Dunaújvárosi Hírlap – 1975. május 16.
Városalapítók
Dunaújvárosi vagyok…
Kulcs, Bem utca 13. A baromfiudvarban néhány tyúk kapirgál. A kis ház előtt egy bozontos kutya strázsál, s illő csaholással fogadja az ismeretlent. A háziasszony, Fehérvári Ferencné megnyugtat, hogy csak a hangja ilyen komoly, különben nem bánt. Hellyel kínál, s csak utána érdeklődik, hogy mi járatban vagyok. Roppantul elcsodálkozik jövetelünk célján, gondolom, beteglátogatónak vélt bennünket, mivel április elseje óta betegállományban van.
– Nagyon magas a vérnyomásom – panaszolja – s eddig még egyik gyógyszer sem vitte le. Pedig már szeretnék dolgozni menni…
Fehérvári Ferencné 25 évvel ezelőtt, alig tizenhat évesen kezdett el dolgozni. A kubikosok akkor mélyítették a sziget melletti Duna-ágat, s itt kapott ő is munkát. Az étel kiosztása volt a feladata, de a vizet is ők hordták, a Lajos-forrástól. Az időközben hazaérkező férjjel rövid párbeszéd arról, hogy megvan-e még a régi forrás, de ez már nem változtat a lényegen, hogy akkoriban onnan hordták a vizet. Reggel hattól este hatig dolgoztak, s bizony jó korán kellett fölkelni, mert – buszközlekedés nem lévén – kerékpárral járt be naponta. A kosztot ingyen kapták, s anyagilag is megtalálták a számításukat.
– Sokszor morogtak is a kubikosok, hogy majdnem annyit kerestünk mint ők – mondja.
1951-ben férjhez ment, s mikor megszületett az első gyerek, kénytelen volt otthon maradni. Azután jött a második, s Fehérvári Ferencné csak 1959-ben tudott újra munkába állni. Addig “csak” a gyerekeit nevelte, a háztartást látta el, idős édesanyjának segített. Először a MÉK-nél dogozott, majd december 17-től a IV. számú bölcsődében. Azóta is itt van. Mosónő.
– Nem vittem valami sokra, gyakran érzem is, hogy egyesek talán egy kicsit le is néznek. De én szeretem ezt a munkát, és nagyon szeretem a gyerekeket. Több mint száz gyerek van a bölcsődében, de a keresztnevét mindegyiknek tudom. Ha van egy kis szabad időm, csak beszaladok hozzájuk, s megdögönyözöm őket. Most már könnyű a munkánk, nagy mosógépeink, centrifugáink vannak. Ötvenkilencben, mikor itt kezdtem dolgozni, még csak néhány kis háztartási mosógépünk volt, a vizet katlanban melegítettük, s úgy kellett cipelni. Csak a vasalás nehéz még ma is. Ennyi gyerekre, főleg ha beköszönt a jó idő, s kimennek az udvarra, elképzelhetik, hogy mennyit kell mosni, vasalni.
– A férje 1952 óta a vasműben dolgozik. Nem gondoltak arra, hogy beköltöznek a városba?
– Én szerettem volna, de a férjem nem akart. Azt mondja, jobb itt a levegő. Meg aztán nagy horgász, s amint van egy kis szabad ideje, mindjárt megy le a Duna-partra.
– Szereti ezt a várost?
– Hát persze. Ha nem is lakunk bent, azért dunaújvárosinak érzem magam. Ha elutazunk rokonokhoz, vagy máshová, s kérdezik, hova valósi vagyok, mindig azt mondom, dunaújvárosi. A fiam is bent dolgozik, a szandálüzemben, nemrég szabadult fel, aztán már kiváló dolgozó lett. A kislányom, Márti is Dunaújvárosban dolgozik, ápolónő a kórházban, a II. belgyógyászaton. Szóval mindannyian dunaújvárosiak vagyunk, legalábbis a munkánk, a munkahelyünk szerint. Azért télen sajnálom, hogy nem költöztünk be a városba. Az emberek munka után hazamennek a meleg lakásba, távfűtés, melegvíz, gáz, minden megvan a kényelemhez.
Időnként a férj is közbeszól, kiegészít egy-egy emléket, vagy éppen a saját munkájáról mond pár szót. Egyszer megjegyzi: – Én csak egy egyszerű darus vagyok… A felesége azonnal kiigazítja.
– Nincs egyszerű darus, mondták a kongresszuson is. Már elfelejtetted?
Igen, így van. Nincsen egyszerű darus, és nincsen egyszerű mosónő sem. Hiszen “egyszerű” darusok, kőművesek, ácsok, kubikosok, mérnökök építették ezt a várost, amelyet ma már több mint ötvenezer ember vall büszkén otthonának. S megszámlálhatatlanul sokan vannak, akiknek a város nevének hallatára felcsillan a szeme:
– Én is dolgoztam ott…
És sokan vannak olyanok is, mint a kulcsi Fehérvári Ferencné, aki ha megkérdezik, hova valósi, büszkén mondja:
– Dunaújvárosi vagyok.
S e kijelentéshez 25 év munkája ad alapot.
D. Kiss Csaba
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
