A Hírlap – 1990. december 28.

A város érdekében

Ez az év a nagy változások esztendeje volt. Van tehát miről számot adni az ilyenkor szokásos értékelő, összefoglaló interjúkban, beszélgetésekben. Mi mégsem a múltba nézésre kértük Almási Zsolt dunaújvárosi polgármestert, inkább arra, hogy szóljon városunk “folyamatos jelenidejéről”, s kilátásainkról, amelyek természetesen nem lehetnek sokkal jobbak, mint az ország lehetőségei. A Hírlapot a beszélgetésen D. Kiss Csaba képviselte.

Az első szabad önkormányzati választás Dunaújvárosban

– Alig két hónapja, október 23-án választották meg polgármesternek, jelképesen szólva akkor vette át a város kulcsait. Ez alatt a két hónap alatt hány ajtót nyitott ki ezekkel a kulcsokkal, s mit talált az ajtók mögött. Vagyis: milyen “állapotban” van Dunaújváros?
– Az átadás-átvétel jegyzőkönyv, vagy, hogy a példánál maradjunk kulcsok szerint történt. Ez meglehetősen hosszadalmas és alapos folyamat volt, s azt bizonyította, hogy a volt tanácsi apparátus és a vezetők arra törekedtek, hogy a várost, a lehető legjobb állapotban adják át az önkormányzatnak. Megítélésem szerint nem lehet panaszunk, nem egy szétzilált várost kaptunk.
– Elnézést, hogy közbevágok, de sok helyen elhangzik, hogy az új önkormányzatok üres kasszát örököltek. Dunaújvárosban mi a helyzet?
– Mi stabil, megalapozott pénzügyi helyzetben vettük át a várost, mintegy húszmillió forintos tartalékkal. Ennek ugyan több mint felét az energiaáremelés elvitte, meg néhány váratlan kiadásunk is akadt, de ismétlem, a lehetőségekhez képest jó anyagi kondíciókkal vettük át a feladatokat. Ami gondot okozott, az inkább az volt, hogy egyrészt a tanácsi apparátus, másrészt a város által működtetett intézmények dolgozói igencsak aggódtak, hogy ezután majd politikai szempontok alapján nagyszabású személycserék következnek. Azonban mi tartjuk magunkat a választások során elhangzott ígéretünkhöz: csakis a szakmai hozzáértés és a törvényesség betartása lehet a legfőbb szempont. Meg kell mondjam, az eddigi tapasztalataim azt sugallják, hogy az apparátusban és az intézményekben dolgozó szakemberek nagy többsége olyan szinten végezte, végzi munkáját, hogy mind szakértelmük, mind emberi hozzáállásuk okán a jövőben is számítani lehet és kell a tudásukra, tapasztalatukra.
– Az némileg megnyugtató, hogy nem üres az a kassza, amit átvettek. De mi kerül jövőre ebbe a kasszába? Arra gondolok, hogy több, az önkormányzatok működését meghatározó, befolyásoló törvény még hiányzik, s milyen anyagi lehetőségei lesznek a városnak?
– Ami pillanatnyilag leginkább hiányzik, az az államháztartási törvény, költségvetési törvény remélhetőleg január 1-jétől meglesz. Ami fontos lenne még, az a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény, a földtörvény, a privatizációs törvény, koncessziós törvény, s még lehetne sorolni. A másik oldalról viszont lassan összeáll a kép, hogy a város működéséhez szükséges pénzek milyen forrásból fognak előteremtődni. A legjelentősebb összeg, mintegy másfél milliárd forint, egyfajta normatív szabályozás szerint az állami költségvetésből kerül hozzánk. Ez bizonyos, meghatározott feladatok teljesítését szolgálja.
– Melyek ezek a feladatok?
– Oktatásügy, egészségügyi alapellátás, kulturális alapszolgáltatások és az alapvető kereskedelmi ellátás segítése. Jó hír, hogy az ideinél nagyobb összeg áll rendelkezésre oktatási célokra, s valószínűleg az egészségügyi ellátás fejlesztésére is. Vannak még a költségvetésnek olyan tételei, amelyekhez pályázat útján lehet “hozzájutni”, s ilyenekre is számítunk. Konkrétumot még nem tudok mondani, mivel beszélgetésünk időpontjában még nincs elfogadott költségvetése az országnak. Tehát az költségvetésből befolyó állami összeg adja a bevételeink egy részét. A másik…
– A másik rész gondolom sokkal inkább izgatja a közvéleményt, ez pedig a helyi források, vagyis magyarul a helyi adók. Milyen helyi adókra lehet számítani?
