Szabad Nép – 1951. március 25.
Ezerkilencszázötvenegy – Dunapentelén
Épül ötéves tervünk büszkesége. Százával és ezrével özönlenek az új munkások, faluról érkező parasztfiatalok, leányok, asszonyok, hogy segítsenek végrehajtani a feladatot. Ebben az évben hatalmas munka vár a Vasmű építőire.
Az 1951-es évben
mérhetetlenül sok anyagot
használunk fel az építkezésen. Hatszázezer köbméter folyami kavicsot kell feldolgozni a terv szerint. Nehéz megérteni ennek a számnak a nagyságát! Gondoljuk csak el: Budapesten, a Lánchídnál a Várhegy alatti alagút köbtartalma mintegy 40.000 köbméter. A felhasználásra kerülő folyami kavicsmennyiséggel 15 ilyen alagutat lehetne színültig megtölteni. 41 millió téglából építünk házakat, falakat ebben az évben. Ha ezt a mérhetetlenül sok téglát egy négyzetméteres alapon felraknánk, akkor 80.000 méternél magasabb tornyot építhetnénk, majdnem tízszer olyan magasat, mint a világ legmagasabb hegye, a Mount Everest! 16.200 köbméter fűrészelt áru kerül bedolgozásra – mintha egy 150 holdas erdő faanyagát beépítenénk a házakba, műhelyekbe. A cementtel, mely ebben az évben felhasználásra kerül, két olyan vonatot lehetne megtölteni, melynek a mozdonya Dunapentelén, az utolsó kocsija pedig Budapesten áll.
Dunapentele /1951
Fotó: MTI/Kotnyek Antal
Már épül maga a gyár. Szürkésfehéren emelkednek felfelé a szerelőállványok mellett a mechanikai műhely, az öntöde vasbetonoszlopai. Júniusban itt már vasmunkások dolgoznak – megkezdik a gépek beszerelését. Májusban megkezdődik az erőmű építkezése is.
Ez az erőmű látja majd el az egész várost és gyárat energiával. Nagyobb lesz ez az erőmű, mint a Mátravidéki centrálé. Megkezdődik a raktárak, a laboratóriumok, a tűzállótéglagyár építése, s az év végén munkások ezrei kezdik meg magának az ércelőkészítőnek, a kohóműnek, kokszolónak az építését.
A gyár csarnokainak térfogata hárommillió légköbméter lesz. A hengermű két hatalmas csarnokának térfogata egymagában 1,1 millió légköbméter. Hogy fogalmat alkothassunk ezeknek a csarnokoknak a nagyságáról, ismét öszszehasonlításhoz kell nyúlnunk. Hazánk legnagyobb épülete, az országház, körülbelül félmillió légköbméter térfogatú. Ebbe a két csarnokba tehát két országház férne be, s még mindig üresen maradna 100.000 légköbméter. Ha ezeket a csarnokokat lakásokkal töltenénk meg, akkor ötezer kétszobás összkomfortos lakás férne bele – csaknem egy kisebb város.
A városban is sokszorosa épül annak, amit az elmúlt évben építettünk.
A város a gyártól északra terjeszkedik. Északra, mert a szél csaknem állandóan északról fúj, s így nem hozza a házakba a gyár füstjét, szagát.
Új városnegyedek, háztömbök születnek
ebben az évben. Amikor háztömbre gondolunk, szürke, hatalmas házakat látunk magunk előtt, melyek szorosan egymáshoz tapadva lezárnak egy területet. Hát itt másféle háztömbök épülnek. Itt is négy utca határol egy tömböt, de a házak nem szorulnak egymáshoz, mindegyiket tágas terület választja el a másiktól, s ezen a területen pázsit, virágok, bokrok zöldelnek majd. Nézzük meg azt a “háztömböt”, mely a főút Duna felőli oldalán épül, közvetlenül a várost a gyártól elválasztó erdősáv mellett. Három- és ötemeletes házak épülnek itt. Ha az a kohász, vagy vasöntő, aki a főútra néző ház felső emeletén lakik, kiáll majd munka után az erkélyre, a szocialista város főútját látja maga előtt. Két, hatalmas aszfaltozott autóutat a két szélén, középen pedig mintegy 40 méter szélességben hosszan elhúzódó parkot, sétányt, zöld bokrokkal, tarka virágokkal.
