Dunaújvárosi Hírlap – 1968. július 16.

KERTVÁROS

Kertváros, így nevezzük ezt a városrészt, amely Dunaújváros nyugati peremét szegélyezi. Különálló világ, zárt egység és az is marad, hiszen kelet és észak felől egy több száz méter széles völgy szegélyezi, dél felől pedig a kiserdő. Ez biztosítja számára, hogy soha nem is nőhet össze a város központi részeivel.
A Dózsa György út ma az egyetlen köldökzsinór, amely a várossal összekapcsolja. Aki innen közelíti meg, hiába keresi a családi házak fölé tornyosuló növényzetet, a falusias utcákat, villanegyedeket, amelyek a hagyományos kertvárosok jellemző jegye a nagyobb városok közelében. A szemlélőt az 1-6 szintes házak sivár kőrengetege fogadja, és sok sok felhalmozott építőanyag. A csupasz völgy fölé tornyosuló házrengeteg inkább emlékeztet ebben a rekkenő melegben egy sivatagi kolóniára, mint a fogalmaink szerint értelmezett kertvárosra.
Beljebb, túl a városrész szívén zománctáblák erősítik újra és újra, hogy kertvárosban járunk: Diófa utca, Hársfa utca, Akácfa utca, Nyárfa utca… Egyelőre diófák, hársak, akácok és nyárfák nélkül. Amiből világosan kitűnik, hogy ezek a nevek egy tervezőasztalon születtek, amikor itt még krumpli virágzott. Szóval – ez is tervezett városrész, s a későbbi tervekben helyet kapnak nyilván a fák is.
Alig tíz éve még pusztaság volt. Harminc negyven építőmunkás család vetette itt meg először a lábát. A Munkás utca, Ács utca az ő emléküket őrzi. Aztán mind többen és többen jöttek. A dagadó sárrengetegből csinos kis családi házak nőttek ki, foghíjas utcák kezdtek sorakozni, majd megépültek az Erdősor városias pontházai is.

Légi felvétel a Kertvárosról, háttérben a Dunai Vasmű /1964
fotó: MTI/Járai Rudolf

Aztán ifjúsági lakásszövetkezet alakult a városban, s a fiatalok itt építették fel csinos, kétszintes családi házaikat. Aztán a dunai partfal megcsúszása után a Radarban a Délivárosban lakó családi szállások lakói itt kaptak otthon: felépültek az úgynevezett “Cs” lakások. Rohamosan nőttek a házak, és nőttek a városrész gondjai. Utak, közművek, üzletek, gyermekintézmények kerültek fel a kertváros kívánságlistájára, s ez a városrész hamarosan várospolitikai tényező lett.

