Sztálinvárosi Hírlap – 1959. június 19.

Szombat este a Vasmű Klubban

Amikor évekkel ezelőtt létrehozták a Vasmű Klubot, szép célt tűztek ki elé. Azt, hogy az emberek kulturált körülmények között szórakozzanak és művelődjenek benne, s ehhez biztosítanak megfelelő előadásokat, gondoskodnak rádióról, televízióról, folyóiratokról, kényelmes, vonzó helyiségekről, változatos társasjátékokról s ami igen lényeges, csak olyan emberek látogathatják majd, akik valóban szórakozni és művelődni vágynak a szó nemes értelmében. Lássuk csak, hogyan tölti be most hivatását a klub?

Egy este a Vasmű Klubban
fotó: Dunaújvárosi Hírlap/jakd.hu

Ezzel a kérdéssel toppantam be szombaton este 9 órakor a klub ajtaján. Kissé meglepett, hogy igazolványt egyáltalán nem kértek, azt sem kérdezték, mit akarok, miért jöttem. Pedig valamikor nagyon adtak erre, s most mindössze az ajtó belső felén díszeleg egy “házőrző tábla”, amit, ha már jó ideje bent tartózkodik az ember és alaposan körülnézett, észre is vehet. A tábla szerint még mindig csak klubtagok és szakszervezeti tagok illetékesek a bent-tartózkodásra. Hogy mennyi az illetékes és a nem illetékes ember itt ma este, azt nehéz lenne összeszámolni.

A folyóiratnak lába kel

Az előtérben népes társaság ül az asztaloknál. Egy mérnök a feleségével, odább, a sarokban egy család, előttük idős házaspár. A büfépult előtt többen állnak, ki bort, ki meg sört kortyolgat, a fehérnép inkább a likőrt fogyasztja előszeretettel, de kapható sült hús is, ha éppen megéhezik az ember. Első utam a folyóiratokhoz vezet. Egy kis sarokasztalon található a napi sajtó, a hetilapok, műszaki és kulturális folyóiratok. Csak úgy ömlesztve, minden különösebb elrendezés nélkül. Egyik-másik a sok forgatástól már elgyűrődött, összepiszkolódott és hiányoznak példányszámok belőlük.
– Összegyűjtik-e a lapokat, ha kiolvasták a látogatók? – kérdem a klub gondnokától.
– Nem mindig kerülhet rá sor – mondja -, mert rendszerint egy idő múlva lába kel a folyóiratoknak. A látogatók hazaviszik és elfelejtik visszahozni.
Pedig nagy kár értük. Jó lenne, ha megőriznék, hiszen a cikkek hónapok múlva is felkelthetik az érdeklődést, s szívesen böngésznénk köztük. Az Élet és Tudomány, a Műszaki Élet, a Kortárs, a Szovjet Híradó és a többi folyóirat régebbi számai megannyi érdekességet nyújthatnának a klub tagjainak.

Együtt nőtt a várossal

A televízió betegállományban

– Már lassan két hónapja lesz, hogy javítják a klub televízióját – panaszkodik Demeter Zoltán, a kokszoló műszaki osztályának vezetője, aki feleségével jött el a klubba. – Pedig a televízió kedvéért nagyon sokan jártak ide. Mióta betegállományban van a készülék, azóta a látogatók száma is megcsappant és sokkal üresebbek az esték.
– Mikor lesz kész a televízió? – kérdem a gondnokot, de határozott választ ő sem tud mondani.
– Elvittük a RÁVEL-hoz, hogy javítsák meg. Ott volt egy ideig, meg is nézték, de azt mondták, hogy ők nem tudják megcsinálni. Pestre kellene vinni. Hogy mikor lesz kész, nem tudom. De azt én is mondhatom, hogy nagyon sokan a televízió kedvéért járnak a klubba.

