Sztálinvárosi vásár és kiállítás

Sztálinváros – 1955. április 29.

1 millió szál /40.000 csomag/ készült a vásárra. – dohanymuzeum.hu

Megérkezett a „Sztálinváros“ cigaretta

Az április 30-án nyíló, háromnapos Sztálinvárosi májusi vásárra a Dohányjövedék egymillió “Sztálinváros” cigarettát készített. Az új, alkalmi cigaretta, amelyet igen ízlésesen csomagoltak, megérkezett Sztálinvárosba. Dohányosok megállapítása szerint az új cigaretta egészen jóminőségű és így bizonyára gyorsan elfogy a gyártott mennyiség.
Többszáz pár díszes szegedi papucs és különleges sztálinvárosi ajándéktárgyak is érkeztek a vásárra, amelyet szombaton délelőtt nyit meg ünnepélyes keretek között Bognár József belkereskedelmi miniszter.

1955-ös májusi vásár emléktárgyak Sztálinvárosból:

Porcelán készlet

Selyem kendő

Szabad Nép – 1955. április 30.

Ma nyílik meg a sztálinvárosi májusi vásár

Az idén első ízben megrendezésre kerülő sztálinvárosi országos májusi vásárt ma 10 órakor nyitja meg Bognár József belkereskedelmi miniszter elvtárs.
A Sztálin út térnek is beillő egyik oldalát jelölték ki a vásár területének. Mintegy 20 vállalat, kisipari szövetkezet, termelőszövetkezet vesz részt a vásáron, 50 pavilonban. Távoli vidékekről is érkeznek elárusítók. Budapestről a többi között a Háziipari és Népművészeti Vállalat, a Fém- és Vastömegcikkgyártó Vállalat hoz árut. A szegediek pirospaprikát és papucsokat, Veszprém megyéből a révfülöpi Kossuth TSZ Badacsony vidéki bort hoz a vásárra. A Fejér megyei vértesacsai Vörös Október TSZ lacikonyháján birkagulyást, sertéspecsenyét és saját termésű borokat lehet majd kapni. A Fejér megyei móri Kossuth TSZ ugyancsak saját termésű bort, Baranyából a sásdi Szabadság TSZ virágot és primőröket hoz a vásárra.
Gazdag választék lesz iparcikkekben is. A többi között rádiót, cipőt, hangszert, órát, ékszert, sportszereket, játékokat, kiváló bolgár selyemanyagokat, konfekcióárut fognak árusítani. A dolgozó parasztok, mezőgazdasági kisgépeket is vásárolhatnak, A sárszentmihályi földművesszövetkezet elektromos meghajtású kukoricadarálót is hoz a vásárra, kezelését és használatát a helyszínen bemutatják.
A városi tanács ajándékboltjában sztálinvárosi emlékeket vehetnek, a  látogatók. A vásáron hozzák forgalomba az ünnepi alkalomra gyártott “Sztálinváros” nevű cigarettát is.
A dolgozó parasztság részére április 30-án egész napos állat- és terményvásárt rendeznek a sztálinváros-óvárosi vásártéren.
Április 30-án 12 órakor nyílik meg a “Dunapentelétől Sztálinvárosig” kiállítás, amely művészi képsorozatok, grafikonok, modellek segítségével szemléltetően mutatja meg a szocialista város születését, ötesztendős fejlődését.
Gazdag sport- és kultúrműsor szórakoztatja majd a látogatókat az ünnep napjaiban. Május 1-én este a kikötői öbölben lampionos felvonulást rendeznek a kajakosok. Bábszínház, zenekarok, divatbemutató, utcabálok, kultúrcsoportok előadásai, térzene, és több más kulturális esemény fogja szórakoztatni a vendégeket.
A vásárra vonaton és hajón 50, autóbuszon pedig 25 százalékos kedvezménnyel utazhatnak az érdeklődők. A MÁV sok helyről (a többi között Miskolcról, Inotáról, Kazincbarcikáról, Győrből, Kaposvárról, Ózdiéi, Pécsről, Szegedről, Sopronból) különvonatokat indít. A sztálinvárosi májusi vásár 2-án ünnepi tűzijátékkal ér véget.

