Dunapentele a Magyar Tanácsköztársaság idején III.

Dunaújvárosi Hírlap – 1979. március 6.

Hetényi István:

A pentelei munkástanács

1918. december közepén az agrártömegek Petrovics István napszámos, “bandagazda” vezetésével újjászervezték a Földmunkás Szövetség helyi csoportját. Ezzel egyidőben alakult meg Szociáldemokrata Párt dunapentelei szervezete is Asztalos István cipész, volt hadifogoly irányításával. Mindketten aktív szervezői voltak az 1905-1906-os sztrájkoknak. Követelték a földosztást, és hogy szervezeteik is kapjanak helyet a Nemzeti Tanácsban. Közösen igyekeztek megakadályozni a községben megindult kisgazdapárti szervezkedést. Ezt azonban csak késleltetni tudták. A Kisgazda Párt helyi szervezete ugyanis 1919. január végén megalakult.
A helyzet tovább éleződött. A Szociáldemokrata Párt, a Földmunkásszövetség és a hozzájuk csatlakozott nemzetőrség egységesen léptek fel az elöljáróságot megtestesítő Nemzeti Bizottság ellen.
Február végén megalakították a Dunapentelei Munkástanácsot. Elnöke Gecse Zsigmond lett, aki korábban egy helybeli cementgyártó üzemben dolgozott, a folyamőrségtől leszerelt matróz volt.
A Munkástanács tagjai Kain Gusztáv műbútorasztalos, és Schwanzer József voltak. Gyors és hatékony intézkedéseket tettek a közellátás javítása, a nyomor enyhítése és az új közigazgatás megszervezése érdekében.
A Dunapentelei Munkástanács elnöksége lefoglalta a malmok vámgabona-készletét, és kiosztotta a rászorulók között. Kiárusította a Hangya Szövetkezet üzletében levő lábbeliket és ruházati cikkeket. Hízott sertéseket vágatott, és mért ki a lakosságnak. A községi bírót, aki ezekkel az intézkedésekkel nem értett egyet, eltávolították a községházról. A Munkástanács 1919. február végétől március elejéig működött. Magához ragadta az elöljáróság hatáskörét, és mint a helyi hatalom osztatlan birtokosa intézte az ügyeket Dunapentelén. Határozottsága, és gyors intézkedései nyomán nemcsak tekintélye, hanem széles tömegbázisa is lett a Munkástanácsnak. Elősegítette ezt az, hogy a nemzetőrség is mellette állt, és tevékenységét a párt bizalma kísérte.
A szakszervezeti mozgalom is kezdett kibontakozni, sajátos módon a Földmunkás Szövetségen belül. Az iparosok és kereskedők szakszervezetének megszervezése azonban csak terv maradt, mivel nem volt olyan személy, aki azt kézben tartotta volna.
A szakszervezet keretében is – éppen a Földmunkás szövetséggel való kapcsolatnál fogva – a szegényparaszti tömegek érdekei álltak a középpontban. Különösen élesen vetették fel, mint követelést a föld egyéni tulajdonba adását, a földosztást.
Ilyen helyzetben értesült a község lakossága a Vörös Újság vezércikkéből, hogy a polgári szociáldemokrata koalíciós kormányzat kénytelen volt átadni a hatalmat a Komunisták Magyarországi Pártja és a Magyar Szociáldemokrata Párt egyesüléséből alakult Magyarországi Szocialista Párt képviselőinek, a magyar proletariátusnak.

Garbai Sándor és Kun Béla kikiáltják a Tanácsköztársaságot
fotó: Salamon Konrád: A csonka ország c. könyv

1919. március 21-én történelmi esemény következett be: Kikiáltották a Magyar Tanácsköztársaságot.

Az első szabad választás

A Tanácsköztársaság kormánya aggasztóan nehéz politikai és gazdasági helyzetben vette át a hatalmat. Felelősségtudat, lázas gyorsaság és a tárgyilagos jószándék jellemezte a forradalmi szervek munkáját, és az a meggyőződés, ami a kiragasztott plakátokon, szerepelt: “A mi harcunk a világforradalom harca. A mi győzelmünk a munka győzelme a kizsákmányolókon és a kisajátítókon!”

A Munkástanács tagjai még az új helyzetben is önállóan intézkedtek. Felsőbb irányításra nem várhattak, hiszen a megyei törvényhatóság hivatalos lapja, a FEJÉR-VÁRMEGYE 1919. március 20. és 27. között meg sem jelent.
A Forradalmi Kormányzótanács XXIV. sz. rendelete alapján április 7-én került sor a helyi tanácsok megválasztására. Hogy jó politikai előkészítő, szervező munkát végzett a községi intéző bizottság, azt a tanácsválasztás zavartalan lebonyolítása és eredménye bizonyította.
A választás április 3-án megjelent ideiglenes alkotmányon alapult, mely kimondta, hogy a Magyarországi Tanácsköztársaság célja a szocialista társadalom létrehozása. Napokkal korábban kidobolták, hogy választás lesz, és kik, mikor és hol szavazhatnak. Április 7-én kora reggel dobpergés és kürtszó jelezte a választás kezdetét. Ez volt az első olyan választás, amikor a korábban szavazati joggal nem rendelkező penteleiek is az urnák közelébe kerülhettek, és leadhatták voksukat. A községháza (volt tanácskirendeltség) épületében és az iskolában működött az a két szavazatszedő bizottság, amelyeket a község lakosságának több, mint egyötöde keresett fel. 514, illetve 376, összesen 890 érvényes szavazatot adtak le. 100 lakosonként egy, összesen 40 tagú tanácsot választottak. Tanácstagok lettek: Horváth Mihály, Németh István, Tiringer Márton, Fekete János, Szabó Árpád, Lengyel József, Hingyi József, Németh Mihály, Fekete György, Fekete József, Petrovics István, Franyó István, Bézai István, Horváth János, Pukli János, Nyúli György, Simon György, Császár István, Vészics Dömötör, , Fehér István, Nyúli I. János, Gerendai Gyula, János, Sóti Mihály, Hermann Berceli György, Ónodi József, Molnár József, Tóth Mihály, Horváth Ferenc, Beke József, Kain Gusztáv, Paksi György, Dobos András, Asztalos István, Sziaszni János, Kallós Dezső, Békefi István, Gecse Zsigmond, Nyúli II. János és Hideg Lajos.
A községi direktórium – bélyegzője szerint: Fejér vármegye Dunapentele község Intéző Tanácsa – elnöke: Gecse Zsigmond lett, tagjai: Horváth Ferenc kőműves és Lengyel József hentes.
Április végétől az elnöki teendőket Fekete József látta el. Később személyi változások következtek be a direktóriumi tagoknál is. Gerendai Gyula cipész – mint községi bíró – is direktóriumi tag lett, tovább Petrovics István és Horváth János földmunkások.
A megalakult községi tanács összetétele merőben más volt, mint a képviselőtestületé. Kimaradt belőle a pap, a földbirtokosok, a legtöbb adót fizető virilisták. A tanácstagok 28 százaléka agrárproletár, 17 százaléka szegényparaszt, 20 százaléka középparaszt, 25 százaléka iparos volt. Ez utóbbi szám feltűnően magas. 10 százalékot tettek ki az egyéb foglalkozásúak, a jegyző, a tanító, az építésztechnikus Kallós Dezső és a csendőrőrs volt parancsnoka, a helyettes nemzetőrparancsnok, Hideg Lajos.
A szavazás eredményét lelkes hangú tömégyűlésen hirdették ki a községháza előtti téren, ahol az oszlopos Mondbach-kastély előtt akkor még a Szentháromságszobor állott.