– Kialakult koncepcióról még nem beszélhetünk, kialakuló szándékról már igen. Ehhez tudni kell, hogy még azt a törvénytervezetet sem fogadta el az országgyűlés, amelyik a helyi adók körét szabályozza. Elkészült viszont az adózásról szóló törvény, s ebben benne foglaltatik, hogy három típusú és összesen ötféle adót vethet ki az önkormányzat.
– Az eddig nyilvánosságra került tervezetek, az állampolgár számára elég riasztó számokat tartalmaznak…
– Ezek természetesen csak lehetőségek, s mi nem gondolkodunk azon, hogy a lakosságot, illetve a lakosságnak a bérből és keresetből élő rétegét a meglévő adókon kívül különadókkal sújtsuk. Véleményünk szerint iparűzési és kommunális adóban lehet rövid távon gondolkodni, s folyik a felmérése annak, hogy adóalanyként mely rétegek milyen mértékben jöhetnek számításba. Nem titok, hogy 300-400 millió forintot a helyi adókból kell előteremteni. De ez elsősorban a vállalkozói és a vállalati szférát érinti. Természetesen az önkormányzatokat illeti a település lakóitól beszedett személyi jövedelemadó ötven százaléka is. Ez Dunaújváros esetében mintegy háromszázhatvan millió forint. S még érvényben lesznek a korábbi években bevezetett adók, ezek összege azonban alig haladja meg a tízmillió forintot.
– Vannak olyan félelmek is, hogy most “megvetetik” az állami lakásokat – ennek módjára később még hadd térjek ki – s aztán a már magántulajdonban lévő lakásokat keményen megadóztatják.
– Azt tudni kell, hogy minden adót az önkormányzati képviselő-testület közgyűlése fogadhat el, határozhat meg, s én most csak magánvéleményemet mondhatom el. Elég általános a képviselőtársaim közt is az a nézet, hogy adót csak az azt megfizetni képes rétegekre lehet és szabad kiróni. S azok, akik most megveszik az állami lakásokat – a részletfizetést és annak kamatterheit is vállalva – nem terhelhetők tovább. Azt mindenképpen szeretnénk elkerülni, hogy az adóztatással a szociális segélyre szorulók számát növeljük.
– Elég nagy vitát kavart az állami lakások eladása, illetve a negyven százalékos vételár, s ennek a vitának a hullámai még ma sem csillapodtak le. Mit tervez ezzel kapcsolatban az önkormányzat?
– Az önkormányzat egyszer már szabályozta ezt a dolgot, s nem kívánja rövid időn belül újra szabályozni. Más városok gyakorlatát is figyelembe véve, meggyőződésünk, hogy jól szabályoztuk. A lakások forgalmi értékének negyven százaléka véleményünk szerint reális vételár. Annak ellenére, hogy más városok, más szempontok alapján ettől eltérő mértéket állapítottak meg.
– A vételárat sokallók éppen Székesfehérvár példájára hivatkoznak, ahol tizenöt százalékban határozták meg a lakások árát…
– A negyven százalék ellenzői elfelejtenek arra hivatkozni, hogy van város, ahol ötven, hatvan, vagy éppen száz százalék a lakások ára. Ezt mindenhol az adottságokat, lehetőségeket figyelembe véve kell megállapítani. Nálunk azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy a város lakóinak jelentős része szövetkezeti lakásban él, s az ő terheik, illetve az állami lakásokat most megvásárlók terhei közel azonosak kell, hogy legyenek.
– Sokan arra hivatkoznak, hogy huszonöt-harminc éve karban nem tartott lakásokról van szó, illetve azokról is…
– A különbségnek a lakások árában kell jelentkezni. S azt is figyelembe vesszük, ha a lakó saját költségére felújította, modernizálta lakását. Nem szabad azt büntetni, aki egy állami vállalat hibáját korrigálandó, saját maga költött az otthona karbantartására.
– Milyen Dunaújvárosban pillanatnyilag a lakáshelyzet, hányan várnak lakásra, milyen a fiatalok otthonhoz jutási lehetősége?
– Ez a város egyik, a közeljövőben megoldandó gondja, s már alakulnak az elképzeléseink… Ami konkrét választ illeti: jelenleg mintegy ezerháromszázan várnak lakásra. Ugyanakkor az elmúlt években már alig néhány állami lakás épült, s ezeket, illetve a megüresedő néhány száz lakást lehetett szétosztani. Ezért különféle megoldási módozatokon gondolkodunk. Alakult már egy lakásépítő részvénytársaság is, és megoldás lehet a lapostetejű épületek tetőterének beépítése, a vasmű “Filigrán” tetőszerkezetének alkalmazásával. Erről nemrégiben tárgyaltam a vasmű vezérigazgatójával.