Sztálinváros – 1955. május 04.

40.000 látogató!

Az első sztálinvárosi Májusi Vásár nagy sikere

Még ácsolták a pavilonsort, egyengették a kaviccsal beszórt talajt, amikor az első vendégvonat befutott a sztálinvárosi pályaudvarra. Budapesti látogatókat hozott ez a szerelvény, hogy aztán három napig a nyomában egyre többen érkezzenek vasúton, hajón, autóbuszon, megtekinteni a sztálinvárosi Májusi Vásárt. Sőt nemcsak megtekinteni, hanem vásárolni is benne.

Pénteken este futott be az első budapesti szerelvény az újállomásra, amely már a vendégeket hozta

Milyen büszkén álltunk szombaton délelőtt a vásár szabadtéri színpada előtt és hallgattuk a megnyitóbeszédet! Ott állt a temérdek messziről jött vendég, ott álltak a sztálinvárosiak és a többheti munka fáradságával karjukban, agyukban, ott voltak a vásár rendezői is: tervezők, grafikusok, szervezők hada, építők…

“…Ilyen eredmények láttán minden sztálinvárosi dolgozót büszke öröm tölthet el, amikor a vásár és kiállítás megnyitja kapuit, hogy bemutassa azt a hatalmas változást, mely rövid négy esztendő alatt bekövetkezett. A város szocialista kereskedelme, helyi ipara és szolgáltató vállalatai, a vásáron megjelent termelőszövetkezetek bizonyítják, hogy lépést tartanak a fejlődés ütemével és sikeresen oldják meg a lakosság igényeinek fokozott kielégítését.
A város életében ez az első vásár. A kereskedelem e vásár keretében mutatkozik be elsőízben a lakosságnak és a környékbeli parasztságnak. E vásár keretében mutatkozik be a város kereskedelme távoli vidékek dolgozóinak, a messziről ideutazott látogatók előtt. Bemutatja azt a körültekintő, szeretetteljes gondoskodást, amellyel pártunk és kormányunk az első szocialista város lakóit, a nehézipar egyik fellegvárát körülveszi…”

A hangszórók szerte a városban közvetítették Bognár József belkereskedelmi miniszter ünnepi megnyitó beszédét.
Ekkor már hosszú sor kígyózott a pénztár előtt, a Sztálin-úton. (Ez a sor a három nap folyamán alig-alig apadt el!) A látogatók türelmetlenül várták a megnyitás időpontját.
Tizenegy órakor a kapuban álló rendező eltépte az első jegyet…
Megnyílt a sztálinvárosi Májusi Vásár.

A Májusi Vásár díszkapuja

A nyár köszöntött ezzel a nappal a városba. A pavilonsor forró napfényben fürdött és vakított az eladók fehér köpenye. Percek alatt elözönlötték a vásárt a látogatók és az elárusító helyek előtt egy-kettőre hármas, négyes sorok álltak.
Mindenki sorra járta a pavilonokat izgatottan és kíváncsian nézegették a látogatók, hogy mit lehet vásárolni majd. Egyelőre azonban sétáltak, mustrálgatták az árúkat, meg hevenyészett számadást csináltak, hogy futja-e mindenre.
Az ismerős sztálinvárosi vállalatok, szolgáltató intézmények névtáblái közé messziről jött üzletek, szövetkezetek felírásai ékelődtek: Sárbogárdi földművesszövetkezet, Budapesti Ruházati Szövetkezet, Szegedi papucs, Vértesacsai termelőszövetkezet… Innen ingerlő illatok ígérték a jó ebédet.

Mézeskalács – szegedi papucs. Mindkét pavilon előtt nagy a forgalom.

Ruhavásár – az első órában.

Ízlésesek, szépek voltak az elárusítóhelyek, meglátszik, hogy lelkiismeretesen gondoskodtak az áruk minél jobb, minél látványosabb elhelyezéséről.

