Dunaújvárosi Hírlap – 1973. június 12.
Deo Soli invicto Mithrae
Kivételes szépségű Mithras-táblát találtak régészeink
Hogy Mithras-szentélynek kellett lennie Intercisában, azt régóta tudják a kései római kor vallásos kultuszainak ismerői, s erre utal az a tény is, hogy Rómer Flóris a múlt század végén a Duna túlsó partján lévő vadasi kastélyban szép Mithras-táblát talált, ami azóta sajnos elkallódott, de amiről úgy tudták a helybeliek, hogy Penteléről, került át oda. Nos, a feltételezett Mithras-szentély még a mai napig nem került elő, de létét mindennél szebben – s a szó esztétikai értelmében is: minden eddigi Mithras-tábalánál szebben – bizonyítja dunaújvárosi múzeum egyedülálló lelete.
Mithras-dombormű
fotó: Horváth Tamás
A tábla, ami a Mithras-szentély központi kultikus tárgya volt (mai szóval szólva mintegy a szentély oltára) az új víztoronytól északra feltárt sírból került elő, valószínűleg az i.u. negyedik század közepe tájáról. Ebben az időben már Pannónia területén is igen elterjedt a keresztény vallás, s a Mithras-kultusz hanyatlásnak indult. A hívek nélküli szentélyek kőanyagát tehát sírok bélelésére és lefedésére használták e kőszegény vidéken. A sír, aminek fedőlapjául szolgált a tábla, kettős sír, egy nagyon öreg emberpár sírja, sajnos már a rómaiak által kirabolt állapotban. A tábla fehér márványból készült, az anyag szemcséssége arra utal, hogy valószínűleg keleti, kisázsiai műhelyből származik, bár a sirmiumi műhely is gyanús, hiszen ott igen sok votiv-tárgyat készítettek ebben az időben.
A tábla, noha nem viseli az ismert felajánló mondatot. “Mithrasnak, a legyőzhetetlen napistennek”, félreérthetetlen és eltéveszthetetlen; a dunaújvárosi múzeum igazgatójának, Visy Zsoltnak leírása szerint a tábla középpontjában álló domborműves fiatal férfialak a felette balról lévő holló feladása alapján éppen megkezdi a küzdelmet a sötétség bikája ellen, segít neki három szent állata, a skorpió, a kígyó és a kutya. Baloldalt fent a napkocsi, jobboldalt lent a Hold stilizált képe látható, két oldalról két állandó kísérője őrzi Mithrast. Cautes és Cantopates, egyikük felfelé, másikuk lefelé fordított fáklyával. A csodálatos szépségű, s bár három darabra repedt, de lényegében hiánytalan tábla mérete 140×110 centiméter, s most a múzeum udvarán várja a restaurációs munkát.
Érdekessége e sírleletnek, hogy az emberpár sírja közvetlen közelében majomsírt tártak fel régészeink, feltételezhetően a polgárváros egyik házának kedvence lehetett ez a majom, ami méretei szerint (170 cm) bizonyára emberszabású volt.
Az egyedülálló Mithras-lelettel csaknem egyidőben sikerült rábukkanniuk régészeinknek az első hiteles és bolygatatlan germán sírra; a sír az ötödik századból származik, egy kislány csontvázát rejtette a vele együtt eltemetett ékszerekkel, köztük egy szép, ezüstből készült, úgynevezett cikádás fibulával. Ugyancsak a közelmúltban újabb kemencékre bukkantak; a még teljesen fel nem tárt két üvegkemencétől sok érdekes leletet várnak a muzeológusok.
(kemény)
Mithras-dombormű Intercisából – intercisamuzeum.hu
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
