Népszava – 1953. december 24.
AHOL SZTÁLINVÁROS FŰTÉSÉT “GYÁRTJÁK”
Sztálinvárosban, a Vasmű igazgatósági épületétől pár száz lépésnyire, két gyárrészleg közti kis szabad területen néhány árok, földhányás látható. Régen, két évvel ezelőtt – az ifjú város történetében hosszú idő ez a két év – négy mozdony állt itt, a földhányások helyén. E mozdonyok kazánjaiból fűtötték akkoriban a születő város néhány fontosabb épületét. Ma a földhányások mögött, alig néhány lépésnyire tőlük, nagy csarnok emelkedik. Sztálinváros fűtőközpontja, hazánk első nagyszabású távfűtő berendezése, ahonnan az egész Vasművet s a város számos épületét fűtik. De nézzük meg közelebbről is a berendezést. Ha az óriási gyárkaputól néhány lépést teszünk befelé, már itt is vagyunk a leszálló aknánál. Ez a lejárat a gyár alatt földalatti folyosókban húzódó csőhálózathoz vezet, amely egyrészt a különböző gyárrészlegekhez, másrészt a város felé szállítja a fűtőkazánok forró vizét, a távfűtés “alapanyagát”. Félméter átmérőjű, gondosan, többszörösen szigetelt csövek ezek, helyenként négy-öt is fut a folyosóban.
Patyolat Gőzmosoda 601.055 Mallet-rendszerű gőzmozdony gőzkazánja /1953.10.20.
fotó: MTI/Seidner Zoltán
A távfűtés “szíve”
A földalatti labirintus útját követve, s több kisebb vizsgáló állomást érintve, negyedórás séta után eljutunk a távfűtés szívébe, a központi fűtőállomáshoz. Óriási csarnok, tetejének kockás vasbetonmennyezete tizenegy emelet magasságban fehérült felettünk, a csarnok hosszát úgy hirtelenében nem is lehet megfelelően felbecsülni. Nyolc, földtől a mennyezetig érő hatalmas kazán magasodik itt, ezek szolgáltatják az Erőmű gőzenergiáját is és ezeknek a bonyolult csőberendezéseiben melegítik fel a szükséges vizet a fűtéshez alkalmas hőfokra. Ez maximálisan 130 fok, a külső hőmérséklettől függően azonban jóval alacsonyabb is lehet. Négy kazán már dolgozik, az Erőművet is beleszámítva mintegy harminc épületet fűtenek innen. Ezek azonban kevésnek bizonyultak, így a kész kazánok mellett már ott magasodik a második négy, épülőfélben levő kazán váza is – egyelőre még csak váz, nemsokára azonban már lélekző, működő berendezés.
A kazánok ötven tonna befogadóképességűek. Alulról, porszénnel fűtik őket. A darabos szenet különleges szállító- és rázószalagok juttatják a pincében levő malmokba, ahol porráőrlik s így a fűtési energia 80 százalékát hasznosítani tudják. Innen, a kazánoktól vezetik azután el csőhálózaton a forróvizet, s egy másik hálózaton keresztül ide tér vissza is a lehűlt, elhasználódott vízmennyiség. Nem messze a hőközponttól, másik épületben “lágyítják” a fűtéshez szükséges vizet. A desztilláló berendezést teljes egészében a Német Demokratikus Köztársaság szállíttotta Sztálinvárosnak. A fűtés csakis desztillált vízzel történhet, ez ugyanis – ellentétben az ásványi tartalmú közönséges vízzel – nem okoz kárt a hálózatban, berendezésben.
Távfűtéses lakásokSztálinvárosban a lakások, a középületek és a gyár fűtését a szovjet technológia alapján körforgásos rendszerű távfűtéssel oldották meg. Eddig 1050 lakásba, 500 lakásnak megfelelő középületi helyiségbe, valamint 30 gyárépületbe vezették be a távfűtést. Még ebben az évben újabb 50 lakásba vezetik be a hőszolgáltatást. Megjelent: Építők Lapja, 1953.11.23. |
A városi elosztó központ
Érdemes megtekinteni a távfűtés utolsó “közvetítőjét”, a városi elosztó központot is. Innen, kétirányban is elágazik a csőrendszer, egyik vezetéke az Ady Endre-utcán és a Május 1-utcán át az iskoláig, a másik a Sztálin-úton keresztül a kórházig vezet. Az elosztó központ falán hatalmas térkép mutatja ezt az utat, de itt már a jövő képe is kibontakozik; az új negyedek bekapcsolásának tervét is láthatjuk. A végleges fűtőhálózatnak egyelőre csak egy részét helyezték még üzembe. De ahogy Kurtz elvtárs, a távfűtőberendezés vezetője elmondta, szinte napról napra újabb házakat kapcsolnak be a hálózatba. Ezt bizonyítják az épülő házak előtt magasra tornyozott fűtőtest-oszlopok is, amelyek nemsokára már kellemes meleget árasztva teszik meghittebbé, barátságosabbá sok-sok dolgozó otthonát.
A sztálinvárosi fűtőberendezés építésének tapasztalatait felhasználva készül majd el hazánkban, a komlói és az újpesti fűtőberendezés is. Nőnek az igények, a régi sötét, fűtetlen szobák helyén mind több és több központi fűtéses ház épül, várja a dolgozókat, Sztálinvárosban és másutt is, szerte az országban.
V. M.