Filigrán tűzihorganyzott könnyűacél-tetőszerkezeti rendszer

Keressük azt a vállalkozói formát, amely viszonylag olcsón, s belátható időn belül újabb lakásokat “eredményezne”.
– Ha nem haragszik, ezek inkább távolabbi terveknek tűnnek. Rövid távon van-e valami lehetőség enyhíteni a fiatalok lakásgondjain?
– Ezt nem nevezném olyan távoli célnak, mert jövőre valószínűleg el fogjuk kezdeni. Ez persze jó esetben is azt jelenti, hogy kilencvenkettő elejére épülnének meg az első lakások. Ahhoz, hogy gyorsítsuk a fiatalok lakáshoz jutását, újabb adók kivetésére lenne szükség, erről pedig már más aspektusból szóltam… Így bizony azt kell mondjam, hogy igazán gyors megoldásra nincs lehetőségünk.
– Javaslom, váltsunk témát. Azt hiszem, minden dunaújvárosi polgárt jó érzéssel töltött el, hogy megkaptuk a megyei jogú város címet. Mivel jár ez a “rangon” kívül?
– Tulajdonképpen tételes előnnyel nem igen jár, inkább egy természetes állapot elismeréséről van szó, hisz a város már a korábbi években is egyfajta hatást fejtett ki környezetére egészségügyi, kulturális, oktatási “központként”, ha nem fellengzős ez a kifejezés. Gyakorlatilag ennek az állapotnak az elismerése a megyei jogú város cím. Ez némi anyagiakkal is jár, hisz a normatív támogatási rendszer olyan, hogy a vonzáskörzetben betöltött szerepet “elismeri”. De magának a megyei jogú város rangnak is vannak előnyei. Éppen a napokban alakult meg Kecskeméten a megyei jogú városok érdekvédelmi szövetsége, amely többek közt lehetőséget ad arra, hogy ez a húsz nagyváros – mintegy kétmillió emberről van szó – a törvényhozási munka folyamatában érvényesítse az érdekeit, azon felül nagyon gyakorlati együttműködést tesz lehetővé a mindennapi gondok megoldásában. Például januárban már összejönnek Kecskeméten az említett városok szakértői, hogy az önkormányzati vagyonról szóló törvény kimunkálásában, véleményezésében részt vegyenek. Ugyancsak Kecskeméten lesz egy tanácskozás, amely a távközlési gondok megoldását, enyhítését célozza. Tehát nagyon is kézzelfogható haszna lesz megyei jogú várossá válásunknak, illetve részvételünknek ebben a szövetségben.
– Az önkormányzati választások után nem egy egyakaratú testület jött létre, különböző pártok képviselői, valamint a függetlenek foglalnak helyet a képviselőtestületben. Hogyan sikerül a napi munka folyamán a képviselőknek és személy szerint önnek is felülemelkedni a pártérdekeken?
– Véleményem szerint ez egy folyamat lesz, de azt máris jólesően tapasztalom, hogy a képviselők többsége a pártérdekektől függetlenül, a város érdekeit szem előtt tartva alakítja ki álláspontját, amit természetesen politikai hovatartozás valamilyen mértékben motivál. Én személy szerint arra törekszem, hogy pártállásomtól függetlenül, a város valódi érdekeinek megfelelően dolgozzak. S ezt rendkívül fontosnak tartom, hisz ennek az önkormányzatnak egyetlen egy feladata van: megfelelően irányítani ezt a várost. Nem rosszak az esélyeink, hisz a magyar városok átlagát meghaladó lehetőségeink vannak, amelyekkel jól kell gazdálkodnunk.

