Rózsa András – SZTÁLINVÁROSI NÉGYSOROSAK
Egy tanítványomnak
Új ez a város, szilaj szele szépít,
üde erejével vissza ne élj!
Kötelez – ne feledd el! – Sztálinváros.
Itt növekedtél: házad volt s hazád.
Ébredés
Ha zöld ködök rése közt megsejted a hajnalt
s látod, a város új napra éled,
köszönj csak merészen a fölkelő napnak
Beethovent zümmögve, munkádra készen.
Kockák és bivalyok
Ők még a gödrökből nőttek s látták,
mint óvja gyöngéd anya gyermekét,
ha hajlós pallón ebédért lépdelt.
A tűnő időt őrzik ők ma már.
Újszülött köszöntése
Mint reggeli napfény, jöttél városunkba.
Érd itt deledet s alkonyod, ha eljő,
mondhassák rólad – élj úgy! – a boldog utódok:
hasznos volt és szerény, mint a harmat.
Megjelent: Sztálinvárosi Hírlap – 1961.03.10.
Rózsa András
„Boldog boldogtalan élet az enyém, s ezt, immár csaknem negyven évesen nyugodtan mondhatom. Amikor 1935. október 22-nek hajnalán édesanyám világra szült Budapesten, bizonyára ő sem gondolta, hogy milyen kunkorok után térek ide vissza, még most is úgy érezve: csupán útközben vagyok. Eközben nevelkedtem egy Szabolcs megyei tanyán, voltam tiszta szívű, éneklő diák Nyíregyházán, a Kossuth Gimnáziumban, aztán végre 1958-ban, a debreceni egyetemen kezembe vehettem magyar-történelem szakos tanári diplomámat.” Első írásaim 1954-ben jelentek meg megyei lapokban. “Néhány hónapos debreceni „szabadúszás” után adminisztrátor lettem, majd könyvtáros, és 1961-ben Budapesten át egészen Dunaújvárosig jutottam. Addig a valóság-csoda-városig, ahol nem is annyira egyesztendős tanárkodásom (Vasvári Pál Általános Iskola), inkább hatesztendős újságíróskodásom érlelt emberré. Olyanná, aki önmagával, érlelődő sorsával is szembe tud nézni már.” Fekete sárkány (1974) című kötetében is fellelhető néhány lírai hangvételű vers ebből az időszakból. „Budapestre 1968 őszén kerültem vissza. A Népsport labdarúgó rovatának munkatársa, majd a lap főmunkatársa lettem, szolgálni akarván egy régi szerelmet, a költészet édestestvérét, a játékot.” Verseit, novelláit, kritikai írásait közölte az Alföld, a Jelenkor, az Élet és Irodalom és a Rezzen a szél debreceni antológia. Fociológia (1981) című sportkönyve már a sportújságírói korszakának terméke.
Az Útközben (1965) című Fejér megyei írók antológiájában így vall önmagáról: “Szinte magam előtt is észrevétlenül kezdtem el verset írni. Ma sem tudom eldönteni, mi áll közelebb szívemhez. A vers? A próza? S mint ahogy ebben sem, úgy érdeklődésemben sem tudtam megállapodni. Egyformán vonz az irodalom, a filozófia, a közgazdaságtan tudománya, a fizika és a biológia. Jelenlegi munkám, az újságírás, még ösztönöz is erre a sokirányúságra. Nem, nem! Álmomban sem kísért meg a polihisztorság gondolata! Csak minél többet szeretnék megismerni a való világból, s minél mélyebben. “
Forrás:
Sztálinvárosi Hírlap archívum
József Attila Könyvtár – jakd.hu
2018. 03. 21. Juhász Róbert: Szerelmes dal Dunapenteléről
2018. 02. 18. – Benjámin László: Országúti jegyzet
Költészet napjára 2017 – Hetényi István: Meg kéne írni
Költészet napjára 2016 – Weöres Sándor: Le journal
Költészet napjára 2015 – Kalász Márton, Rózsa András, Szécsi Margit
2014. 09. 07. – Illyés Gyula, Szécsi Margit
