Dunaújvárosi Hírlap – 1986. május 6.
Ez volt a második…
JÓT BRINGÁZTUNK
Hát vége… Hetekig készültünk rá, vártuk, és most már csak beszédtéma lehet újabb egy évig a Dunaújvárosi Hírlap bringatúrája! Ez a második túra is, akárcsak a tavalyi, bővelkedett élményekben, ez is nagyobb sikert hozott a vártnál. Több mint háromezren karikáztunk el Dunaújvárosból Mezőfalvára szombaton délelőtt. hogy lapunk olvasóival együtt, egészséges kirándulással, a szabadban, jó időben, valóságos népünnepélyen köszöntsük a város és a Hírlap harminchatodik születésnapját. Maga a túra távja is jelképes lett volna: harminchatodik évfolyam – harminchat kilométer, ám a túrázók nagy számára, és közös biztonságunkra tekintettel, nem hagytuk el a járt utat: idén is harmincöt kilométert bringáztunk. A pompás hangulaton ez mit sem változtatott: a remek májusi időben nagyszerűen sikerült ez a túra is!
Jövőre a harmadikon
Másodszor sikerült egy remek délelöttön találkoznunk olvasóinkkal: a Dunaújvárosi Hírlap második bringatúrája teljes sikerrel zárult!
Hadd villantsunk föl most csak néhány képet második – de nem utolsó – bringatúránkról…
Szombat reggel, fél nyolc. A város minden részéről népes csoportok tartanak a Lenin tér felé – aki ebben az időben érkezik oda, már csak sokadik lehet a jó rajthelyekért folytatott vetélkedésben.
Fél kilenc. Egyre növekszik a feszültség, a tanácsház előtt felállított dobogón megjelenik Linda, azaz Görbe Nóra – aki maga is indulni fog a túrán. Szó szerint: indulni, mert kétéves kislányát nem akarja magára hagyni, a gyermek még kicsi a kerékpár-kiránduláshoz, Linda és kislánya tehát autón utazik Mezőfalváig.
Öt perccel kilenc előtt. Fokozatosan erősödő csengőszó, növekvő izgalom – majd pontban kilenckor: Start! Közel negyed óráig tart, míg kiürül a város legnagyobb tere, a mezőny elején haladó rendőrautó már régen eltűnt a vasútállomás felé vezető kanyarban, amikor a zárókocsi még mindig itt vesztegel.
Kilenc óra tíz és tíz óra húsz között: ez egy élmény. Nincs rá pontosabb kifejezés. Bár a KRESZ szabályai a bringatúra résztvevőire is kötelezőek lennének, nincs ember, azi ezt betarthatná: ároktól árokig hömpölyög a töméntelen biciklista.
A hangulat kitűnő. És egyre javul. A bringaszépségverseny különdíjáért benevezett kerékpárosok élénk derültséget kellenek: egy tinifiú kempingbiciklijén a felirat: jövőre is ugyanitt, egészen a 100. túráig!
Nemcsak a városban, hanem a falvakban, szőlőhegynél, tanyánál, magányos háznál is csoportokban-sorfalban állnak az emberek, zúg a biztatás.
A jókedv leírhatatlan Mezőfalván is. A falu határában “civilek” keverednek a túrázók közé, legalább az emlékmű teréig együtt biciklizve a mezőnnyel. Egy órás pihenő, vetélkedőműsor, varietészámok, ismét Linda, a színpadon, vidámság, népünnepély – a bringatúra itt is sikert aratott, másodszorra is.
Mert bringázni jó, és a legjobb: útközben. Jó érezni, ahogy a világ legcsendesebb és legegészségesebb járműve nekilendül az útnak, kényelmesen hajtva is jó tempóban, elég időt hagyva ahhoz, hogy a tájjal, a társakkal foglalkozhassunk, hogy lássuk is, merre járunk.
S jövőre is várunk fiatalt és öreget, férfit és nőt, kamaszokat és gyerekeket, a sorsoláson nyerteseket és “csak” a túrával győzteseket, dunaújvárosiakat és nem dunaújvárosiakat ismét: a Hírlap harmadik bringatúráján! Kérjük, tegyék el mellékelt szelvényünket!
A jelszó: jövőre is bringázz velünk!
Szöveg: Pekarek János
Fotó: Bárándy István, Cseh Tibor, Rozsnyai Zoltán