Béke és Szabadság – 1952. szeptember 28.
KÉTSZÁZNEGYVEN MŰVÉSZ LÁTOGATÁSA
SZTÁLINVÁROSBAN
A MÁJUS 1. UTCA sokablakos házai a Vasmű öntőinek, kovácsainak, mérnökeinek adnak végleges otthont.
(Herman Lipót Munkácsy-díjas festőművész rajza)
Egy szeptemberi vasárnap kétszáznegyven művész utazott hajón Sztálinvárosba. Festők, szobrászok, grafikusok, kétszáznegyven alkotó művész, aki ott akarta megfogni, vászonra, rajzlapra, agyagba rögzíteni az új embert és az új életet, ahol erre a legtöbb lehetőség van: első új, szocialista városunkban.
Bernáth Aurél – Sztálinvárosi kikötő – olajfestmény /1952
Két képzőművészt már előbb rabul ejtett Sztálinváros. Bernáth Aurél Kossuth-díjas, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze közel két hete a készülő kikötőt rajzolja, festi, tanulmányozza.
Sztálinváros a képzőművészetben
Herman Lipót Munkácsy-díjas festőnket a készülő Vasmű szépsége fogta meg. Az a lenyűgöző látvány, amellyel az ember a maga új világát teremti, felhőkarcoló magasságú szerelőcsarnokot emel az erőmű szívének, a gépháznak, többszázméteres darupályát épít a szabad ég alatt, formákba önti a folyékony vasat…
A többi művész csak egy napra jött. Csak a perceket tudták rögzíteni a fehér papírra. Szobotka Imre, Iván Szilárd, Szántó Piroska, Mattioni Eszter vázlatfüzetében minden ötperces látogatásnak emléke marad. Az öntödében a védőszemüveges olvasztár, aki kék üvegén át a folyékony vasat figyeli, a kovácsműhelyben a kalapácsát magasba lendítő ifjúmunkás, a szédítő magasságokat járó darukezelő, a segédmunkásból lett szénfekete hajú kis kultúrfelelőslány sorra bekerülnek a vázlatkönyvekbe.
AZ OLVASZTÁROK hősi munkája sok művész vázlatkönyvébe került.
(Iván Szilárd vázlata)
A szobrászokat is megkapja a látvány szépsége, elfogja a lüktető munka ritmusa, mely szinte tapinthatóan ott van a levegőben. Antal Károly, Varga Oszkár, Kamocsai, Olcsay Kiss, Pándi Kiss keze is fürgén szalad a jegyzetpapíron. Hogy szobor legyen a sztálinvárosi élményből. Szobor hirdesse majd a Népstadionban, vagy a készülő földalatti valamelyik állomásán a sztálinvárosi munkás hősiességét.
Hatalmas és gyönyörű feladatok képzőművészeink számára
A grafikusok békeplakátokon, könyvillusztrációkban, rajzokban és fametszetekben örökítik meg a muskátlis ablakú házak, a világítóan fehér utcasorok, az utcákat elöntő járművek, az épülő házak adta élményeket. Toronydaru emeli magasba az előregyártott falrészeket. Demján József grafikus egy féligkész háznak dőlve villámsebesen rajzol. Nem érdekes most, hogy most erős lesz a ballonkabát, mész fröccsen a cipőjére, hajára. A munka gépesítését akarja feldolgozni. A toronydarut és segítőtársait, a transzportőröket, a gördülő állványzatot, a betonkeverőgépet, vakolóágyút, mindazt amivel itt az emberek munkáját megkönnyítették. Luganóban egy nemzetközi kiállításon most nyert első díjat a fiatal grafikusművész színes fametszetsorozata. “Békét akarunk” – ez a címe Demján sorozatának, ezzel került huszonhét nemzet művészei közül az első helyre.
A HÁZAK FÖLÉ MAGASODÓ TORONYDARUT, a téglaszállító csillét, a transzportőrt, Sztálinváros fő jellegzetességeit, a gépesített munkát ábrázolja (Demján József tollrajza)
Tőzsér László üzemmérnök beszéli el az elmúlt hét kimagasló munkahőstettét a művészeknek. Az ívfényes kemence utolsó adagjáról szól a hősi éposz, Keményfi György mérnök és Fazekas Gábor olvasztár brigádjáról, akik a kemence lebontása előtt még egy adagot lecsapoltak. Vörösen izzott a folyékony tüzes vastól a kemence két oldala; sűrített hideg levegővel fújták kívülről, őrségen állva, hogy ki ne lyukadjon, hogy még egy adagot kibírjon. És kibírta… Ismét megdőltek a régi műszaki normák, ismét olyasmit vittek véghez a sztálinvárosi munkások és mérnökök, amire ezelőtt azt mondták, hogy: “lehetetlen!”. Mert az ember, a sztálinvárosi ember így akarta.
“A SZTÁLINVÁROSI KÖZÉRT ELŐTT” Ez a címe Kass János rajzának
Az erőmű kéménye, mint egy hatalmas felkiáltójel magasodik a Duna felett kéklő égre. Kétszáznegyven művész lenyűgözve figyeli hazatérőben a kis hajóról, amíg a Duna kanyarja eltakarja a születő várost. A találkozás a város és a művészek között termékenynek ígérkezik: sok kép- és szoborvázlat fogant meg, sok alkotó gondolat indult útnak ezen a napon. Az őszi tárlat majd bebizonyítja, mit láttak a művészek Sztálinvárosban.
F. R.
Képzőművészeti őrjárat Dunaújvárosban
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