*

Már jóval elmúlt dél, a vásár kapujánál még mindig nem szünetelt a forgalom; egyre jöttek az érdeklődők:
– Jut mindkét gyereknek? – kérdezte szorongva Miskár Józsefné a pénztárcájában kutató férjétől.
– Jut…
Az eladó ékes szavak kíséretében nyújtotta át a két szép szürke tavaszi kabátot Miskáréknak. Később aztán, mikor hazafelé mentek, még sok apróbb-nagyobb csomag csatlakozott a tavaszi kabátokhoz. Még ezekre is jutott…
A bútorüzlet előtt álltak a legtöbben. Főleg fiatal párok, hónapok, évek óta összegyűjtött pénzükkel a zsebükben, vagy házasulandó gyermekeik szép lakásáért áldozó szülők. Itt aztán hosszabb a válogatás, mert az ember gyakran egész életében viseli a rossz választás következményeit. Akárcsak a feleségválasztásnál. Gondosan megnéznek, megvizsgálnak minden darabot: elég öblös-e a szekrény, széles-e az ágy, fényesek-e a székek és nem válik-e le róluk a furnírlemez. Úgylátszik, jó bútorokat hoztak a vásárra, mert az első napon háromszázezer forint értékűt adtak el a BÚTORÉRT dolgozói. Sokan házasodnak Sztálinvárosban…

*

Széles embergyűrű vette körül a “gombákat”, a vásár közepén felállított édesség, sütemény, tejivó helyeket.
Az érzékenyebb szimatú vásárlók már az első percben, a többiek pedig a második vagy harmadik percben – de félórán belül mindenki! – észrevette a móri bor oltárát, a csopaki, badacsonyi, révfülöpi italok elárusítóhelyeit.

Ízlik a csopaki. – Bognár József belkereskedelmi miniszter a város vezetőivel.

Aranyosan csillogott a decis poharakban a pompás ital és bár meleg volt, a nehéz bor meg fűti az embert, egyre több fogyott belőle.
Délben benépesült a sörkert is, amelyet a vásár egyik végén helyeztek el.

A nap minden órájában zsúfolt volt a sörkert.

És délután, estefelé még egyre tódultak a vásárlók. Öröm volt látni a sztálinvárosi ismerősöket rokonaik, családtagjaik karján, mintha mindenkit meglátogatott volna valaki ezen a napon.

*

Izgatottan gyűltek össze a rendezőbizottság tagjai este a vásár irodájában, hogy meghallgassák a különböző vállalatoktól befutó eredményjelentést: mennyi volt a napi forgalom. Leírhatatlan volt az öröm, amikor hozzávetőleges számítás után kiderült, hogy az első nap – illetőleg a megnyitás miatt elhúzódott kezdés következtében csak háromnegyed nap – forgalma a tervezett bevételnek majd egyharmad részed teszi ki…
Még színesebb és még pompásabb volt második nap, május elseje. A felvonulás résztvevőinek hosszú sora kanyargóit be az ünnepség után a kapun és pavilonokhoz alig lehetett odaférni a temérdek vásárlótól.

Sokezer érdeklődő tekintette meg a látványos divatbemutatót.

Rodolfo – a divatbemutató műsorában.

Kép – amelyhez nem kell szöveg.

A délutáni divatbemutatót többezeren nézték meg. Utána kétszeresére emelkedett a ruházati bolt forgalma…
És a város… Sétálók, idegenek csoportjai mindenfelé, mintha ötször, tizszerannyian jöttek volna, mint amennyi a lakosság száma.
A vendéglátóipart üzemek soha nem látott forgalmat bonyolítottak le elsején: a Béke-étterem ötszáz menüt, nagymennyiségű étlap-árut adott el. Az Arany Csillag Szálló fehér asztalai mellett is egész nap fogyasztottak a város vendégei. Majdnem négyszáz menüt, ötszáznál is több étlap-ebédet és megszámlálhatatlan italárut szolgálták ki.
Teli voltak a cukrászdák, zenés szórakozóhelyek, a nagy meleg ellenére még a filmszínházat is megtöltötték a látogatók. És futotta az érdeklődésből a harmadik napra is, amikor zsúfolt nézőtér hallgatta a vendégszereplő komlói, kazincbarcikai kultúrcsoportok és a Sztálin Vasmű Együttesének műsorát.

