Dunaújvárosi Hírlap – 2013. július 24.
Köszönettel Penteléről
Egy város kulturális és épített környezetének megóvása közérdek
Örömmel értesültünk, hogy városunk Közgyűlése visszavásárolta a Pentele Városrészi Malmot(Rudnyánszky Kastély, Mondbach-kúria, Pentelei Gőzmalom), mivel egy város kulturális és épített környezetének megóvása közérdek és közfeladat is.
A penteleieknek már több érdemleges javaslata is megfogalmazódott az épületegyüttes hasznosítására
Régi vágya teljesült ezzel a Penteleieknek, hiszen a fent nevezett épületegyüttes évszázadokon keresztül a település központi épületeként, gazdasági- kulturális és politikai központként is működött.
1780 körül a település legmódosabb birtokosa Rudnyánszky Józzsef építette, majd a Mondbach Család lett a tulajdonos és története összefonódott a faluéval. 1914-ben pedig itt épült meg a megye legmodernebb gőzmalma, ami száz évig őrölte a környék gabonáját. 1907-ben a közvilágítást is ellátta elsőként a vidéken. A II. Világháborúban légópinceként sokaknak nyújtott menedéket.
Mivel családom 1740 körül települt Pentelére jól ismerjük az épületegyüttest, nyugodtan mondhatom a szívünkhöz nőtt.
Egy műemlék épületegyüttes önkormányzati, illetve állami kézbe helyezése az első lépés, hogy az óvárosi értékeket megóvjuk és helyreállítsuk ezer éves településünk környezetét. Mindenféle tekintetben hasznos befektetés, hiszen hazánkat (településünket) az eljövendő nemzedékeknek építjük.
A penteleieknek már több érdemleges javaslata is megfogalmazódott.
Már 1970-ben is felmerült egy Pentelei tájház – falumúzeum létrehozása, dr. Sergő Erzsébet a Petőfi utca 50-es számú házat és az Arany János út 6 szám alattit tartotta legalkalmasabbnak. Ezek vételára 50.000 (ötvenezer!) forint volt. A városnak akkor nem volt rá ennyi pénze, így a két százéves ház mára már összedőlt.
De itt van a Pentelei monostor története is, 1904-ben felrobbantották, mert útban volt a Duna szabályozásának. (Így tehát egy műemléket már elveszítettünk, még egyet nem volna szabad.) Aztán Trianon után felértékelődött a sorsa, mivel a nemzet műemlékeinek 90 százaléka került az országhatárainkon túlra.
A fent említett falumúzeumon kívül Rosti Pál és Pentelei Molnár János állandó kiállítása is méltó helyet kaphatna, de városi és városrészi rendezvényeknek, gyerektáboroknak, alkotótáboroknak, szoborparknak is alkalmas. Hasznosításának célszerűségére a Dunaújvárosi Hírlap is többször felhívta a figyelmet.
Több forrás is igénybe vehető a felújításra és üzemeltetésre, egyik ilyen alternatíva az EU-s pályázati lehetőségek lennének. Természetesen mi is ott leszünk a terület rendbehozatalánál, ezúton is felajánljuk segítségünket. Együtt kell megóvni és szebbé tenni városunk egyik legértékesebb műemléki környezetét. A város ezzel az ingatlanvásárlással a penteleieknek lelki elégtételt nyújtott, magának pedig nemzeti értéket mentett és teremtett.
Remélem, hogy hosszú éveken keresztül biztosít városunk lakóinak maradandó élményt és megnyugvást az épületegyüttes visszavásárlása.
Pentelei civilszervezetek nevében köszönöm:
Szabó Tamás
pentelei lokálpatrióta
Dunaújvárosi Hírlap – 2014. június 14.
