Dunaújvárosi Hírlap – 1977. november 4.
Megnyílt a Corso-ételbár
(1977. november 2-án – szerk.) Szerdán délelőtt a dunaújvárosi kereskedelmi és vendéglátó vállalatok vezetőinek jelenlétében Szabó Gyula, a Dunaújvárosi Fogyasztási és Beszerző Munkásszövetkezet elnöke átadta rendeltetésének a Corso ételbárt. Az ünnepségen megjelent Sárosi József, a városi pártbizottság első titkára, Sófalvi István, a városi tanács elnöke, és a MESZÖV képviseletében Nagy Lajos elnökhelyettes, az ÁFÉSZ titkára is.
Szabó Gyula ünnepi beszédében rövid körképet adott a munkásszövetkezet eddigi tevékenységéről, s kiemelte, hogy a dunaújvárosi járásban ez a létesítmény a munkásszövetkezet 56. egysége.
A 232 négyzetméter alapterületű ételbár belső kiképzése minden igényt kielégít. Az előtérből jobbra nyíló önkiszolgáló étteremben a vendégek szeme láttára készülnek az ételek, s ebben helyiségben fogyasztópultok mellett asztalokat is elhelyeztek a berendezők.
A helyiségek berendezése ízléses, szép. A narancssárga műanyag-lambéria oldalfalak, a színes mozaikokból készült álmennyezet, a hangulatos dekorációk jól szolgálják azt a célt, hogy mind a vendégek, mind pedig az itt dolgozó kilenc főnyi személyzet, és négy tanuló jól érezze magát.
– kalocsai –
Dunaújvárosi Hírlap – 2017. december 28.
Gasztroséta az újvárosi Corsón
Akkortájt felülről, központilag szabályozottan egyforma étlapok, egyforma árak voltak
SZENTE TÜNDE – DUNAÚJVÁROS Új sorozatunkban meglátogatjuk városunk népszerű vendéglátóipari egységeit azzal a szándékkal, hogy múltjukról és a hozzájuk kapcsolódó nevezetes személyekről többet megtudjunk.
Gasztrosétánkat nem másutt, mint a nevében is árulkodó “Corsón” kezdjük. Úti kalauzom a helyi vendéglátás ikonikus alakja, a Dunaújvárosért díjazott Szabó Gyula, aki a Corso Ételbár 1979-es nyitása körül is bábáskodott.
Mielőtt útra kelünk, beütöm a számítógép keresőjébe a célpont nevét. “Étterem a belvárostól öt percre. Csendes környezetben, vendégbarát árakkal, udvarias kiszolgálással, nagy választékkal.” – hirdeti magát a Corso (rövid “o”-val! – a szerk.) Étterem és Söröző egy internetes oldalon. Megérkezve a Derkovits utcába, fogad bennünket András Sándor tulajdonos. Éppen egy rendezvény zajlik a nagyteremben, a város egykori gazdasági, kulturális, társadalmi intézményeinek vezetői – baráti társaságukat megkülönböztetésül “Senior klubként” aposztrofálják – beszélgetnek egymással.
Az ételbár elnevezés újdonságnak számított akkor még hazai viszonylatban
Újdonságként: ételbár
– Nagyon jó barátságban voltam a város akkori főépítészével, Weiner Tiborral, tőle tudtam meg, hogy hamarosan épül a Dózsa II. városrész, ahová egy sétáló út vezet majd a Dózsa György útról, és a város lakóinak újabb sétálóhelyévé válik. Az épületek alá üzlethelyiségeket terveztek azzal a szándékkal, hogy az üzemeltető a szükségleteihez igazítva alakítja majd ki a belső tereket. Úgy gondoltam, hogy ide kellene egy vendéglátóipari részleg, és sikerült is a várostól megszerezni ezt a helyet. Mivel alkalmatlannak találtam az elrendezést, ezért megterveztem a belső tereket, és a helyszínen művezettem a munkákat. Az üzem létesítése akkor történt, amikor hazánkban a Belkereskedelmi Minisztérium a vendéglátóiparban, főleg a melegkonyhás üzletek új értékesítési, működési formáját igyekezett elterjeszteni. Ezerkilencszázhatvankettőben egy országos pályázaton vettem részt, amiben harmadik helyezést értem el, ennek köszönhetően bekerültem a vendéglátóipar megújítását célzó testületbe. Elneveztem az új vendéglátóipari egységünket “ételbárnak”, ami hazai viszonylatban újdonságnak számított, még a hatóságok sem ismerték. Ekkortájt felülről, központilag szabályozottan az ország valamennyi vendéglátóhelyén egyforma étlapok, egyforma árak szerepeltek.
Balról jobbra haladva: András Sándor, a Corso Étterem és Söröző tulajdonosa, Szabó Gyula, az étterem megálmodója, jobbról Bába Attila üzletvezető
Fotó: Szente Tünde
Ma is az egyik kedvenc
Az ételbár névadója Szabó Gyula, aki abban az időszakban a Dunaújvárosi Munkásszövetkezet elnöke volt: – Azért adtam neki ezt a nevet, mert a sétálóutcában végül ide korzóznak az emberek. Egy sikertelen időszakot követően kapott megbízást az üzlet vezetésére András Sanyi barátom ezerkilencszáznyolcvanötben, akinek sok más mellett a választék bővítése köszönhető. Mindezt úgy oldotta meg, hogy a városnak ma is az egyik kedvenc üzlete a Corso. A sok finom étel között, az Arany Hordó Étterem étlapján szereplő Bugaci gombóclevest ide is bevezette, ami a mai napig töretlen népszerűségnek örvend.
