Dunaújvárosi Hírlap – 1965. augusztus 27.
Pentele első alapítása
Fiatal városunk ősének, Pentele falunak az alapítása a múlt ködébe vész. Próbáljunk meg bevilágítani ebbe a homályba a rendelkezésünkre álló források segítségével!
Honfoglaló őseink egészen biztosan megfordultak a város területén. Ezt el nem vitatható módon bizonyítja egy igen jellegzetes lelet, egy övveret előkerülése. Azt is tudjuk, hogy a honfoglalás idején Fejér megyében lakott őseink a vezéri Megyer törzshöz tartoztak. Életmódjukat ismerve, abban is biztosak lehetünk, hogy a Géza fejedelem és István király idején beköszöntő végleges letelepedéskor korábban itt lakott őslakossággal – a jelen esetben tehát az avarokkal – erősen keveredtek. Hol lehetett ez a legelső falu?
I. István király 1002. előtt, tehát uralkodása legelső éveiben birtokokat adományozott a veszprémvölgyi görög apácák számára. Az erről szóló adománylevél a legkorábbi hazai származású szórvány nyelvemlékünk. Ezt az adomámylevelet Kálmán király alatt, 1109-ben latin nyelven átíratták. Megtudjuk belőle, hogy István király a görög apácák számára többek között odaajándékozta a Fejér megyében fekvő Csetényt, valamint Szigetfő községet és révet. Ezek a templomos helyek az 1407. és 1482. évi határjárások szerint Pentele közelében voltak.
A csetényi templom és az árpádkori szokás szerint köréje telepített temető (cinterem – coemeterium – temető) az Épületelemgyártól délre, a Duna-parton fekszik. A templom 14 méter hosszú volt, persze, ma már csak alapfalai vannak meg. Mellette 200 sír került elő. A temető kezdete a XI. század legelső éveire nyúlik vissza, azaz megegyezik István király oklevelének az adatával. Az egykori Csetény falu helyét nem sikerült megtalálni, az a partomlások révén már régen megsemmisülhetett.
A Ráctemplom dombján 1951-ben folyt kutatás. Itt igen szegényes gödörlakásokat tártak fel, bennük korai árpádkori, XI-XII. századból származó leletekkel. Kőépületnek, templomnak viszont semmi nyomát nem találták. Elképzelhető, hogy ekkor, a tatárjárás előtt nem is volt temploma a kis halásztelep Pentelének. Vagy máshol, esetleg az Öreghegyen állott ez a templom. Végül az is lehet, hogy a mai Ráctemplom rejti alapjaiban és falaiban ezt a korai árpádkori templomot. Szerintünk az utóbbi a valószínű.
1238-tól kezdve viszont oklevelek beszélnek a “Szent Panteleonról elnevezett ráczkeve-szigeti apátság”-ról. Ekkor Miklós alországbíró előtt foly egy per, Pentele monostor apátja, továbbá az Ondornoki nemzetség tagjai, illetve Péter comes között, egy földterületért, amely két patak és a Duna között volt, és amely az Ondornakiak földvárához tartozott. Ezt Péter erővel elfoglalta. Az ítélet szerint a pert bajvívással döntötték el. Ennek eredményeként a felek megosztozkodtak.
A falu neve tehát ebből a Szent Pantaleon névből ered. Képünkön ennek a névadónak az ábrázolását láthatjuk. Ez egy mozaik, mely Görögországban, Delphi mellett, Szent Lukácsról elnevezett monostorban van, és a XI. században készült. Felirata szerint OAGIOSZ PANTELEÉMON-t láthatjuk rajta. Ebből a nyelvészek szerint a Pentele név a következőképpen alakult: Pantaleimon – Pantelei – Pentelei – Pentelé – Pentele.
