Élet és Tudomány – 1988. december 23.
Aprószentek napja, december 28-a a Heródes által meggyilkoltatott betlehemi gyermekek emléknapja. Az aprószentek napi vesszőzés, korbácsolás és mustármagozás az egész magyar nyelvterületen szokásban volt.
Az aprószentek napi korbácsolás az egyházi gyakorlatból került a népszokások közé.
A vessző a középkorban egyházi szentelménynek számított: aprószentek napján áldották meg őket a templomokban, mint ahogy azt a jászói premontrei prépostság XVI. századi breviáriuma is megemlíti.
A korán rügyező fűzfavesszőből font korbáccsal a betegséget akarták távol tartani, a megkorbácsoltnak erőt, frissességet adni, miként ezt a korbácsolórigmusok is kifejezik:
“Egészséges légy, keléses ne légy,
Jövő évben még frissebb légy!”
A korbács bajt hoz
Noha az egyház már a XVI. században megtiltotta az aprószentek napi korbácsolást, az a gyakorlatban tovább élt. A legények fűzfavesszőből font korbáccsal megütögettek mindenkit, de főképp minden eladósorban lévő leányt. Ha valamelyik leányt nagyon megütötték, azt dióval, almával ajándékozták meg, ezzel engesztelték ki. A leányok között ilyenkor az a mondás járta: aki a legtöbbet vert rájuk az aprószenteki korbáccsal, az lesz a kérőjük. Aprószentek napja után a legények a korbácsot elégették, mert azt tartották róla, hogy bajt, kelést okoz.
Pusztaszabolcson úgy tudják, hogy Heródes király Betlehemben háromszáznegyvennégyezer kétévesnél fiatalabb fiúgyermeket öletett meg. Ennek emlékére korbácsolták meg aprószentek napján a gyermekeket, hogy a következő évben ne legyenek betegek.
Sárbogárd régi népszokásainak sorában az aprószenteki korbácsolásról ezt írta Prepeliczay Elődné Korponay Aranka: “Aprószentekkor a gyerekek mustohár maggal (ez finom fűzfagallyakból nyolc ágra fonva és a végén piros szalaggal átkötött gombban végződött) verdesik a felnőtteket azzal a mondással: Keléses ne legyen.” Alapon az aprószenteki mustohármagozás az első világháborúig élt. A legények a kilenc ágból font mustohármaggal korbácsolni jártak a lányokhoz, hogy azok egészségesek legyenek. Vajtán kisfiúk, legények, fiatal nős emberek fűzfavesszőből font mustohármaggal verték meg a ház népét.
Közben mondogatták:
“Friss légy! Jó légy! Szorgalmas légy! Egészséges légy!”
Aprószenteki korbácsolás (Somogy megye, 1931)
A gyermekeket is megvesszőzték
A dunapentelei mustármagfonásról, aprószentekjárásról 1939-ben ezt jegyezte fel Latabár Károly: “A mustármag a Dunán túlról hozott 7 vagy 9 ágból fonott vesszőkorbács. Az asszonyokat, leányokat megveregették vele, és közben a következő verset mondták: Egészséges, üdvösséges, keléses ne légy jövő ilyenkorra!” A szokást Latabár Károly Perkátáról is említi.
A kálozi legények aprószenteki korbácsolásáról adatközlőm, Farádi Vörös Miklós beszélt: “December 28-án, aprószentekkor a fiúk, iskoláskortól legénykorig, fűzfavesszőből korbácsot fontak. Körülbelül 80 centiméter hosszú, hét ágból gömbölyűre fonott volt. Már előtte nap elkészítették a korbácsot. Aprószentekkor a leányos házakhoz csapatosan mentek, a konyhában, udvaron megkorbácsolták a lányok szoknyáját. Közben betegség elleni kis mondókát mondtak.”
Aprószenteki korbács
Enying évi négy országos vására közül az egyiket aprószentek hetének hétfőjén tartották, ezt korbácsos vásárnak nevezték. A legények a vásárban a hátuk mögé rejtették a fűzfavessző korbácsot, s amikor a lányok mellé értek, előkapták, és megcsapkodták őket. Korbácsolás közben mondogatták: “Jó légy, friss légy, keléses ne légy!”
Válon, Tabajdon és Bicskén a fiúk, miközben fűzfavesszőből font korbácsukkal megütögették a lányokat, ezt mondogatták: “Keléses ne legyél, bolhásos ne legyél, esztendőre frissebb legyél!”
Gyúrón a szülők és a nagyszülők a pásztorvesszővel suhintották meg a gyermekeket. így beszélt erről a 61 éves Csincsa Józsefné Andorfer Mária: “Karácsony este volt, gyütt a pásztor, egy csomó fűzvesszővel a hóna alatt, bement a gazdasszonyhoz, az húzott egyet, de úgy, hogy a köténnyel fogta meg. Avval hajtottuk ki a disznókat. Amikor kihúztuk a vesszőt, a pásztoron végigvágtunk. Aprószentekkor a kanász vesszőjével a gyerekeket megverjük, és azt mondjuk: keléses, balhás ne légy, esztendőre frissebb légy!”
Lukács László
néprajzkutató
