Üst – 1985. június 8.
A szocialista brigádmozgalom születése
Az első szocialista város, a Dunai Vasmű dolgozóinak munkája kezdettől fogva elválaszthatalanná vált a munkaversenyektől. A Kiváló Gyáregységek, Főosztályok és Brigádok cím odaítéléséig, a cím elnyeréséhez szükséges követelmények jelenlegi szintű teljesítéséig nagyon sokat változott a munkaverseny jellege. Szocialista brigádmozgalomról az 1957-es Minisztertanácsi rendelet életbe lépése után beszélhetünk. A rákövetkező év az útkeresésé, a követelményszintek felállításáé, a szocialista brigádok alakulásának és első versenyének évévé vált. Hogy hogyan vetélkedtek egymással a születendő gyárban a munkáskollektívák, s hogyan született meg az első három szocialista brigád a Dunai Vasműben, ezt próbáltuk nyomon követni a rendelkezésünkre álló dokumentumok alapján.
Munkába indul az Olajos-brigád /1951
A városépítők az 1950-es években tömörülve munkabrigádokba vetélkedtek egymással. Az elsőként alakult munkabrigádok a Matola József vezette Partizán brigád, a Nógrádi brigád, s az eleki kubikosokból álló Viharsarok brigád egymást túlszárnyalva érték el az építkezésen a munkasikereket.
A Viharsarok brigád /1957
fotó: MTI/Farkas Tamás
A tűzálló építkezésén dolgozó Gere János vezette brigád felajánlása – 5 ezer munkaóra helyett 2 ezer 500 óra alatt teljesítik az építkezésen munkájukat – képet ad a verseny szelleméről.
A gyárat építő brigádok nemcsak gyáron belül versenyeztek egymással. 1953-ban a vasműben épülő 700 köbméteres páncéltörzse tövében a szkipakna zsaluzásán dolgozott a kétszeres sztahanovista Szlobodnyik László és nyolc tagú ácsbrigádja. Versenyre hívták ki a szakma legjobb, a budapesti földalatti gyorsvasútnál dolgozó Thomas Lajos brigádját.
A Kerekes vasbetonszerelő-brigád tagjai a Sztálin Vasmû hídfödém szerelésén dolgoznak a felszabadulási hét első napján. /1953
fotó: MTI/Bojár Sándor
Az építők időközben átadták a termelő berendezéseket használóiknak, a vasmű kohászainak, martinászainak. 1954 augusztusában a nagyolvasztónál dolgozó kohászok a diósgyőri és ózdi olvasztárokkal álltak versenyben. A sztálinvárosi olvasztárok mennyiségi tervét 2,2%-kal, a a minőségi tervet 16 százalékkal túlteljesítették.
A Szlobodnyik László kétszeres sztahanovista dolgozó vezette ácsbrigád megbeszéli a feladatokat a nagykohó építkezésén /1953
fotó: MTI/Bojár Sándor
Ezzel új lendületet vett a munkaverseny. Az acélműsök brigádjai egymással vetekedve új és új rekordokat értek el. 1955-ben a felszabadulási munkaverseny során, januárban Csont Rudolf brigádja dolgozott legjobban. Napi előírt tervüket 121 százalékra teljesítették, 12 tonnás óránkénti termeléssel megelőzték a III-as és IV-es kemence valamennyi brigádját. Májusban már 480 tonnával többet gyártottak, mint ami a tervben szerepelt, s olyan brigádokat előztek meg, mint a DISZ II. kongresszusára készülő Nics János Ifjúsági brigádját, vagy Zs. Szabó János brigádját. A sorrend aztán időnként változott, a végeredmény pedig a jól összekovácsolódott kollektíva lett.
1955-ben a vaskohászati vállalatok párosversenyben is összemérték erejüket. Az első értékelést Sztálinvárosban tartották meg. A vállalatok versenyét az Ózdi Kohászati üzemek nyerte el, a Sztálin Vasmű ötödik lett. Külön versenyeztek a nagyolvasztók kollektívái, az LKM 103,2 százalékos tervteljesítésű első helyezettet követte a vasmű 102 százalékos tervteljesítéssel.
A vasműn belül munkaverseny üzemek, folyt gyárrészlegek, brigádok, műszakiak, fizikaiak, adminisztratív dolgozók között is.