Kilencven állami és száznegyven OTP lakás, egy ideiglenes bolt, egy autóbuszmegálló és egy postaláda. Ez ma a Kertváros. A bejárati útról toronydaru tűnik szembe, lassan, méltóságteljesen fordul, mint öreg a táncban. Horgán tartály himbálózik, a “kőműves” egy kézmozdulattal szétnyitja az alját és a betonmassza belezúdul a zsaluzat közé. Jó ütemben épül a 170 félkomfortos lakás, az alap kész, oldalt pedig a városban már jól ismert szürke középblokk-táblák várják a beemelést. Az építkezés mellett az OTP sorház húzódik. Csöndes a környék, járókelő alig látható, csak egy-egy takarítórongy integet a verőfényes délelőttnek. A Makarenko tér 2-ben rendezett előkert és nyitott ajtó fogadja a látogatót. A háziasszony, Iványi Györgyné éppen nagymosáshoz készülődik, szívesen tessékel be az új lakásba. A többiek: a férj és a két gyerek a Dunán élvezik az “aranyszabadságot”. Iványiék új telepesek, Soltról költöztek Dunaújvárosba, ottani házukat eladták, s a pénzből modern, kétszintes lakást építettek. – Mibe került az új lakás? – 197 ezer forintba. Ebből 55 ezret befizettünk, a többit harminc év alatt törlesztjük. A havi részlet 539 forint. A lakással elégedettek, az apró kivitelezési hibák nem veszik el a kedvüket. Az áttelepülés még nem bonyolódott le egészen. Iványiné tanárnő, ősztől a Ságvári iskolában tanít, de a férj még mindig a dunaföldvári földművesszövetkezet áruforgalmi előadója, neki nem sikerült itt állást kapnia. – Sok minden hiányzik még a lakásból, ne nagyon nézzen körül – szabadkozik a háziasszony. A nagy szeretettel rendben tartott lakás másról árulkodik. Lehet, hogy egy-két darab hiányzik a komplett berendezésből, de a legfontosabb a családi boldogság megvan… A Kertváros szélén büszkén állnak őrt az erdősori emeletes házak. Rendezett parkocskák veszik körül az épületet, itt-ott gyerekek játszanak, a porolókon szőnyeg  puffog. Motorkerékpárok ácsorognak a bejáratok előtt, elvétve egy-egy autó. A vegyesboltnak alig van délelőtt forgalma, így-úgy rendbehozott felvonulási épület a bolt, belül egy hosszabb, keskeny helyiségben folyik az árusítás, a raktár parányi szobácska. Novák Sándor boltvezetőnek fő a feje, délután egy autó fűszerárut vár, s nincs hova tenni. – Élelmiszert, gyümölcsöt, háztartási cikkeket, mindent megkapnak a vevők, hogy ne kelljen bemenni érte a városba, csak a hellyel vagyunk szűken – mondja a boltvezető. A csúcsforgalom reggel és délután van. Sokszor hosszú sor áll a bolt előtt, mert nem férnek el a szűk helyiségben. A kis vegyesbolt szép forgalmat bonyolít le, hatezer forint körül mozog a napi bevétele. – Én mindent megkapok itt, ami a háztartás vezetéséhez szükséges – mondja Varga Lászlóné. – Örültünk, amikor megnyitották, de nagyon elkelne egy végleges fűszer-csemege bolt, ahol húsárut is lehetne kapni. Az igazi Kertvárosa földszintes családi házak negyede. A kertekben mindenütt virágok pompáznak, itt-ott kukorica emeli magasra a fejét. Talán a legszebb virágoskertje a Munkás utca 14-es számú háznak van. A házigazdát, Esztergomi Györgyöt az ágyból ugrasztotta ki a kopogás. Betegállományban van. Egyik legrégibb lakó Kertvárosban, 1960 januárjában költöztek be. – Amikor az építkezést aláírtam, húsz forint készpénzem volt – mondja Esztergomi György nevetve, majd hozzáteszi – Igaz, otthon, Bölcskén akartam építkezni, a telek meg az építőanyag megvolt, úgyhogy azt eladtam. Eladtam a motoromat is, de a többit, egyszer 12 ezer, aztán 45 ezer forintot a fizetésünkből raktuk össze. Pedig nem nagy ez a fizetés. Esztergomi György elegymester az acélműben, kétezer forintot keres, a felesége ápolónő, a felét. Közben még új bútorra is telt, s mire elkészül a ház, 160 ezer forintban benne lesz. A havi törlesztés viszonylag nem sok, 310 forint.   – Nehéz volt, de már túl vagyunk rajta. Csak úgy ment, hogy én is beledolgoztam. Esztergomi György ezer órát dolgozott a háza építésén és utána is megszámlálatlanul. A verandát egymaga ragasztotta hozzá, járdát épített, kifestette a lakást, átalakította az ajtókat. S mindezeken felül arra is volt ideje, hogy kertészkedjen. Húszféle virág nyílik a kertben, a rózsákat maga szemezte vad alanyba, s a konyhakertben is megtalálható a paprikától az óriáskáposztáig minden. Most szőlőt ültetett, lugast növeszt belőle. – Megérte a takarékoskodás, a munka. Olyan otthonunk van, amit valamennyien szerettünk volna. Kertváros. Több mint ezer ember lakóhelye, s egyre növekszik, terebélyesedik. A KISZ lakásépítkezés még csak tavaly indult meg, de két ház már áll, újabb három pedig épül. Dunaújváros legifjabb városrésze lassan-lassan körülöleli a várost. Nem könnyűek itt a hétköznapok, a saját házak mind sok munkával, lemondással épülnek, de egészséges, boldog otthonok lesznek. Fényképezte: Zsiday Béla Írta: Zsiday Csaba Megjelent: Dunaújvárosi Hírlap – 1964. 08.11.