A Fúvószenekar hangversenye a vásár szabadtéri színpadán.

Még nem múlt él annyi idő; hogy pontosan tudhatnánk, mennyi volt a forgalom egyes pavilonokban, külön-külön és összesen, a látogatók számát sem tudjuk még pontosan, a címben csak hozzávetőleges számot közöltünk.
De tudjuk, mi városiak és hazatért látogatók, hogy sikerült a Májusi Vásár.
Á hetek óta folyó megfeszített előkészítőmunka nem volt hiábavaló. A sok költség, fáradtság, gond és szeretet, mellyel a vásárra készültek a sztálinvárosiak, a sok éjszakai munka, íróasztalok mellett és reflektorfényben kint a Sztálin-úton meghozta a gyümölcsét.
Ez a város, amely a munka, a nagy tettek sokszáz hősét nevelte, amely merész képzelet és józan gyakorlatiasság egységében ihletett nagy alkotásokra, most is megmutatta az országnak. hogy hálás életrehívásáért s bőségesen fizet. Láthatta mindenki, aki itt megfordult, akt kint volt a vásáron vagy látta a kiállítást.

Az alkalmi postahivatal előtt írták meg üdvözlőlapjaikat a vásárlók

Elviszik a hírét a mi városunknak az ország minden részébe, a Sztálinvárosban vásárolt bútorok, ruhadarabok, az elfogyasztott jó bor emléke, az ajándéktárgyak és ez a három nap új erővel hirdeti építésünk diadalát.

Tamás István

Sztálinváros – 1955. május 07. Sztálinváros

Levelesládánkból

Akár a mesében

Tisztelt szerkesztőség!
1951 április 20. óta dolgozom a 26/1 Gyárépítő Vállalatnál mint vasbetonszerelő.
Május elsejét megelőző héten Kolbek László elvtárs termelési értekezletre hívott össze bennünket, amikoris megbeszéltük, hogy s mint jövünk a május 1-i felvonulásra. Engem is megkérdezett, hogy átjövök-e.
Én elmondtam, hogy nem tudok átjönni, mert Dunavecsén lakom és apró gyermekeim vannak. A legnagyobb az ősszel lesz 12 éves, a legkisebb pedig 7-én lesz 14 hónapos, és sem őket sem a feleségemet nem tudom úgy felöltöztetni, hogy részt vehessenek a felvonuláson, bár minden évben megígértem nekik, hogy eljövünk.
Ezután elköszöntem, mert indulnom kellett a hajóhoz.
Ezt kővető csütörtökön Szirtes elvtárs felkeresett munkahelyemen és kérte, hogy pénteken délután jöjjön át a feleségem, s többet nem árult el, csak hogy Kolbek elvtárs hivatja.
Pénteken a feleségem át is jött. Ekkor Kolbek elvtárs behívatta az öreg Vojter Pista bácsit, a telep legidősebb és legjobb dolgozóját, aki egyúttal a telep pártbizalmija is, és csak annyit mondott: “Na Pista bácsi, itt a Kovácsné menjenek.”
Az útjuk a Kőműves-utcai textilüzletbe vezetett, ahol az öreg Vojter így szólt a feleségemhez:
– Na most Kovácsné vásároljon magának is, meg a gyerekeknek is, mindazt ami kell.
Természetesen a feleségem meghökkent és tiltakozott:
– De hisz nekem nincs pénzem.
– Ne törődjön vele, majd én kifizetem.
Ezután megtörtént a boldog bevásárlás. A feleségemnek lett ruha, cipő, a gyerekeknek ruha, zokni és akinek mi hiányzott. Az öreg Vojter pedig fizetett. Miből?
Később megtudtam, hogy miután én eltávoztam a termelési értekezletről Gyökeres Lőrinc elvtárs azt indítványozta, hogy az 1955. évi első negyedévi anyagtakarékosságért járó összeget adják át nekem, illetve a családomnak, hogy a gyerekek minden évben megujjuló vágya valóra válhasson. A brigád ezt egyhangúlag megszavazta, pedig elég komoly összegről mondott le mindegyik.