Az ellenforradalom után, az 1957 októberében először megjelenő Üst-ben újra találkozhatunk a brigádmozgalommal. Novemberben a nagy októberi szocialista forradalom évfordulója alkalmából, a vállalat vezetősége és KISZ-bizottsága jutalmakat adott át a legjobb eredményt elérő ifjúsági brigádoknak. Első lett a martin acélmű November 7. villanyszerelő brigádja, második a karbantartók Ságvári Endre ifjúsági brigádja. Itt már találkozhatunk az újonnan alakult épületjavítós Asztalos János ácsbrigáddal, martin acélmű Vörös Csillag, November 7. és Kossuth brigádjával is. 1957 decemberében a martin acélmű gépészetének brigádja a gazdaságosabb termelésért munkaverseny-mozgalmat indított a vasműben.
1957-ben felújították a kohászati üzemek közötti versenyt. A III. negyedévi eredményei alapján a vasmű lett az első Ózd és az LKM előtt. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy 1958 elején a vállalat átvehette fennállása óta először az 1957-es évi munkasikerek eredményei alapján az Élüzem címet.
1957 év végén megjelent a Minisztertanács határozata a munkaverseny-mozgalomról. Ebben kimondják, hogy biztosítaniuk kell a vezetőknek az ifjúsági brigádok állandóságát, a munkaversenyben elért teljesítmény rendszeres értékelését. Kevés ifjúsági brigád van, s nem lehet szocialista munkaversenyről beszélni az ifjúmunkások részvétele nélkül.
A következő év tavaszán a felszabadulási munkaversenyben a Fazola Henrik műszaki fiataljai 15 perccel rövidítették le egy-egy önteccsel rakott szerelvény lehúzási idejét. Ekkor 90 perc volt a legjobb idő. A Kohászati Dolgozók Szakszervezete bér- és termelési bizottságának javaslatára felújították a hagyományos kohász-martinász versenyt országosan.
Vállalaton belül 1958-ban sorra alakultak a brigádok, de még nem dolgozták ekkor ki részletesen a szocialista cím elnyerésének feltételeit. 1958 decemberében végül az acélmű tmk dolgozói röpgyűlésen fogadták el a cím elnyerésére megállapított feltételeket, s versenyfelhívást tettek közzé a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért. Ezután soha nem látott méreteket öltött a brigádmozgalom, egymás után jelentették be a brigádok, hogy részt vesznek a szocialista cím megpályázásának versenyében. 1959 májusában a vállalati szakszervezeti bizottság felülvizsgálta a brigádok felajánlásait, s csak azok a brigádok vehettek részt a további versenyben, akik megfeleltek a követelményeknek. A SZOT irányelvei alapján félévi munka értékelése után a termelési tanácskozás adományozhatta a brigádnak a szocialista címet, s a termelési tanácskozás döntött arról is, hogy a cím elnyerése után munkájuk alapján érdemesek-e a cím további viselésére. A szocialista cím elsősorban erkölcsi elismerés volt. Az addig jelentkezett 84 brigádból 53 felelt meg a szigorú követelményeknek. A versenynek nyilvánosságot biztosítottak: hirdetőtáblákon ismertették az üzemek dolgozóival az elért eredményeket. A szocialista cím elnyerésének versenye mellett a brigádok külön pótfelajánlásokat tettek az MSZMP VII. pártkongresszusának tiszteletére kibontakozott munkaversenyben.
A kokszolónál működő brigádok teljesítették először a kongresszus tiszteletére tett vállalást a vállalatnál, a Május 1, az Április 4 és a Petőfi brigád állt szoros küzdelemben egymással. A villamosjavítónál 10 brigád, nagyolvasztónál 7 brigád, a a karbantartóknál 36 brigád versenyzett a szocialista címért. Júniusban már 200 brigád jelentkezését regisztrálták a munkaverseny-felelősök.
Az ünnepélyes termelési értekezletekre 1959. november 7-e előtt kerül sor, ahol átadták a vasmű történetében először a szocialista brigádoknak a zászlókat a vállalat és a szakszervezet képviselői. A vasmű első három szocialista brigádja címet a kokszoló Május 1., az öntöde Szamuely Tibor és az acélmű Vörös Csillag brigádja érdemelte ki. Ennél nagyobb erkölcsi elismerést aligha ért el brigád abban az időben.
 Az Április 4. és Május 1. szocialista brigádok tagjai a versenyzászlókkal /1960 fotó: MTI/Fényes Tamás |
 A Dunai Vasmû öntödéjének ifjúsági brigádja első ízben nyerte el a szocialista ifjúmunkás brigád címet. /1960 fotó: MTI/Fényes Tamás |
1960 júniusában már 12 brigád érdemelte ki a szolcialista címet. Az elsők közül az öntödei Szamuely Tibor és a kokszolói Május 1 brigád őrizte meg a nehezen kivívható elismerést.
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
