Dunaújvárosi Hírlap – 1979. március 16.
Hetényi István:
Újat, új módon tanítani
Az iskolai oktatás terén abból eredtek a problémák, hogy a Tanácsköztársaság oktatáspolitikája mélyen gyökerező évszázados hagyományokat változtatott meg. A materialista szellemű nevelési célkitűzések és Velinszky László megyei közoktatásügyi népbiztos pedagógiai törekvései gyakran ütköztek akadályokba, különösen az elmaradott néprétegek körében. Így volt ez megyeszerte éppúgy, mint a mélyen vallásos lakosságú Dunapentelén is. Hiszen még azon is vitatkoztak itt, hogy a községháza irodáiban fent maradjon-e vagy sem a falon a kereszt.
Velinszky László 1919. március 24-én kiadott Forradalmi parancsát megkapta a Dunapentelei Elemi Népiskola igazgatója is. A parancsban az szerepelt, hogy a forradalmi kormányzat felszámolta az egyház és állam különállását, megszüntette a felekezeti iskolákat. Az összes iskola “tanácsköztársasági” (állami) iskola lett. A forradalmi parancs eltiltotta a vallásoktatást. Helyette fokozottabb mértékben tanítandónak írta elő annak az erkölcsnek oktatását, “amely a Tanácsköztársaság szellemének megfelel, elsősorban az emberszeretet, a szolidaritás érzése és a gyermek önállóságának nevelése mellett önbecsülésre való nevelés.” “A történelem tanítása egészen a proletariátus eszméi, a szociális eszmék szerint változtatandó meg, kihagyván belőle mindazt, ami a régi társadalmi rend dicsőítésére vonatkozik, tehát azt az egész gondolatmenetet, amelyre a múlt történelemoktatása építve volt.”
A tanítókat kötelezte, hogy igyekezzenek megszerezni azt az általános szociális ismeretet, ami szükséges ahhoz, hogy a proletár társadalom irányelveinek megfelelően szolgálhassák a népoktatást.
Egy másik, április 11-i körlevélben Velinszky László a húsvéti szünetet 5 napra redukálta, “mert a háborús esztendők egyébként is akadályozták a tanulókat az előrehaladásban, továbbá mivel a növendékeknek az új eszmékkel való megismertetése több időt kíván.”
A Fejér megyei és székesfehérvári sajtóügyi és közoktatásügyi politikai megbízott Velinszky László arról is rendelkezett, hogy “Tanítás előtti és utáni ima minden iskolában elmarad. A tanulók köszönése csak az lehet, ami a polgári életben felekezeti különbség nélkül megállhat. Az iskolák homlokzatáról eltávolítandók úgy a felekezeti tendenciájú feliratok, valamint az Apponyi-féle angyalos címer.” Egyidejűleg arról értesítette a pedagógusokat, hogy a Kormányzótanács minden tanítónak április-május hónapokra 300-300 korona gyorssegélyt utalt ki.
A dunapentelei tanítók minden tekintetben igyekeztek Velinszky László szellemében újat, új módon tanítani.
Ellenforradalmi megmozdulások
Az eddig háttérben működő ellenforradalmár elemek 1919 nyarán nyíltan színre léptek. Erről érkeztek hírek Szalkszentmártonból, Apostagról, Soltról. Nagyobb nyugtalanságot váltottak ki a fővárosban lezajlott eseményekről, a ludovikások és matrózok puccskísérletéről szóló híradások.
A Dunán átkelt ellenforradalmárok Dunaföldváron elkergették a hídőröket, lefegyverezték a vörösőröket, és Dunapentele irányában törtek előre. Az itteni vörösőrök száma 13-ra csökkent. A megyei parancsnokság ugyanis egy megerősített rajt Kallós Dezső parancsnoksága alatt Somogy megyébe vezényelt el rendet csinálni, ahol a csurgói járásban, továbbá Beleznán és más községekben erősen mozgolódtak a kulákok. Ezzel az egységgel vonult el többek közt Bánkúti János is.
A kritikus helyzetben Hideg Lajos erősítést kért Fehérvárról. Hamarosan 150 főnyi katonaság érkezett, és együttes erővel visszaszorították a délről támadó ellenforradalmárokat. Visszafordulásra kényszerítették azt az ellenforradalmárokkal érkezett monitort is, amely a hajóállomáson kötött ki. Legénysége csak Ercsiben tudott partra lépni, ahol azt hangoztatták, hogy “A Tanácsköztársaság megbukott.” Lázítottak a községi direktórum ellen, tettlegesen bántalmaztak többet tagjai közül, de másokat is. Rekviráltak, verekedéseket provokáltak, Kun Béla személyes intézkedésével sikerült csak a községet a lakosságot rettegésben tartó matrózoktól megtisztítani.
Dunapentelén a szocializált nagybirtokon alkalmazott intézőkkel szemben tovább fokozódott az ellenszenv. Míg a nép nélkülözött, ők dúskáltak a javakban. A hiányos elszámolási rend számukra ezt lehetővé tette. A dolgozókat képviselő “bizalmi férfiak”-tól igyekeztek megszabadulni. Akik fel mertek lépni a visszaélések miatt, azokat lemondatták, – ahogy itt emlegették – “kikussoltatták”. Felháborodást váltottak ki továbbá a batyuzók, feketézők, árurejtegetők, a nyomorúság vámszedői. Tevékenységük egyre nagyobb méreteket öltött. Július 25-én a vörös őrök lefoglaltak egy Baracsról Budapestre úlbaindított illegális élelmiszerszállítmányt. Leltárba vették és a direktórium szétosztotta 110 kg-os vágott sertést, a 36 kg lisztet, 11 kg zsírt, 2 csirkét, 100 tojást, 2 kg vajat, ugyanannyi túrót, 35 kg kukoricadarát. Szétosztottak még 11 zsák vágott- és 7 darab hasábfát is. Mindez azonban csak csepp volt a tengerben.
Hideg Lajos ellenforradalmi megmozdulással számolt a községben is.
A községben megbújt reakció akkor még csak latolgatta a várható fejleményeket, nyíltan nem mert fellépni a tanácshatalom ellen. A dolgozók a közösség érdekeit tartották szem előtt azon a feszültségekkel teli nyáron, és nyíltan hangoztatták “mihelyt az aratási munkák befejeződnek, meg fogjuk kezdeni a tisztító munkát!” A közösben dolgozó egykori cselédek érezték a veszélyt, eljutottak az egységes, harcos kiállás szükségességének felismeréséig. Akkor már látták, kik a valódi segítőik, kik a szövetségeseik, tudták azt is, kik az ellenségeik, tisztában voltak saját erejükkel is.
Ma már, történelmi távlatból nézve, úgy ítélhetjük meg, hogy Dunapentelén megvoltak a feltételek ahhoz, hogy egységesen és sikerrel lehessen felvenni a harcot a közös ellenséggel.
Az országos helyzet azonban másképp alakult.
Folytatás hamarosan…
Dunapentele a Magyar Tanácsköztársaság idején
