Sztálinvárosi Hírlap – 1960. június 17.
Zenélni öröm, a zenét érteni felemelő élvezet. Ebben segít és ehhez adja meg az alapot a zeneiskola, melynek célja a jövő zeneileg is művelt generációjának kialakítása. Városunkban ez évben 319 hallgatója volt. Dolgozó emberek gyerekei tanulnak itt, olyanok, akiknek szülei el voltak zárva a komolyzenétől, de akik ma már lettek annyira igényesek, hogy gyermekükkel zenét is taníttatnak.
Öröm nézni és hallgatni ezeket a muzsikáló gyerekeket. Öröm, mert őket nézve kialakul előttünk a művelt és kulturált jövő. A kicsik még csak énekelnek. Nagy zenei mesterünk, Kodály Zoltán álma valósul meg az éneklő fiatalokban.
Ezek a cseppnyi gyerekek megtanulják a kottaolvasást, fejlődik ritmusérzékük és hallásuk, úgy hogy egy éves előkészítő után részt vehetnek a hangszeres oktatásban.
Hajdú Józsi keze már gyakorlottan fut a fehér és fekete billentyűkön. Persze még sokat kell tanulnia. De ebben segíti avatott tanára, Szász Vilmosné.
Csurgó István, az MTH tanulója itt Tóth Ottó tanártól trombitálni tanul. A kép sajnos néma, de olvasóink talán egy-két éven belül meghallhatják, hogy Csurgó István nem hiába tanult a zeneiskolában.
Mérész Ignác hegedűtanszakos hallgató, egyike azoknak, akik előtt zenei pálya áll. Tanárai szerint tehetséges zenész. Karmesternek készül és minden lehetősége megvan, hogy az is legyen.
A zeneiskola tanárai az 50-es évek végén
Reggel héttől – este tízig a zeneiskolában
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