Névről, tervről, igényekről
Hagyományok szerint Montbachnál szállt meg Jelasich bán, miután vert seregével visszavonult
A pentelei kúria, amely az összeírás szerint már 1798-ban létezett. A falán szereplő tábla, amely szerint 1830-ban épült, félrevezető
Őri Zoltán
Hingyi László önkormányzati képviselő úr szervezésében a közelmúltban fórumot tartottak az érintett penteleiek. Tárgya a tervezők által Rudnyánszky-Mondbach- Frankl kúriának nevezett régi épület, a faluközpont megvalósítására vonatkozó tervek bemutatása, ötletek gyűjtése az épület további felhasználására. A jól sikerült fórum – mondhatjuk – eredményes volt. Ezúton szeretnék néhány észrevételt hozzáfűzni az elhangzottakhoz.
Ismertették a kúria, valamint az udvarában épült malom történetét. Bármennyire is jól hangzik számomra, de kénytelen vagyok ellenvéleménnyel élni. Édesapám – Őri József kőművesmester – nem vehetett részt a malom felépítésében, mivel ő csak 1924-ben került Dunapentelére, amikor a malom már működött. Igaz viszont, hogy a későbbiekben sok átalakításban, javításban vett részt. Vele együtt én is láthattam sok mindent kis gyermekként, amelyek maradandó benyomást keltettek bennem.
A tervezők gyönyörű látványterveket, perspektívákat készítettek, amelyekkel igazán sikerült bemutatni, miként is képzelik a megvalósulást. Talán hiányzik egy teljes alaprajz, amely a maga valójában tünteti fel a klasszicista stílusban készült eredeti állapotot. Sok beltéri vázlat készült, amelyek igazán művészi módon vannak megszerkesztve, de az eredeti állapot rejtve marad.
Több alkalommal is módom volt az épületben barangolni. Jó része lakatlan volt, a részvényesek egyike, a Jerko-család lakott benne, valamint a malommal kapcsolatos adminisztrációs irodák, amelyek vezetője Asztalos Irénke volt.
Az üres épületrészekben szabadon barangolhattam. Ennek során fedeztem fel a folyosón két kandallónak a vasajtaját. Itt lehetett az ebédlő két belső sarkában elhelyezett gyönyörű csempékkel burkolt búboskemencét fűteni. Szerettem volna ezt a tervekben viszontlátni. Úgy gondolom, egy ilyen attrakció nem maradhat ki a tervezés és megvalósítás programjából.
A tervlapokon szereplő címfeliratokon a Frankl kúria elmaradt a tudósításban máris, mivel ezen épületnek semmi köze nincs a Frankl kúriához. Sajnos, a magyar kastélylexikon Fejér megyére vonatkozó kötetében szerepel ilyen félrevezető módon: Dunaújváros (Rudnyánszky) – Montbach – Frankl-kúria. Mit lehet erre mondani. Sajnos!
Látványtervek a megújuló kúriáról:
Végül is hosszú vita alakult ki arról, hogy mi legyen az épület neve. A Montbach-kúria nevet majdnem mindenki elvetette azzal az indokkal, hogy mégsem lenne megengedhető, hogy egy olyan ember nevét kapja, aki elárulta a szabadságharcot és a császárhoz pártolt.
Felvetették többen is, hogy nevezzük Pentele-kúriának. Felvetődött a Rudnyánszky-kúria név. Ennek eredetéről röviden:
A török idők előtt az egész földbirtok-komplexum a Paksi-család tulajdona volt. A török kiűzése után a teljesen megüresedett birtokot, ahol magyarok nem, csak rácok voltak, próbálták benépesíteni. Ennek során – mivel a Paksi család férfiága kihalt – leányágon Daróczi Katalin vezérelte a betelepítést. Majd lánya, Száraz Júlia következett, aki férjhez ment Rudnyánszky Józsefhez.
Ők voltak azok, akik a további birtoktesteket összevásárolták a többi, szép számmal létező Paksi örököstől. A hatalmas birtok így Rudnyánszkyé lett. Székhelyük a nagytétényi Rudnyánszky kastély. Jobbágyaik – köztük a penteleiek is, többféle szolgáltatással, többek között fuvarozással tartoztak a pentelei birtoktestek és a nagytétényi kastély mögött.