A mai állapot a következő: a kertvárosi városrész 44 hektárnyi területéből, a beépíthető 18-20 hektáron 614 lakás van. Lakóinak száma kb. 2150. Tehát elég nagy ahhoz, hogy önálló iskolára, bölcsődére, óvodára, üzletházra stb. igényt tartson, de elég kicsi ahhoz, hogy mindezt városi szinten, városi méretekben lehessen megoldani. Ezért távlatban további 400 lakást terveznek erre a területre építeni. Szabad terület alig van már. Az említett lakásokat részben a Baracsi út Dózsa György úti torkolatánál, részben a Völgy soron lehet elhelyezni. Ha a közeljövőben szükségessé válik e területek felhasználása 2-5 szintes házak kerülnek ide, az igényeknek megfelelően. 1971-től lehetővé válik, hogy a Baracsi út torkolatához egy tíz szintes szalag panelházat, a Völgy soron pedig négy, ugyancsak 10 szintes panelpontházat helyezzenek el. Bármelyik elgondolás realizálódik is, a 70-es évek közepére a Kertváros ezer lakással, 3000-3200 lakossal befejezett egység lesz.
Ilyen beépítési sűrűséggel meg tudja-e tartani kertváros jellegét? Természetesen a hagyományos értelemben nem. Az Újtelephez viszonyítva erősen városias városrész, viszont a szomszédos Ságvári városrészhez képest, amelynek területe nagyjából ugyanannyi, itt 5-7-szer kisebb a laksűrűség, tehát a kertvárosi jelleg ebben a viszonylatban erősen érezhető.
Remetei Tibor tervezőmérnökkel beszélgettem a Kertváros jövőjéről. A városrendezés szempontjai mindig feltételezik a nagyobb távlatokban gondolkodást és azt, hogy a szóbanforgó városrészt be kell helyezni egy majdnem kialakuló városrészbe, hiszen a Kertváros környezete messze nem befejezett, s így elhamarkodott lenne e környezet nélkül számonkénti kertváros jellegét.
Ez a távoli jövő pedig rendkívül izgalmas. Nyugaton a Kertvárost egy olyan városrész határolja majd, amely rendkívül sűrű beépitettséggel tűnik ki. Ebben a jövendő városrészben tíz emelet lesz az átlagos épületmagasság. Majd a Baracsi útnál ez hirtelen átcsap a Kertváros földszintes családi házaiba, és minikertjeibe. Ez mindenképpen kellemes esztétikai hatás. Délen a kétsávos autópályává kiépített Dózsa György út beágazását egy korszerű, négyágú forgalmi csomópont képezi majd. S természetesen magát a Baracsi utat is rendbe kell hozni. Ennek tervei elkészültek, s később, ha az anyagi lehetőségek engedik, sor kerül a kivitelezésére.

Kertváros, 1968
fotó: fentrol.hu

A Kertvárost északról határoló völgy sorsa részben eldöntött már. Az idén tavasszal befejeződött az erdő telepítése, ami egyelőre félarasznyi kis fácskákat jelent.
A völgy aljának jövőjére kétféle tervezet van: az egyik szerint a Dózsa György út és a Balogh Ádám utca közötti völgyszakaszon befedik a völgyben húzódó patakot, s a katlanban számos kislabda pálya s atlétikai pályák épülnének. A másik tervezet a patak lefedését a Rákóczi tér vonaláig javasolja, s a kispályák helyett egyetlen nagy labdarúgó pálya kiépítését javasolja a katlanban. Mindkét tervezet érdekes és esztétikus is.
A Kertváros a legtávolabbi jövőbe is a Dózsa György úttal kapcsolódik a városhoz. A Bocskai utca torkolatából épül ugyan egy autóút a távoli jövőben, amely a Völgy alját eléri, s ott halad az újtelep irányába, de ez nem szolgálja ki a Kertvárost. Két gyalogos átkelőhely épül viszont a völgyön keresztül. Az egyik – korláttal ellátott betonlépcső – a Balogh Ádám utca vonalától az Akácfa utcáig szeli át a völgyet. A másik: A Bercsényi utcából a Diófa utca északi végéig – ez a mai csapás mentén kiképzett földmezsgye, ami a Kertváros gyalogos összekötését biztosítja a Ságvári II. városrésszel.
Mi lesz a sorsa a Kertváros északi részén lévő dimbes-dombos, akácerdővel benőtt területnek, ahol jelenleg az erdőgazdaság telephelye van?
– Az erdőhöz – mondja Remetei Tibor – vétek lenne nyúlni. Ez a hat hektáros terület a Kertváros tartaléka. Több évtized múlva valami közintézményt helyezhet el itt a város egy valóban ideális nagy parkkal. Ha a Kertvároson túl az új városrész megépül, igen értékes terület lesz ez. Sok minden helyezhető oda. Egy kollégium? Valami gyermekintézmény? Vagy elaggottak otthona? Az idő majd eldönti.
Ez a kis séta a távolabbi jövőbe megszépíti a mai Kertvárost. Évek kérdése – és rendeződnek az utcák, megnőnek a gyümölcsfák a kis kertekben, és még dúsabbak lesznek a szőlőlugasok. Befejeződnek az Erdősori kertek mögött a garázsépítkezések, bevakolják az ifjúsági lakásszövetkezet legújabb szalagházát.

Erdősor ikerházai
fotó: DH archívum

Az idei és a jövő esztendő újabb gondokat vesz le a kertvárosiak válláról. Szeptemberre elkészül az új iskola, a jövő augusztusra átadják a Makarenko téren az üzletházat és szolgáltatások házát, az orvosi rendelőt és a bölcsődét. A Kertváros központi magva szép és elegáns lesz. Egyszerűségével lesz szép. És a városi beruházásokon túl azzal a sok sok munkával, amit az ott élők fordítanak házaik, kertjeik csinosítására, lugasok és kerítések építésére, közvetlen környezetük szépítésére.
A kertvárosiak szeretik birodalmukat. S azt hiszem, a város minden lakója megszereti majd ezt az erdőkkel, sportpályákkal, ligetekkel övezett kis szigetet, a holnapi Kertvárost.

N. J.

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.