Kérdés, hogy a monostort mikor alapították. Nemzetiségi monostor volt, tehát az árpádkor korai idejében. Valószínű, hogy 1002 körül, mikor a veszprémvölgyi apácák itt kapnak birtokokat, a mi monostorunk még nem áll. Különben alighanem érmeik az ellátására adta volna István király mind Csetényt, mind Szigetfőt. Hiszen a pentelei monostorban is görög apácák laktak. Valószínű, hogy a XI-XII. század határán alapították. Az alapítás pontos idejét ma már aligha lehet megállapítani. A monostor ugyanis a mai Szalki-sziget északi végén állott, és évszázadok alatt teljesen megsemmisült.
Az elkotort monostor feltételezett helye a Duna medrében
fotó: Őri Zoltán
Egykori fekvését több térkép is jól mutatja, a monostor vázlatos rajzával együtt. Képeink közül a baloldali egy Wolfgang Lazius nevű térképkészítő 1552-ben, a jobboldali pedig 1556-ban kiadott munkájából készült. Ezek zerint a monostor késői román stíusban épülhetett, de alapos gótikus átépítések látszanak rajta. Erre az átépítésre először akkor volt szükség, mikor a monostor – Cseténnyel együtt – a tatárjárás során elpusztult.
Egy 1263-ból való oklevél szerint IV. Béla királyunk a Zsadány nemzetségből származó Gábornak adja a monostor kegyúri jogát, azzal a feltétellel, hogy újjáépíti azt. Gábor comes azonban 20 évig nem sokat törődik a monostorral, az épületet nem újítja meg, az elszéledt lakókat nem hívja vissza, sőt a monostor földjeinek hasznát sem a helyreállításra, hanem a saját kedvére fordítja. A király tehát az esztergomi érseknek – a korábbi kegyúrnak – adja át a felépítés és a benépesítés jogát. 1277-ben viszont már azt írja a krónika, hogy Gábor fiai adakoznak a veszprémvölgyi apácáknak és így a kegyúri jogot visszakapják. Ezt a jogot Róbert Károly 1330-ban megerősíti. Egy ebből az időből – monostor körüli sűrű viszálykodások idejéből – származó oklevél említi először a falut, Pentelét, “possessio Panteleymonostora” néven. Ugyanabban az oklevélben olvasunk “possessio Penteley”-ről is. (A possessio jelentése: falu.) Ekkor tehát már két Pentele is lenne? A megoldás az, hogy áll már a mai helyén a tatárjárás után nyilván ugyancsak újjáépült Pentele, és ekkor épülhet első kőtemploma is. A monostor kiszolgálására a szigeten pedig lehetett egy kisebb település.
Az 1340-es évektől kezdve számtalan per folyik Gábor nemes utódai (közben egyik tagja felveszi az Almásy nevet) és más jog- és birtokigénylők között. Egészen 1414-ig. Ekkor Zsigmond király régi oklevelek segítségével megegyezést hoz létre. Pentele a monostor kegyúri jogaival együtt, valamint “Pentele tanyája” az Almásyaké lesz, ill. marad, más helyek, mint pl. Szigetfő, István király adománylevele alapján a veszprémvölgyi apácáké.
A monostor a török idők folyamán elpusztul. Ebben a Duna mederváltozásai is segítették. A múlt század végén alacsony vízállásnál még lehetett látni romjait. Az 1902-es Dunameder-szabályozásnál még meglévő alapfalait felrobbantották. Ezzel a monostor nyomtalanul eltűnt, emlékét egyetlen faragott kő sem őrzi. Pedig történelmünk korai századaiban fontos szerepe volt ennek az ősi alapításnak. Oly régi volt, hogy már a XVI. században legendák fűződtek hozzá. Hans Dernschwam német utazó (1553-1555) jegyezte fel azt az ősi pentelei mondát, amit ő az akkori faluban hallott: “Vnderwegens durch ein dorff, klaim Penttele, gefaren, von dannen der Buti Balasch gewest, so auff eins konigs verhengknus ir vil nunnen in eim jar allen khinder gemacht”. Ennek ellenére a monostor elnéptelenedett és elpusztult, nevét csak a falu őrizte, egészen a második alapításig.
Makkay János
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