Almási Zsolt polgármester A Hírlap szerkesztőségében, ahol kötetlen beszélgetés során tájékoztatta a lap munkatársait az önkormányzat gondjairól, terveiről, s válaszolt a felmerült kérdésekre /1990. december 10.

– Ön, ha szabad így fogalmaznom, “civilben” mérnökember, a racionalitások talaján áll. Hogyan látja a város jövőjét?
– Optimistán ítélem meg a helyzetünket. Ennek a városnak mind rövidebb, mind pedig hosszú távon a fejlődéshez jó esélyei vannak. Ez még akkor is igaz, ha azt kell mondanom, hogy a következő egy-két évben arra kell törekednünk, hogy a város meglévő lehetőségei ne romoljanak. Arra lesz csak erőnk, hogy mintegy konzerváljuk az eddig elért eredményeket, illetve az esetleges “kitörési” lehetőségeket kihasználjuk. S ha az ország gazdasági helyzete is javul, gyorsíthatjuk a fejlődést…
– Lehet, hogy zárókérdésnek nem a legjobb, de hadd tegyem fel: nálunk divat, hogyha új vezető kerül valamilyen posztra, azonnal kicseréli a bútorokat, önnek még nem volt rá ideje, vagy…?
– Nem sok mindent kell itt kicserélni, talán ezt a szőnyeget, ami elég kopott, s mert már többször, többen megbotlottunk benne. De egyrészt az anyagi helyzetünk sem olyan, hogy most új bútorokat vegyünk, másrészt az a véleményem, hogy a munka az első, s csak ha a munkavégzésben zavar a berendezés, akkor lehet szó cseréről. Amit először szeretnék kicserélni, az a telefon lenne, de ezzel meg kell várnunk a jövő év májusát, júniusát, akkor fog javulni valamicskét a helyzet, addig ki kell bírnunk.
– Polgármester úr, köszönöm a beszélgetést.
– Én köszönöm, hogy lehetőséget kaptam munkánkról szólni, s egyúttal hadd kívánjak A Hírlapon keresztül is békés, boldog új esztendőt Dunaújváros és városkörnyék minden lakójának.

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.

Délelőtt érkezett a szomorú hír, hogy hajnalban elhunyt Almási Zsolt, Dunaújváros nyugalmazott polgármestere, aki a rendszerváltozás után, 1990 és 1998 között, két cikluson át irányította városunkat.

Nyugodjon békében, és köszönjük a közösen eltöltött pillanatokat, értékes, felejthetetlen perceket, nem utolsó sorban a városért végzett önzetlen munkáját! 

Elhunyt Almási Zsolt, Dunaújváros első szabadon választott polgármestere

Almási Zsoltot Dunaújváros Megyei Jogú Város Önkormányzata saját halottjának tekinti. Temetése augusztus 8-án, 10 órakor lesz a Dunaújvárosi Köztemetőben.