Legyen szabad egy érdekes körülményt megemlítenem: egyetemi tanulmányaim során együtt jártunk Rudnyánszky Pállal. Soha nem gondoltam rá, hogy bármi köze is lehet a Rudnyánszkyakhoz. Abban az időben az ilyesmivel senki sem dicsekedett, inkább mélyen titkolta. Csak később, midőn ebből már nem következett semmiféle hátrány, tudtam meg, hogy kollégám bizony az érintett Rudnyánszky család leszármazottja.
Idézzük tovább a történelmet:
1761. április 27-én, amikor “az uraságok részéről osztály vala, megszűnvén Rudnyánszky egyedüli földesúr lenni a faluban, mert átvették birtoktesteiket a Csiky (Daróczy Rozália), Tahy és Jármy családok, valamint Száraz Erzsébet (férje Nicolatti Fülöp kapitány) és Száraz Tamás, a falu lakói az uraságoknak mindenféle keserves panaszaikat és súlyos terheket alázatosan deklarálták.”
1798. július 1. a keltezése annak az összeírásnak, amelyet a vármegye megbízottai, Kreskay Gáspár és Gyürky Lipót készítettek a Rudnyánszky vagyonról. Ebben szerepel többek között a 30. tételszám: Létezik egy épület, amely kincstári zár alatt van.
Három szobát, egy konyhát és két hivatali helyiséget foglal magában. Hozzá tartozik a közvetlenül mellette álló melléképület, amelyben négy részre osztott baromfi-ólat, hat lovat befogadó istállót és kocsiszínt találunk három kocsi részére.
A telek legfelső részében gazdasági épület készült disznóhizlaló, marha-karám, továbbá 20 igás ökör befogadására szolgáló istállóval. Ebben az épületben van az éléstár is a kb. 30 urna bort befogadó pincével.
Képeslap Dunapenteléről
Íme tehát a pentelei kúria, amely az összeírás szerint már 1798-ban létezett. A falán szereplő tábla, amely szerint 1830-ban épült, félrevezető. Ideje lenne kicserélni.
Felvetődött a tervismertetés során, hogy a kapu helyét azzal a céllal hagyták üresen a tervezők, hogy alkalmat adjanak a megvalósításhoz mindenféle ötletnek. Íme egy: a Magyar uca 27. szám alatti épület ugyanebből az időből való. A Kultúrköz közepén felépített egykori Dóra-kúria parádéskocsijának lakásául, valamint a parádéslovak istállója céljára szolgált. A kerítése egy része még az eredeti. Adott a minta!
Hasonló épületeket, mint a malom előtti kúria, abban az időben bőven építettek a földesurak provizorjaik (intézőik) részére. Ebben sem a földesúr, hanem az intéző, Oroszi Imre lakott.
Élet a malomudvarban
Később, vásárlás során tudott benne részt szerezni Monbach Károly tanácsos is. Meg kellett alkudni a tulajdoni viszonyokban a Rosty családdal. Hagyományok szerint Montbachnál szállt meg Jelasich bán, midőn megvert seregével vonult vissza Budáról. A sereg két katonája meghalt, a pentelei temetőben vannak eltemetve. Hol?
Montbach tanácsos halála után a kúria az etre-karcsai Lukács család tulajdonába került. Övék volt még akkor is, midőn a malom felépült az udvarában. A család utolsó tagja 1928-ban halt meg.
Felhasznált képek:
Dunaújváros története képeslapokon
Dunapentele, Sztálinváros, Dunaújváros képeken
dunaujvaros.hu
Kúria a magasból, 2020-ban
fotó: Horváth Tamás
Mondbach kúria 2021-ben és 2024-ben – felújítás előtt és után – képek
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