Kertészet és valóság: a szocialista realista kertépítészet Sztálinvárosban
Külön kerékpárutak futnak a gyár felé. Ha jobbra néz, akkor az ugyancsak ez évben felépülő főteret látja, a pártházat, a tanácsházat. Balra, mielőtt a főút az erdősáv lombjai között eltűnne, hatalmas szobormű, szökőkút emelkedik középen a magasba. S itt állnak majd, a főút két oldalán, azok a házak, melyekben csak egyszobás, összkomfortos lakások épülnek – az ifjú házasok számára.
Ha a kohász, vagy vasöntő már megunta nézni a főutat, a surranó trolibuszokat, akkor otthagyja az erkélyt, s a ház másik oldalán kinéz az ablakon. Néhányszáz méterre ott kanyarog a Duna. Vagy letekint a háztömb belsejére. Ne gondoljunk szűk, sötét udvarra, valamiféle “grundra”. Nem kapitalisták építik ezt a várost, hanem a népi demokrácia a munkások, saját maguknak. A háztömb belseje igen nagy terület, tele zöldelő fákkal, bokrokkal, virágokkal. Középen kis tocsogó medence a gyermekeknek, játszótér, homok, hogy igazán jól érezzék magukat, boldogan játszhassanak az apróságok. S itt, a középen, fák, bokrok, virágok között lesz
a város egyik iskolája és óvodája
is. A szovjet várostervezők erre is megtanítottak bennünket: az utcától messzire kell felépíteni az iskolát és óvodát, hogy a gyermekek, ha kiszaladnak az épületből, ne juthassanak ki az utcára, az autók, trolibuszok közé. Az iskola egyemeletes lesz, hogy a gyermekeknek ne kelljen végtelen lépcsősorokat megmászniok.
Az egyik húsztantermes iskolában az ősszel már tanítani fognak. Modern tornaterem, zuhanyozó, zsibongó, udvar, sporttelep várja itt a gyerekeket. Az úttörőszervezet számára is külön helyiség készül. Megkezdődik a hatalmas kultúrpark építése, s az ősszel, a Nagy Októberi Forradalmat az első végleges filmszínház megnyitásával is ünneplik a dolgozók. Röplabdapályák, labdarúgópálya, sportpályák egész sora épül, hogy már ezen a nyáron sportolhassanak, szórakozhassanak a fiatalok.
Dunapentele /1951
fotó: MTI/Kotnyek Antal
Fák között, a Duna partján elkészül (egyelőre jórészt ideiglenes épületekkel) a strandfürdő, csónakházzal. Hogy az ország dolgozói milyen szeretettel fordulnak a Dunai Vasmű építői felé, azt megmutatja az is, hogy a csónakház építését még el sem kezdték, de az Országos Testnevelési és Sport Bizottság máris felajánlott hét kajakot, hogy a Vasmű ifjú építői vidáman evezhessenek szabadidejükben a Dunán.
Épül Dunapentele /Bauer Sándor képei
Megépül ebben az évben a nagy, korszerű rendelőintézet, nemsokára az új kenyérgyár adja már a friss kenyeret az építőknek, jövőre már az új ételgyárban készül a reggeli, ebéd, vacsora, a teljesen gépesített vágóhídról kerül a konyhába a friss hús.
Ebben az évben több építőmunkás fog dolgozni a terv végrehajtásáért a Dunai Vasműnél, mint amennyi 1938-ban, a kapitalista építőipar fellendülésekor egész Nagy-Budapesten dolgozott.
Hatalmas feladatok
várnak a Vasmű építőire. Kemény munkára, a legszigorúbb fegyelemre van szükség. A legkisebb lemaradás nagy veszteséget, károkat jelenthet. A fokozott munka, az aknamunkával próbálkozó ellenséggel szembeni fokozott harc éve lesz az 1951-es év a Vasmű építői számára.
Harcolniuk kell minden tégláért, minden zsák cementért. Arra gondoljanak a Vasmű építői: minden százalék önköltségcsökkentésből két új, 84 lakásos “bivalyt” tudunk felépíteni!
A kongresszusi versenyben a Központi Vezetőség kitüntető dicséretében részesült, a megye legjobb üzeme lett a Vasmű. S az építők most tovább küzdenek az április 4-i, május 1-i verseny győzelméért. Végre akarják és végre fogják hajtani ragyogó tervüket!
Gál Pál
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
