Újítók Lapja – 1969. november 25.
Házgyár – magyar tervek alapján – Dunaújvárosban
Az egyre növekvő lakásigény kielégítése lehetetlen a hagyományos téglaépítkezéssel. Szerte a világon, főleg a fejlett ipari országokban egyre nagyobb szerepet kapnak a házgyárak, amelyekben előre gyártott elemek készülnek – gyakran a lakás egy-egy komplett helyisége -, és a helyszínen szerelőkké átképzett építőmunkások állítják össze ezekből a sokemeletes házakat. Hazánkban is egyre több a házgyár, egyre többször olvasható különböző napilapokban, hogy külföldi licenciák megvásárlásával bővül építési kapacitásunk.
A külföldről vásárolt licenciák szerint létesített házgyárak szinte eltakarták azt a – Dunaújvárosban – működő házgyárat, amelyet magyar szakemberek építettek, s technológiájának kidolgozását is helybeliek végezték. Pedig ez a házgyár nagy körzetet lát el termékeivel.
– 1955-ben a mai gyár helyén még csak egy kis üzem állt, amely csak egyes betonelemek gyártására volt alkalmas. 1963-ban kezdődött meg a fejlesztés s ma már évi 1200 lakást tudunk a népgazdaságnak adni, a hagyományos termékeken kívül, jóval kevesebb beruházási összegből, mint bármely hasonló célúvállalat az országban – mondotta Dohai János,a gyár igazgatója. – Nem tudom, dicsekvésként vagy panaszként mondjam-e, de mi, dunaújvárosiak még nem láttunk egyetlen külföldi házgyárat sem, technológiánkat magunk fejlesztettük, gépeink is zömében magyarok, a sablonok sajátjaink. Műszaki fejlesztésünkre egyelőre kevés a pénzügyi fedezetünk, ennek ellenére bővítjük kapacitásunkat, s most jutottunk el odáig, hogy új technológiát fejlesszünk ki, mivel az eddigi már “kopott”. Jelenlegi legnagyobb fejlesztésünk a kézi falazóblokkok mozgatásának gépesítése, s házilag oldottuk meg a vagonberakást is. Kaptunk ugyan az NSZK-ból származógépeket erre a célra, de azok jóval kevesebbet tudtak, mint a mieink, s ezért el is adtuk mindet más gyáraknak.
Házgyári elemek vasúti szállítása
– A lakóépület panelek vagonbarakását és szállításának problémáját sikerült megoldani, már az első próbaszállítás is eredményes volt. Egy szerelvényt a következő úton indítottunk el: Dunaújváros-Szeged, Szeged-Székesfehérvár. Ezen a hosszú úton sem keletkezett a paneleken sérülés, ami házgyári viszonylatban nagyon jelentős eredmény, mert amíg a gépkocsiszállítás már nagyjából megoldott, a vasúti szállítás ez ideig problematikus volt. Sok drága munkaórát emésztett fel a sérült elemek kijavítása.
– Műszaki dolgozóinknak van néhány találmányuk, azonban szabadalmi oltalmat még nem kaptak megoldásaikra. Gyengén áll nálunk az iparjogvédelem, ezt most kell megtanulnunk. Talán nem csak a mi gyárunkban, hanem az egész iparágban érezhető még húzódozás – mindentől, ami az iparjogvédelemmel függ össze. Mindenesetre bízom abban, hogy a gazdasági verseny kényszere előbb-utóbb változtatni fog ezen a maradi szellemen.
– Sikerült olyan épülettípust kialakítanunk – az úgynevezett C-típust – amely szerint minél kevesebb elemből minél több fajta épület készíthető. A házak ún. negatív sarkai is előre gyártott panelek, s ezzel is növeltük az elemek készültségi fokát. Ezek csempézéssel, üvegezéssel, alapmázolással, nagy méretpontossággal készülnek. Paneljeink külső homlokzati felülete mosott mészkő kavics, amelynek dekoratív a hatása. Az ún. csomópontok kialakítása nemcsak a hazai technológiában, de a legfejlettebb külföldi technológiákban is a legfontosabb kérdés. Minden fontos elemnek kialakítottuk az önálló sablonját, és ezzel biztosítjuk a külső kerületek mérethűségét. Fejlesztettük, még most is fejlesztjük a térelemes technológiát: liftaknákat, erkélyeket korláttal, üvegezéssel (ez világszínvonal) komplett vizes blokkokat – azaz csempézett, beépített fürdőszobát, wc-t, kamrát, konyhát – gyártunk.
