Szabad Ifjúság – 1951. december 11.
Új emberek kovácsa
Író már megírta, s talán majd festő is megörökíti azokat a perceket, amikor néhány ember ott állt a Duna mentén és elhatározta: “Itt épül a vas és acél városa.” Nem falu, de egy ház sem látszott, amerre szem ellát. S hogy azóta mi történt ezen a vidéken, abból is megtudhatjuk, ha kezünkbe vesszük Sztálinváros telefonkönyvét. Izgalmas olvasmány ez. Ilyenek olvashatók benne: “Városi Tanács”, “A Magyar Nemzeti Bank Sztálinvárosi Fiókja”, “Ifjú Gárda-könyvesbolt”, “Taxiállomás” és így tovább.
Felnőtt a város, izmosodik az új gyár. De nemcsak új házak és üzemek épültek. Sztálinvárossal együtt nőttek, változtak a várós alkotói: az emberek is.
Milyen tulajdonságú emberek az új város neveltjei? Forrón szeretik a hazát. S nem kímélik erejüket, nem sajnálnak semilyen áldozatot, ha szeretett városukról, gyárukról van szó.
Sztálinvárosban nem máról holnapra válnak ilyenné a dolgozók, az ifjúmunkások. Nem arról van szó, hogy Sztálinvárosnak valamilyen “csoda” levegője lenne, amelyből – mint a mesében – csak szippantani kell és egy-kettőre megváltoznak az emberek. Sok olyan fiatal dolgozik most Sztálinvárosban, aki ma már csak mosolyogva gondol arra: milyen más ember volt, amikor a városba érkezett. Gudra József kubikos ifjúmunkás így beszél erről: “Amikor idejöttem, az első hetekben azt mondtam, hogy rövidesen itthagyom az építkezést, otthon sokkal kényelmesebb. Ma pedig azt mondom, hogy nincs olyan ember, aki el tudna engem kergetni Sztálinvárosból. Nem hiszem, hogy valaki is volt olyan boldog már életében, mint én akkor, amikor többszáz köbméter földet mozgattunk meg brigádommal a november 7-i, első csapolásért.”
Mi az oka, hogy az új városban ilyen rohamosan fejlődnek a fiatalok?
Sztálinvárosban is – akárcsak másutt – elsősorban a párt, az ifjúsági szövetség formálja át az ifjúmunkásokat. De akadhatnak olyan fiatalok, akik erre azt mondják: “Miért menjek én Sztálinvárosba, hiszen a hazát az én üzememben, falumban is építhetem és mindenütt ott van a párt, az ifjúsági szövetség, amely nevel, segít engem.” Ezeknek a fiataloknak valóban igazuk van abban, hogy – bárhol éljenek is – velük van, neveli őket a párt, s a DISZ és a szocializmusért mindenütt harcolhatnak. De véleményük mégis hibás.
Sztálinvárost elsősorban az ifjúság építi. S ha ezer és ezer fiatal együtt dolgozik, akkor sokkal merészebben, harcosabban, bátrabban dolgoznak. Ez az egyik magyarázata annak is, hogy miért fejlődnek rohamosan a sztálinvárosi fiatalok. Ami azt illeti, hogy a fiatalok másutt is harcolhatnak a szocializmusért – ez így van és kell is, hogy így legyen. De Sztálinvárosban nem ugyanaz a felelősség hárul a fiatalokra, mint például Kecskeméten, vagy Nagykanizsán. Sztálinváros építése kétszeresen becsületbeli kötelessége az ifjúságnak. Azért, mert az ifjúság védnökséget vállalt a város s a gyár építése felett és azért is, mert a régi Dunapentele ma Sztálin nevét viseli és ez a név kötelez.
Az épülő város 1951. június 28-án.
Fotó: MTI/Kotnyek Antal
A sztálinvárosi fiatalok javarésze tudja ezt, ennek megfelelően él és dolgozik. A kettőzött felelősségnek ez a tudata is formálja, neveli őket. De ez nem azt jelenti, hogy Sztálinvárosban csak ilyen fiatalok vannak. A tisztavizű patakban is akad szennyeződött vízcsepp – és Sztálinvárosban is van fegyelmezetlen, hanyag ifjúmunkás. De a patak vize is megtisztítja, vagy elsodorja a habjai közé került szennyes vízcseppet – Sztálinvárosban is, a ma még fegyelmezetlen fiatalok javarésze idővel megváltozik, de sokat elsodor, kivet magából a város. Vannak, akik elmennek az építkezésről. A híres L. Szász-brigád tavaly például a kikötőépítkezésen dolgozott, ahonnan akkoriban több fiatal elment. Itt térdig iszapban kellett dolgozni, s egyesek meghátráltak e nehéz feladat elől. De az L. Szász brigád kitartott, 200 százalékon felüli teljesítményt ért el és a brigád megacélozódott: a Vasmű egyik büszkesége lett.
Sztálinvárosban minden a békéről beszél. Épül például egy 60 méter széles út s a tervezők az út mindkét oldalára terveznek iskolát, hogy a gyerekeknek ne kelljen átmenniök a forgalmas útvonalon. Milyen mérhetetlenül szeretik és óvják itt az embert. Ez a példa is, de a város minden darabkája a békét, a jövőt hirdeti. Ezért válnak itt a fiatalok a béke bátor, igaz szívű harcosaivá.
A fiúk-lányok százai és ezrei indulnak most szerte az országból a Vasműt építeni. Belőlük is igazabb embereket, derék ifjú harcosokat formál Sztálinváros – az új emberek kovácsa.
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
