Szabad Ifjúság – 1951. november 25.
A MEGNYERT FOGADÁS
Molnár szaktárs már komolyan mérges volt. Miért bosszantják az embert ilyesmivel…
S a fiatalok még olajat tettek a tűzre. – No, Molnár szaki, december 21-re felhúzzuk a gyárat. – És nevettek.
– Könnyű ezt mondani, hogy felhúzzuk, megcsináljuk. De ez december 21-ig lehetetlen. S mint aki a maga részéről lezárta az ügyet, nem is szólt többet.
A Sztálin Vasmű Oxigéngyárának építési irodájában folyt ez a beszélgetés. A gyár a XV-ös főépítkezés egyik legelmaradottabb munkahelye volt. A fiatalok nagyot gondoltak és elhatározták, hogy ifjúsági építkezést csinálnak az Oxigéngyárból. Vállalták a december 21-i határidőt – persze, pontos ütemtervek és számítások után.
A Sztálin Vasmű Oxigéngyár ifjúsági építkezésének egyik legjobb brigádja, a Farkas Ferenc ifjúsági brigád. Sztálin elvtárs születésnapjára vállalták, hogy elérik a 200 százalékot.
Az építési irodában már szinte a levegő is parázslott. Határidők, tervek, javaslatok röpködtek.
Molnár József főépítésvezető csak hallgatta. Aztán mégsem állta meg szó nélkül:
– Vitatkozzatok csak öcskösök – a lehetetlenről.
– Adja ezt írásba.
– Úgy van, adja írásba, hogy lehetetlen.
– Írásba? No, meglehet ez is.
Papírt, ceruzát vett elő és írni kezdett:
“Kötelezvény. Én, Molnár József kötelezem magam, hogy 100 forint ellenében odaadom háromhavi fizetésemet, ha a vállalást december 21-re teljesítik. Amennyiben a fogadást elvesztem, ezt a kötelezvényt közöljék le a Sztálin Vasmű építője című lapban.”
S ezzel az írást odanyomta a fiatalok kezébe.
– Ehhez tanú is kell – mondta Farkas Ferenc ifjúsági brigádvezető és alákanyarította a nevét. S írták alá szaporán a többiek is. Csaknem húszan.
– Csak tanúskodjatok – évődött Molnár.
– Az nevet igazán, aki utoljára nevet, meglátja.
S a kötelezvényt szépen elrakták a hivatalos okmányok közé.
Az ifjúsági építkezésen pedig attól fogva szinte feje tetejére állt a világ. Az iroda melletti nagy táblára felírás került: “Hajrá, december 21-re győznünk kell!”
S azon a héten – 16-án – reggel hat órakor a fiatalok ünnepélyesen átvették az ifjúsági építkezést.
Matus Rózsi ifjúmunkáslánynak olyan nagy a becsülete Sztálinvárosban, hogy régebben még az idősebbek is brigádvezetőnek választották. Jelenleg az Oxigéngyár építkezésének egyik ifjúsági brigádját vezeti. A brigád Matus Rózsi vezetésével fegyelmezetten, jól dolgozik, hogy mielőbb felépüljön az új város, s a gyár.
Sztálinváros ifjú építői /1951 – képek
A hivatalos létszám ezen a napon 45 volt, de reggel az ünnepélyen ott voltak vagy 90-en. Egy órával korábban keltek, még alig szürkült az ég. Senki sem tudja, honnan került oda ez a sok fiatal, pedig meghívót egyiknek sem küldtek. Az ifjúsági építkezés híre hozta el őket. A többi építkezésről jöttek a vezetők és vitatkoztak, hogy “ide átcsalják az embereket”. – “A csudát csaltak minket – mondták a Petőfi-brigádbeliek – magunktól jöttünk.” S aztán elrendeződött a dolog. Belátták: ha a szíve ide húzza is az embert, azért nem lehet felborítani a rendet másutt. S lógó orral, de visszamentek dolgozni.
Az ifjúsági építkezést pedig feldíszítették vörös zászlókkal és olyan roham kezdődött, hogy csak úgy porzott. Ha kifogyott az anyag, munkaidő után rohantak az anyagraktárhoz, ahol ilyenkor kisebb égiháború kerekedett. A Holecska és Kamrás kőműves-átképzős brigádok között késhegyig menő verseny kezdődött. A Farkas-brigád elment az építésvezetőhöz és javasolta, hogy ezután – 24 taggal – két műszakban, éjjel-nappal dolgoznak. Az irodán sűrűn nyílt az ajtó, ha arra járt valaki, csak benyitott és annyit kérdezett: “Hogy állunk, mi van a tervvel?” Jöttek a pártbizottságról s a DISZ-bizottságról is elvtársak és megígérték, hogy segítenek.
S az első napokban sokszor lekiáltottak az állásról:
– Molnár szaki, baj lesz a kötelezvénnyel…
Molnár szaktárs ilyenkor válaszolt valamit, de magában gondolkozott. Már nem úgy állt ebben a forgatagban, mint a kőszikla. Szó, ami szó – megingott.
S aztán az egyik nap körülvették a fiatalok és megkérdezték:
– Molnár szaki, eltépjük-e a cédulát?
Nem könnyű ilyenre válaszolni. A szavak is akadoznak. De azért kimondta:
– Hát nem bánom. A fiatalok most már nem nevettek. Komolyan válaszolták:
– Molnár elvtárs, mi eltépjük ezt az írást. Nekünk többet ér háromhavi fizetésnél, ha maga mellénk áll.
A napokban termelési értekezlet volt a XV-ös főépítkezésen. Molnár József szót kért.
“Nem bíztam bennetek, elvtársak. De most ünnepélyesen kijelentem: hiszek és bízom bennetek. Bizony én egészen megfiatalodtam ezekben a napokban és… bevehettek még tiszteletbeli DISZ-tagnak is.”
S ami a fogadást illeti, Molnár szaki is, a fiatalok is csak nyertek rajta. Gyorsabban épül a gyár.
Tábori András
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