Vizesblokk szerelése
Elkészítettük távlati fejlesztési tervünket, de még nem kaptuk meg a pénzügyi jóváhagyást. Többet is tudnánk csinálni, ha erre megvolna az anyagi fedezetünk. Félő, hogy fejlesztési eredményeink elavulnak, lemaradunk, ha nem kapjuk meg a megfelelő anyagi segítséget. Egyre nagyobbak az igények, nem győzzük kapacitással, szükség lenne bővítésre. Jelenleg mi látjuk el Dunaújváros, Székesfehérvár, Szekszárd, Szeged paneles építkezéseit és tárgyalásokat folytatunk Siófokkal és Százhalombattával is. De amint mondom, eredményes munkát csak úgy tudunk végezni, ha a kapacitásbővítésre megkapjuk a keretet. Gondunk a nagymérvű munkaerő-fluktuációis, amit szintén csak megfelelő bérezéssel oldhatunk meg.
Sztipkovics Kálmán brigád tagjai a Dózsa György út és Szórád Márton út sarkán épülő
nagypaneles lakóházsor lépcsőházi kapubejáróit szerelik a helyükre. /1965. február 27.
fotó: MTI/Szilágyi Pál
Ha valaki az újítási előadó kíséretében figyelmesen végigjárja a Beton- és Vasbetonépítő Vállalat dunaújvárosi gyárának üzemeit, mindenütt láthatja az újítók eredményeit: egy-egy sablon kialakításánál, vízszóró rózsánál, rázógépnél, a falazóblokkok készítésénél. Mindenütt találkozunk olyan emberekkel, akik kisebb-nagyobb változtatást dolgoznak ki annak érdekében, hogy minél kevesebb emberi erőfeszítéssel minél több termék készüljön. A gyár újítási statisztikája erről a nagy erőfeszítésről és sok jószándékról nem ad teljes képet, sok az olyan újítás, amely nem kerül naplóba, mert az újítók úgy érzik, hogy a technológiai fejlesztés mindenképpen munkaköri kötelességük, s ezért nem is várnak külön elismerést. Pedig helyesebb volna, ha ezeket a technológiai változtatásokat is újításként kezelnék, hiszen akkor jóval többen foglalkoznának új megoldások kialakításával, többen éreznék ennek erkölcsi és anyagi előnyeit. A gyár vezetősége igyekszik rugalmasan elbírálni az újításokat, mert – amint a gyár igazgatója mondta – “minél több hasznos újítás kell, hiszen azokkal munkaerőt pótolhatunk és olcsóbb, jobb gyártmányokat állíthatunk elő”. Íme a statisztika:
Az újításokkal elért megtakarítás 1967-ben 911 700, 1968-ban pedig 978 500 forint volt. Újítási díjként 1967-ben 32 500, 1968-ban pedig 27 069 forintot fizettek ki. A gyár újításai közül a három legjelentősebbet ismertette Forgács Zsuzsanna újítási előadó. (Róla csak annyit, hogy 21 éves építésztechnikus, aki egy éve van ebben a beosztásban és nagy igyekezettel, lelkiismeretesen végzi a munkáját.)
Falazóblokk-gyártó gép, Vajda Gyula és Róka János újítását ezen a gépen hasznosítják
Vajda Gyula és Róka János újítása a “Blokkprés tálcaelőtoló berendezés”. Megszüntette a berendezés legnagyobb hibaforrását és növelte termelékenységét. A megoldást szabadalmaztatni akarják.
Vajda Gyula és Mészáros László újításának elvi vázlata
Vajda Gyula és Mészáros László újítása a “Kiegyenlítő folyadékosrázóbaksor”: a sablonok élettartamát növeli és a beton egyenletesebb tömörítését biztosítja, javítva a falazóblokkok minőségét.
Falazóblokk gépesített szállítása, a gépesítést a gyár műszaki fejlesztői oldották meg
Kővári János újítása az “Import emelőlánc helyett hazai lánc alkalmazása”: tőkés importcikket helyettesít.
Fazekas Ferenc
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
