Állam és Igazgatás – 1977. január
Dr. Tapolczai Jenő
Minden hivatás, minden szakma büszkén tekint nagy öregeire, azokra az emberekre, akik szívvel-lélekkel, hozzáértéssel, alkotói elkötelezettséggel formálják környezetünket. A közjóért cselekvő pályán, a politikában, a közéletben, az államigazgatásban őszinte tisztelet övezi az olyan vezetőt, aki a közösségért él, abban keresi és leli meg önmaga boldogságát. Így ismerjük Tapolczai Jenőt életében; ahhoz a nemzedékhez tartozott, amelynek sikerült befejeznie a hatalom kivívását s eljutni közvetlenül a kormányzás feladatához.
1930 óta vesz részt a magyar munkásmozgalomban; a felszabadulást követő napokban a kispesti polgármesterhelyettes posztján bátran síkraszállt a demokratikus követelmények érvényesítéséért, a hatalomból eddig kirekesztett munkásosztály fiaként, a munkásoknak hatalomban való közvetlen részvételéért. A közigazgatás akkor fontos küzdőtere volt a haladó és a reakciós erőknek. A közigazgatás demokratizálódási folyamata a felszabadulást követő első időszakban élénken foglalkoztatta a magyar közvéleményt. A fordulat évét követően azonban már újszerűen került napirendre az állami szervezet átalakításának a problémája, hiszen meg kellett teremteni azt az állami szervezetet, amelynek keretében a proletárdiktatúra államhatalma el tudja majd látni a szocializmus építése során jelentkező feladatokat.
Amikor 1950-ben hazánkban létrejött a tanácsrendszer, célszerűnek látszott, hogy a Minisztertanács a tanácsokkal kapcsolatos hatáskörét átmenetileg a belügyminisztérium útján gyakorolja. E feladat ellátásában mint a minisztérium igazgatási osztályvezetője kiemelkedő munkát végzett. 1953-tól első szocialista városunk, Dunaújváros tanácsának élén, elévülhetetlen érdemeket szerzett a város fejlesztésében, a gyáróriás munkásai új otthonának megteremtésében és életkörülményeik folyamatos javításában.
A hivatalos fórumokon mély problémaérzékenységgel és emberszeretettel, a munkásosztály képviseletében fogalmazta meg mondanivalóit. Ez jellemezte emberi tartását a Központi Bizottság tagjai sorában, a Fejér megyei tanács élén, a megyei pártbizottság testületében, a Testvérvárosok Világszövetsége fórumain és a megérdemelt pihenés napjaiban a Hazafias Népfront megyei elnöki funkciójában is. Mindig és mindenütt a nép embere volt, így tartják őt számon Kispesten, Dunaújvárosban és egész Fejér megyében.
Mindig az a cél vezetett – írja “Az elnök naplójából” című, a közeljövőben megjelenő visszaemlékezéseiben -, hogy olyan légkört alakítsak ki a környezetemben, amelyben az emberek jól érzik magukat, szívesen, kedvvel dolgoznak, s nem a félelem, a főnök hangulataihoz való szolgalelkű alkalmazkodás tartja együtt őket. A mi területünkön ez különösképpen fontos, hiszen a tanácsi ügyintézésre nagymértékben kihat a munkahely levegője. Ahol rossz a hivatali dolgozók hangulata, ott rendszerint nem úgy bánnak az ügyfelekkel, mint kellene, a hozzánk fordulók nem érzékelik, hogy a tanácshoz minden ügyükben bizalommal fordulhatnak, hiszen mi vagyunk őértük, nem pedig megfordítva.
Amikor pedig néhány hete utoljára találkoztunk, örömmel szólt arról, hogy sokan meglátogatják, de ő is gyakran megkeresi korábbi munkatársait, a dunaújvárosiakat, a fehérváriakat. Így mondotta: “Jólesik, hogy szeretettel fogadnak, és érdeklődnek irántam. Enélkül nagyon üres lenne az életem. Így viszont nem az. Úgy érzem, továbbra is sikerül kapcsolatban maradnom a jelennel. Nyugalmam forrása az a tudat, hogy ebben a nagy munkában, amenynyire erőmből és tehetségemből tellett, mindenkor igyekeztem becsülettel kivenni a részem. Ha újra kezdeném, ugyanazt tenném. Az a véleményem, hogy csak a köz javára érdemes élni.”
Magas kitüntetései: a Szocialista Hazáért Érdemrend, a Munka Vörös Zászló Érdemrendje, a Munka Érdemrend arany fokozata és a Hild emlékérem egy nagyszerű és elkötelezett, elismert életmunkának állítanak emléket. A dunaújvárosi temető csendjében, amikor utolsó útjára kísértük őt, valamennyien éreztük, hogy nagyon nehéz elképzelni a közéletet nélküle, aki tiszta szívvel és kommunista elkötelezettséggel teljesítette ki életét.
Perlai Rezső
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
