborozhatnak hí­veket a műkorcsolya és a jég­korong számára, s végre egész­séges rivalizálás kezdődhet itt is Pest és a vidék között. S talán a példa hatással lesz má­sokra is. Miskolcon, Győrött, vagy éppen Sopronban esetleg elgondolkoznak azon: nem lehetne-e ezt ott is megvalósítani?


Dunaújváros, 1970. január 12.
Gyerekek vidáman korcsolyáznak a dunaújvárosi vidámparkban épített jégpályán
fotó: MTI/Szilágyi Pál

Dr. Sápi Tibor, a Dunaújvárosi Kohász Sportegyesület elnöke is örömmel szakít időt arra, hogy a jégpályáról beszéljen:
– Dunaújvárosban már volt egy jégpálya. Lényegesen ki­sebb, mint a mostani, ahhoz azonban elég nagy, hogy a raj­ta korcsolyázó fiatalokat figyel­ve lemérjük: milyen sokan és milyen nagy kedvteléssel űzik itt ezt a téli sportágat. Nagyon bí­zunk abban, hogy a most fel­épült jégpálya lendületet ad a sportág számára, s még többen szeretik meg a műkorcsolyázást. A jégkorongozást csak a későb­biek során kívánjuk fejleszteni, attól függően, hogy mennyire válik népszerűvé a városban, s mennyire lesznek biztosítottak a feltételei.
A Dunai Vasmű üzemfenntar­tási osztályán Bezdek Károly, a pálya építésének anyagi vonat­kozásairól ad felvilágosítást. Bár – mint a beszélgetés közben ki­derül – a ma már sokmilliós értéket képviselő létesítmény építésében a város dolgozóinak lelkesedése közel olyan szerepet játszott, mint az anyagiak.
– Tavaly ősszel a pálya fel­építése még csak gondolat volt. Egy évvel ezelőtt fogalmazódott meg konkrétan, hogy jégpályát építünk az elavult régi helyé­be. Akkor úgy gondoltuk: ha már építünk, jót építsünk, olyant, amely minden igényt ki­elégíthet. A legmesszebbmenő­kig segítséget kaptunk a tanács­tól, a jégsport szövetségtől, a Dunai Vasmű vezetőségétől, dol­gozóitól. Mintegy hat-hétmillió forint értékű beruházást eszkö­zöltünk. A pálya jelenlegi érté­ke azonban ennél sokkal na­gyobb: körülbelül 14-15 millió forint. A különbséget két dolog adja: egyrészt az, hogy sokat felhasználhattunk a régi pálya alapjaiból, másrészt az, hogy megszámlálhatatlan társadalmi munkaórát végeztek városunk dolgozói. Zömmel a Dunai Vas­mű, ezenkívül a Papíripari Vál­lalat, a 26-os számú Építőipari Vállalat fiataljai. Egy fillért sem kértek, a lelkesedés hajtotta őket. Feltétlenül megemlíten­dő, hogy a tervek sem kerültek pénzbe: a jégsportszövetség ál­tal felkért mérnökök, ugyancsak társadalmi munkában, saját el­képzelésük alapján készítették el ezeket.

Új korszak?

A pálya, nem messze Dunaúj­város központjától, ma már ké­szen áll. Meg lehet tekinteni, sőt, ami még hihetetlenebbnek tűnik: korcsolyázni is lehet raj­ta … Vidéken először – műjég­pályán. Mérete megegyezik a Kisstadionéval, jégkorongmérkő­zések és műkorcsolyaversenyek rendezésére minden tekintetben megfelel. S ezenkívül a város fiataljainak állandó tömegsportlehetőséget biztosít. Világítása is a legkorszerűbb, még a színes televíziós közvetítést is lehetővé teszi. A helybeliek nap mint nap csodájára járnak. Magunk is meggyőződhettünk arról, hogy építése közben hányan és há­nyán állnak meg rövidebb-hosszabb időre mellette és nézik az egyre szépülő létesítményt.
Évek óta várunk arra, hogy valami megállítsa a visszaesési folyamatot. Valami, ami felold­hatja a téli sportágak töveiben egyre növekvő pesszimizmust. A dunaújvárosi pálya felépítésének puszta ténye alkalmas erre. A magyar jégsportoknak nem az a legnagyobb bajuk, hogy kevés szakosztállyal rendelkeznek, ha­nem az, hogy ez a kevés szak­osztály – egészségtelenül – csak a fővárosra koncentrálódik. Ha most szerte az országban el­gondolkoznának a történteken, s egy-két helyen követni mer­nék mindezt, az új pálya akár új korszak kezdetét is jelenthet­né.

Bocsák Miklós

Dunaujvaros