Sztálinvárosi Hírlap – 1961. október 27.

A könyvtárban

Mivel lehetne jobban jellemezni a Városi Könyvtárat, mint azzal, hogy néhány olyan adatot sorolunk fel róla, melyet kevesen ismernek, de amelyből annál többen le tudják vonni a következtetést. A könyvtárnak 2300 beiratkozott olvasója van. Ennek 42 százaléka munkás, 20 százaléka általános és középiskolai tanuló. Egy esztendő alatt 100 fővel nőtt a gyermekolvasók száma. A könyvtárban 30 ezer kötet áll az olvasók rendelkezésére. Ennek 50 százaléka tudományos, ismeretterjesztő jellegű. Kimondottan műszaki szakkönyvből 5000 példány van. A könyvek 20 százalékát állandóan olvassák.

Venesz Béla 1953-ban került a városi-járási könyvtár élére
fotó: József Attila Könyvtár

A jó könyvtár…

A jó könyvtár mindig keresztmetszete olvasói érdeklődésének. A jó könyvtár mindig irányítja olvasói érdeklődését. A jó könyvtár mindig tudja, mire van olvasóinak szüksége. Ezeket a tanulságokat Venesz Béla könyvtárvezetővel történt beszélgetésünkből szűrtük le. S most nézzük, milyen a sztálinvárosi olvasó keresztmetszete:
– Változatos – mondja Venesz Béla -, és mégis jellemző. Nem véletlen, hogy könyvtárunk az átépítés után, úgynevezett szabadpolc rendszerű könyvtár lett. Ez annyit jelent, hogy az olvasók a könyvkészlet 20 százalékához sajátkezűleg hozzáférnek, saját maguk válogathatnak.
Újdonsága a könyvtárnak a nagy gonddal és munkával összeállított politikai oktatási anyag is. Azaz egy olyan polc, ahonnan minden politikai oktatási formához szükséges tankönyvet levehet az érdeklődő.

Szépirodalom, ismeretterjesztő művek

Elgondolkodtató a tudományos ismeretterjesztő könyvek aránya. A könyvtár köteteinek 50 százalékát ezek a könyvek képezik.
– Egyes, igazán nagy szépirodalmi regényből már csak egy-két példányt tartunk. Egyre kevesebben keresik – mondja a könyvtár vezetője, s a félreértés elkerülése érdekében hozzáteszi – mert Jókai, Mikszáth vagy Szabó Pál regényei ma már beköltöztek az emberek lakásaiba. Saját példánnyal rendelkeznek, nincs szükségük arra, hogy könyvtárból kölcsönözzék.
Ezért van hát az, hogy az új könyvrendelésnél mindinkább előtérbe kerülnek azok a könyvek, melyek drágábbak, vagy nehezebben beszerezhetők. Ma már természetes, hogy Sztálinvárosban a 26. Építőipari Vállalat munkása Cartius: A görögök története című híres munkáját forgatja esténként. Hogy Németh Jenő mérnök a Vasműben egy cseh nyelven írt szakkönyvből gyűjt tudományt mindennapi munkájához.
Ötödfélszáz ének, a magyar népköltészet gyűjteménye. Ezt a címet viseli az a könyv, ami Ordas József gépkezelő táskájába kerül ma délután.
– Szenvedélyesen foglalkozom a magyar népköltészettel – mondja az idős munkás. Már alig vártam ezt a kötetet. Ha jól tudom, Pestről hozatták.
Igen Pestről, a Széchenyi Könyvtárból. S itt elmondhatjuk, hogy a Városi Könyvtár tagjai az ország valamennyi könyvtárának kötetei között válogathatnak. Munkások, mérnökök, orvosok, tudományos érdeklődők egész sora bizonyíthatja ezt. Azok, akiknél ma is kinn vannak a könyvtárközi kölcsönzés által megszerzett művek a Széchenyi, az Országgyűlési, az Egyetemi Könyvtárakból.

A jövő olvasói

A Könyvtár emeleti helyisége a jövő olvasóié, akik ma még a Túl az Óperencián, meg a Rézhegyek királynője címet viselő könyveket keresik. Ezekben a helyiségekben dől el, hogy a véletlenül, vagy éppen tudatosan belépő gyerek megmarad-e könyvolvasónak, hogy felnőve, olvasó, s ezáltal művelt, széles látókörű emberré válik-e.
Az első kis olvasó, akit megszólítottunk Kmetovics Mária,ötödik osztályos tanuló. Egy lélegzetre sorolja, hogy mi az, amit már olvasott: a meséskönyvek hősei, a Pál utcai fiúk Nemecsekje, a Légy jó mindhalálig Misije kedves ismerősei Marikának.
A városból négyszáz gyermek jár a ide rendszeresen. Szép szám ez, de város gyermeklakóihoz képest kevés. Bene Gyuláné, a gyermekkönyvtár vezetője igen sok érdekes, okos, szórakoztató, oktató jellegű játékkal, rejtvénnyel igyekszik növelni ezt a számot. S ha egy új fiú, vagy új kislány kopogtat a könyvtár ajtaján, nem tudni, ki a boldogabb, az első irodalmi élményét élő gyerek-e, vagy a könyvtáros?

A jó könyvtáros

S ahogy alkonyodig egyre többször nyílik a könyvtár ajtaja.  Egyre többen jönnek, keresnek új, meg új könyveket, és senki sem távozik üres kézzel. A könyvtárosok ismerik olvasóikat. Egyiket, másikat már név szerint üdvözlik. Köszöntik azokat, akik először lépik át a küszöböt. Fáradhatatlanul ajánlják az új köteteket, a régieket. Szakismeretükkel, tanácsaikkal elindítják a csillagászat, a filozófia, a történelem után érdeklődők százait.

— miskolczi —

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.