Dunaújvárosi Hírlap – 1976. március 19.
Forradalmak Dunapentelén (II.)
“1919. március 21“
1919. március 21-én kikiáltották a Magyar Tanácsköztársaságot, s ezzel a magyar dolgozó nép kezébe vette a hatalmat. Fennállásának 133 dicsőséges napja Dunapentelén is óriási változásokat hozott.
Garbai Sándor és Kun Béla kikiáltják a Tanácsköztársaságot
A régi hatalom a Tanácsköztársaság kikiáltását követő napon összeomlott Dunapentelén. A falu életét irányító szervezet a Munkástanács lett, amely már március 21-e előtt egy hónappal megalakult a községben. Élén Gecse Zsigmond cementgyári munkás állt. A munkástanács megalakítását a lakosság – természetesen a szegény földnélküliek, gazdasági cselédek – követelésére hozták létre. A munkástanács tevékenyen segítette a falunál aknazárat telepítő Vörös Flotta munkáját, száz embert rendelt a segítségükre.
A Forradalmi Kormányzótanács XXIV. számú rendelete alapján 1919. április 7-én tartották a helyi tanácsválasztásokat. A szavazás titkosan folyt, összesen 890 szavazatot adtak le, az összlakosság 21,8%-a szavazott. 40 tanácstagot választottak, a tanácstagok 65%-a paraszt volt. Jelentős volt az iparos tanácstagok száma (25%). Tagja lett a tanácsnak a heyi Vörös Őrség parancsnoka, Kallós Dezső is, kinek utca őrzi nevét Dunaújvárosban. Az első tanácsülést április 8-án tartották meg a községben, ahol megválasztották a járási tanácsba delegálandó 42 tagot, valamint a helyi végrehajtó szervet, az öttagú direktóriumot. A direktórium elnökévé Gerendai Gyulát választották.
A direktórium legfontosabb tevékenysége a közellátás biztosítása volt, igyekeztek beszerezni a lakosság ellátásához szükséges lisztet és zsírt, amit a legjobban rázorulók között szét is oszottak. A lakosság életkörülményeinek megjavítása érdekében intézkedéseket is hoztak. A cselédlakásoknak használt odúkból gazdatiszti lakásokba költöztették a cselédeket.
A direktórium következetesen harcolt a néphatalom ellenségeivel, éberen figyelte és leleplezte a nehéz gazdasági helyzet vámszedőit, a feketézőket. Július 25-én a Vörös Őrség közreműködésével megállított egy Budapestre menő illegális élelmiszerszállítmányt, követelte a készletek igazságos elosztását. A reakció, valamint a régi rendet visszakívánó nagybirtokosok és kiszolgálóik ellen is következetes harcot folytatott a direktórium. A nagybirtokok helyén létrejött termelőszövetkezetek munkáját mindenképpen gátolni akaró, a parasztok között elégedetlenséget szítók megfékezése sok gondot okozott.
A falu lakossága tanújelét adta, hogy magáénak érzi a munkáshatalmat, s ha kell fegyvert is fog érte. A világháborúba való bevonulást szabotáló lakosság most, 1919 májusában a Forradalmi Kormányzótanács mozgósítási parancsára bevonult. A helyi Vörös Őrség nagy része a Vörös Hadsereg 1. sz. Hadosztályának tagjai sorába lépett.
A proletárdiktatúra napjaiban kiemelkedő volt az első szabad május elseje megünneplése. A községháza előtti térre szinte a falu egész lakossága kivonult, “soha nem látott embertömeg vonult fel… többre nem is emlékszünk hogy valaha is megfordult volna azon a helyen”, mondják az egykori résztvevők. Kain Gusztáv cipész, a falusi tanács tagja beszélt az ünneplőkhöz, majd zászlók alatt, zeneszóval kivonultak a szigetre. Itt egész nap tartott az ünnepség.
Még alig ízlelhette meg a dolgozó nép az új életet, az igazi emberi létet, amikor a fegyveres túlerő eltiporta azt. Július 20-án a Dunapentele környéki községekben – Apostag, Dunavecse, Dunaegyháza, Solt, Dunapataj – kitört az ellenforradalom. A direktóriumi tagokat elfogták, a Vörös Őrséget lefegyverezték, a vasutat felszedték. Június 21-én az ellenforradalmárok Dunaföldvárnál átkeltek a Dunán. A 13 főből álló dunapentelei Vörös Őrség székesfehérvári segítséggel visszaveri az ellenforradalmárokat. Az ellenforradalmi izgatás és tevékenység azonban július második felétől egyre élénkebbé válik. Nem maradnak hatástalanok az ellenforradalmi uszítások, a falusi szegénység radikalizálódását figyelhetjük meg. Rendkívül feszült helyzetben érte a Forradalmi Kormányzótanács lemondásának híre a falu lakóit. A proletárhatalom elbukott, a reakció felülkerekedett.
Dunapentele a Magyar Tanácsköztársaság idején
A fehér terror kegyetlenkedései Dunapentelét sem kímélték meg, megverték, börtönbe zárták, kegyetlenül megkínozták a helyi tanács és a Vörös Őrség valmennyi tagját, akiket el tudtak fogni. A Horthy-redszer rémuralma, népelnyomó politikája azonban csak rövid időre tudta háttérbe szorítani a haladó törekvéseket.
Kisfaludy Katalin
Vége
