Dunaújvárosi Hírlap – 1962. augusztus 7.
111 ezer példány sajtókiadvány havonta
Mit olvas és olvasna a város?
Szabad Népet olvasnak a kőműves brigád tagjai a Dunai Vasmű építkezésén /1951
fotó: MTI
Sok cikk jelent meg már arról hogy a város egyes könyvtárainak mekkora a forgalma. Hányan, mennyi könyvet visznek el naponta, milyen tárgyú könyvek iránt érdeklődnek leginkább. Kevesebb szó esett arról, hogy milyen újságokat, hetilapokat folyóiratokat olvasnak a dunaújvárosi emberek. Pedig rendkívül jelentős itt, Dunaújvárosban az újságolvasás, hiszen átlagban napi 12 ezer példány napilapot fizetnek elő, vagy vásárolnak meg. (Ebben a számban már benne szerepel a körülbelül 7000 példányszámos Dunaújvárosi Hírlap is). Még magasabb számot kapunk, ha a hetilapok és folyóiratok megjelenésekként vásárlását (előfizetését) nézzük. Hetilapok és folyóiratok megjelenésekként 22 ezer példányban fogynak el Dunaújvárosban, és ebben a példányszámban még nem szerepel a Pártbizottság és a Kossuth Kiadó közös terjesztésében városunkba került folyóiratoknak a listája (Pártélet, Társadalmi Szemle, Nemzetközi Szemle stb.). Igaz, ezekkel a kiadványokkal is foglalkozik a posta, foglalkoznak az utcai árusok, de aránytalanul alacsony példányszámban.
Az egyéb kiadványok csoportjában szereplő sajtótermékek mellett (Ludas Matyi, Képes Sport stb.) legmagasabb a magazin-jellegű képes hetilapoknak a száma. Közel 7000 példányt vásárolnak meg alkalmanként az olvasók, de igen magas a népszerű tudományos és műszaki lapok iránti érdeklődés is, hiszen ilyen jellegű kiadványokból jóval több, mint kétezer érkezik városunkba.
Újságárus kínálja a Sztálinvárosi Hírlap friss számát, a város utcáján /1958
fotó: MTI/Fényes Tamás
Miért lényeges a sajtóolvasás? Mi ad jelentőséget a sajtó olvasásának?
A különböző formájú, szintű és fokú oktatás mellett a rádióval és a televízióval kétségkívül a tudatformálásnak egyik leglényegesebb eszköze. Előnyei közé tartozik, hogy jellegénél fogva igen gyorsan képes reagálni a politikai, gazdasági vagy társadalmi élet bármely változására, megnyiltkozására. Ez az időszerűség egyben érdekességet is kölcsönöz a napi és hetilapoknak, illetve a folyóiratoknak.
Éppen a fentiek miatt örvendetes, hogy népszerű tudományos és műszaki kiadványokból igen jelentős példányszám fogy el havonta. Ez egyben híven tükrözi Dunaújváros ipari jellegét is.
Meglepően kevés azonban az árusításra kerülő, illetve az eladott politikai-ideológiai kiadványok példányszáma. Nem jobb a helyzet a TIT jelentős társadalomtudományi-ideológógiai kiadványainak terjesztése terén sem. A Világosság című folyóiratnak például, mely materialista világnézeti folyóirat, s tartalmat tekintve rendkívül változatos. Dunaújvárosban mindössze 6 előfizetője van, ugyanakkor árus példányt is általában csak 2 darabot kap az egész város. Mennyivel ésszerűbb volna, ha legalább a 11 hírlapterjesztéssel foglalkozó szerv (a postahivatalok és az utcai árusok) legalább egy-egy példányt kapna havonta.
Fiatal lányok újságot olvasnak az utcán /1959
fotó: MTI
Milyen következtetéseket szűnhetünk le a fentiekből? Azt, hogy bár havonta a város minden egyes lakosára (még a csecsemőkre is!) közel 4 darab sajtókiadvány jut, a számokon belüli megoszlás nem a legszerencsésebb és nem is kielégítő.
Az arra illetékes szerveknek hatékonyabb agitációt kellene kifejteni bizonyos folyóirat és hetilap-féleségek terjesztésének érdekében. Ugyanakkor törekednie kell a postának, hogy a közönség igényeit kielégítse, s az utcai újságárusoknál ne csak Képes Sportot (azt is!), de Világosságot, Társadalmi Szemlét, stb. is lehessen kapni.
R. A.
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