Május elsején nyitotta meg kapuit a Vidám Park

Így ott voltunk a felvonuláson mindannyian, mi zártuk be a 26/1 felvonulási menetét. S nincs az az összeg, amellyel fel lehetne mérni gyermekeim örömének nagyságát, azt a boldogságot, melyben a vidám parkban volt részük.
Fogadják az elvtársak és szaktársak legmelegebb köszönetemet. Boldog és büszke vagyok, hogy ennek az országnak ilyen polgárai, s vállalatunknak ilyen nemesgondolkozású kollektívája van.

Kovács István, vasbetonszerelő

A tízévesek csoportja.

Negyvenezer látogató

1955 nyarán elérkezett régi, dédelgetett tervünk, a Sztálinvárosi Kiállítás és Vásár megrendezésének időpontja, amelynek megfelelő lebonyolítására rendezőbizottságot alakítottunk. Ennek vezetője Jelinek Fülöpné, a városi tanács tervosztályvezetője, kiváló és tehetséges tanácsi dolgozó volt, aki nagyszerű szervezőgárdát hozott létre.
A legtöbb segítséget nagy vállalkozásunkhoz ezúttal is a párttól és Lombos Ferenc városi párttitkártól, továbbá Borovszky Ambrustól és az új összevont építési vállalat igazgatójától, Bondor Józseftől kaptuk.
Az esemény előkészítését széles körű agitáció előzte meg. Lakógyűléseken, iskolai osztályfőnöki órákon, a helyi sajtóban beszéltünk a kiállításról, amelyet 1955. április 30-tól május 2-ig terjedő időre tűztünk ki. Emlékszem, a megyei lapban nagy címmel jelent meg a cikk: “Köszöntsük május 1-ét városunkban!” címmel. Az embereket arra biztattuk, hívják meg hozzátartozóikat és ismerőseiket erre az alkalomra.

– Csodaszép! – elragadtatással szemlélik a látogatók a kiállítást.

Április 30-án megnyílt a “Dunapentelétől Sztálinvárosig” című kiállítás, amelyben nagy teret kapott a Vasmű. Bemutattuk, hogy az új létesítmény és majdan a város mit ad a népgazdaságnak. Borovszkyék kiállították az első termékeiket, majd grafikonokon bemutatták a távlatokat, ily módon bizonyítva, hogy a Vasműre, illetve termékeire az országnak nélkülözhetetlen szüksége van.

  
Az öntöde kupolókemencéje miniatűrben, és a 125 tonnás kemence mása a felvonuláson.

A város pedig felvonultatta kommunális és kereskedelmi vállalatait, bemutatta azok tevékenységét, s hogy miként elégíti ki a helyi lakosság és a vonzáskörzet lakomáik kulturális, egészségügyi és egyéb szükségleteit.
A kiállítást Bognár József belkereskedelmi miniszter nyitotta meg. Beszédében kifejtette, hogy a város már hirdeti, hogy nemcsak fontos gazdasági központ, hanem a Magyar Népköztársaság új politikai, kulturális és kereskedelmi centruma is. Kultúrműsor és divatbemutató volt a vásár területén felállított színpadon, egyéb szórakozást pedig a Vidám Park nyújtott. Lehetett ajándéktárgyakat és különböző, az egyes városrészeket bemutató tárgyi emlékeket is vásárolni. Ebből az alkalomból a vasút 50 százalékos utazási kedvezményt biztosított az ideutazóknak. A kiállítás sikerét bizonyítja, hogy három nap alatt 40 000-en látogatták. Országszerte visszhangja volt.

Forrás:
Sztálinváros archívum
Szabad Nép archívum
József Attila Könyvtár
Tapolczai Jenő – Egy elnök naplója
Intercisa Múzeum
dohanymuzeum.hu