Ahol csendesség honol

A nagyteremben nem ég a villany, csupán a kis vitrinszekrény fényei világítanak. Kellemes, szép környezet. Itt szokták rendezni a nagyobb előadásokat. A Szülők Iskolája, a jogi tanácsadás, különböző sportrendezvények találnak itt otthonra és itt rendezték meg legutóbb az Ifjúsági Akadémia előadássorozatának első előadását is. A szakmai továbbképzés több előadását ugyancsak itt tartják. A belső kisebb termekben pedig hétköznapokon nyelvoktatás folyik. A szombat és a vasárnap este azonban a szórakozásé itt is. A belső kis teremben éppen izgalmas sakkparti folyik. Darkó József és Darkó Pál mérkőzik egymással a sarokban. A másik kis teremből zene szűrődik ki. Két fiatalember ül a zeneszekrény mellett, Kecskés József és Martonovics Pál, a VKV dolgozói.
A klubnak ezen a részén csendesség honol, mindössze négy ember tartózkodik itt.

A kártyabarlangban

A klub másik része azonban sokkal hangosabb. Az előtértől balra van a biliárd játékterem. Fiatal legények játszanak az asztaloknál és időnként szalonképtelen szavak repkednek a levegőben. Bal oldalon kisebb társaság kártyázik pénzben. Ez csak előjátéka annak, ami a két erkélyrész utáni szobákban történik. A belső két szobában vágni lehet a füstöt, a helyiségek dugig kártyázókkal, csörög a pénz, csattog a lap.
– Csak filléres alapon játszunk – mentegetőzik az egyik kártyás,- mikor megkérdeztem, hogy mennyi a tét.
– Kérem, hát kártyázni csak szabad!? – förmed rám csodálkozva egy férfi. – Igazán kis tétekben játszunk kérem.

Sztálinvárosi Hírlap – 1956.02.07.

A filléres alap csak látszat

Érdemes elvegyülni a kártyások között és egy kicsit őszintén elbeszélgetni a játékról. Ha feloldódnak a partnerek, szívesen elmondják, hogy a legszerencsésebb “fickó” egy sánta ember, a Péter. Ez a Péter – foglalkozására nézve állítólag szabó – minden este vendége a klubnak, s csak ultit játszik 50 filléres, illetve forintos alapon. A nagy nyereményekre megy. Az is kiderül hamarosan, hogy nagyon kevés ember játszik ultit 10 filléres alapon. Nézzünk csak szét tüzetesen. Jobbra, a sarokban most is 50 filléres, illetve forintos alapon folyik a játék. Az asztalon alig, alig találni egy-két forintot, de az asztal alatt csúszik kézből-kézbe még a “piroshasú” is.
Egy piros negyvenszáz ultimó redurchmars ára 64 forint. Ha ügyesen forog a lap a kézben, három perc alatt meg lehet nyerni. A kártyások azt is szívesen elárulják, hogy az 5 filléres alapon folyó romi játék a legjövedelmezőbb. Még számításokat is végeznek a bizonyítására. Hallgassuk csak meg:
– Hét partiban játszunk egy “bulit.” Ha gyors kártyásokkal folyik a játék, le lehet zavarni 35 perc alatt. Átlagos lapjárást számolva, testvérek között is 50-60 forint üti a markát az elsőnek. De nyerhet száz forintot is, ha végig “handol”.
Vajon egészséges-e ez a légkör, ami a Vasmű Klub “hátsó” részében kialakult? Egyáltalán nem. A kártyajáték kétségkívül szórakoztató, de ott már túlléptek a határon, és azoktól vonják meg a helyiséget, akik valóban becsületesen akarnak szórakozni. A Vasmű Klub vezetőségének haladéktalanul fel kell számolni a pénzre éhes kártyások játékát.

Van még tennivaló

A riport végén összegezhetjük, vajon a klub betölti e hivatását? A kulturált körülmények, a feltételek megvannak ehhez, hiszen a helyiségek igen alkalmasak erre, és a berendezések is szépek, kellemes a környezet. Bővelkedik a klub felszerelésekben is; a zeneszekrény, a folyóiratok, a sakkfelszerelések, a biliárd, – s ha megjavítják – a televízió is számos szórakozási és művelődési lehetőséget nyújt. A klubban tartott előadások, különböző összejövetelek, rendezvények népszerűek, színvonalasak. De van még tennivaló, mert ha valóban azt akarjuk, hogy a klub olyan otthon legyen, ahova szívesen járnak, akkor jobban kézben kell tartani és nem szabad helyet adni azoknak, akik csak átjáróháznak tekintik, s akik még mindig zavarják az egészséges klubélet kialakítását.

 

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.