BUGACI GOMBÓCLEVES Á LA SZABÓ GYULA
Az eredeti saját recept 1958-ban született, és körülbelül 4-6 személyre szól: 1 fej vöröshagymát, csíkokra vágott kolozsvári szalonnát és 5 dkg füstölt kolbászt zsiradékban lepirítunk. Utána a szintén csíkokra vágott sárgarépával, gyökérrel, petrezselyem zöldjével és zellerzöldjével tovább pirítjuk. Hozzáadunk 1 paradicsomot és 1 zöldpaprikát (esetleg lecsót) és füstölt lével vagy vízzel felengedjük, sóval, borssal, pirospaprikával, babérlevéllel fűszerezzük. Ha felforrt, 30 dkg kockára vágott burgonyát teszünk bele, majd tejföllel behabarjuk. |
A Bugaci gombócleves a Vigadóban “született” 1958-ban, aminek története hiteles forrásból így hangzik: Azt a kisvendéglői ételválasztékot, ami akkoriban országszerte jellemző volt, a helyi lakosság igényéhez szerettük volna igazítani – meséli Gyula bácsi. – Dunaújváros lakóinak, az itt dolgozó embereknek jelentős része alföldi származású volt. Az alföldi ember pedig a kiadósabb egytálételeket, gazdagabb leveseket kedveli. Rendeztünk a Vigadóban egy alföldi ételbemutatót, s erre az alkalomra találtam ki ezt a levest. A neve pedig a fejemből pattant ki, mert tetszett a “bugaci” név. Sajnálom, hogy soha nem jártam ott, ez életemnek egy hiányossága. Találkoztam már Szolnokon is Bugaci gombóclevessel. Bugacról is keresett meg vendéglős telefonon, hogy áruljam el a receptjét, mert a vendégei kérik. Az, hogy a városban bevezetődött, az, hogy az Arany Hordóban és a Corsóban étlapon van, András Sanyi érdeme.
A Corso étterem terasza építés közben egykor – szorgoskodtak az asszonyok, söprögettek, takarítottak. Fotó: archív felvétel
A Boró is nagyon szerette…
– A Bugaci gombócleves történetéhez azt még hozzá kell tennem, hogy a mostanihoz képest, egy kicsit más volt az eredeti recept. A feleségem – András Sándorné, Zsuzsi érdeme a mai változat – egészíti ki az elmondottakat a tulaj. – Ő volt az, aki tökélyre vitte. Az én szerepem annyi, hogy étlapon tartottam és megismertettem a vendégekkel. Nagyon jól hangzó, jól sikerült, szerencsés névválasztás ez a “Bugaci”, csakúgy, mint a Corso elnevezés. Amikor idekerültem, meg akartam változtatni az ételbár nevét, ugyanis családi dinasztiát szerettem volna alapítani, és az én nevem szerepelt volna benne, de győzött a Corso, mert ezt szeretik az emberek. Márka ma már.
Amint az lenni szokott, az egyik történetről egy másik jut az ember eszébe. András Sándor nem felejti el azt a napot, amikor Borovszky Ambrus, a Dunai Vasmű legendás egykori vezérigazgatója, a Boró, megérkezett a vendégeivel: – Amikor magas rangú, minisztériumi szintű vendégek látogattak a városba, volt, hogy nálunk ebédeltek. Tudtam, hogy Borovszky Ambrus a Bugaci gombóclevest szereti, ezért azzal kínáltam. Egyik alkalommal még ugyanazon a napon délután érkezett egy másik delegáció is, ezért vacsorára már nem akartam még egyszer ugyanazt adni neki. Helyette egy krémlevest készítettem, azzal kínáltam. Személyes sértésnek vette, hogy nem a gombóclevest hoztam ki újból. Azt mondta, szívesen megeszi egy nap kétszer is, mert ezt szereti.
A beszélgetés végén elárulják, hogy barátságuk kezdete ezerkilencszázhatvankettőre datálódik. – Emberileg nagyon közel kerültünk egymáshoz – büszkélkedik Szabó úr. – Én a Sanyit nagyon tisztelem. Mindig arra törekedett, hogy a vendégek elégedettek legyenek.
Gasztro sétánk következő állomása: az Aranyhordó Étterem lesz. Kérem, tartsanak velünk oda is! A receptet pedig kipróbálásra ajánljuk!
CORSO Étterem és Söröző facebook oldala – 2025. június 8.
Kedves Vendégeink!
Fájó szívvel tudatjuk veletek, hogy éttermünk üzemeltetője és személyzete július 1.jétől más úton folytatja munkáját.
Júniusban még továbbra is zavartalanul működik üzletünk a hét minden napján a megszokott nyitvatartással. Szeretettel várunk addig is mindenkit, hogy tartsatok velünk és együtt elevenítsük fel a Corso-s idők emlékeit.
Egy meglepetéssel készülünk még nektek, ahova sok szeretettel várunk majd Titeket, hogy méltó módon zárjuk le az itt eltöltött időket.
A jövőbeni tervekről-lehetőségekről igyekszünk minél előbb értesíteni benneteket!
Találkoz(z)unk még…!!!
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
