“Bartók a Vasgyárban”

Déli Hírlap – 1990. május 4.

“Bartók a Vasgyárban”

Móder Rezső mobil acélszobrai és festményei a Miskolci Galériában

A kiállítás látogatóit különleges élmény fogadja a termekben. A kiállított szobrokat ugyanis nemcsak nézni lehet, hanem megszólaltatni is. Sokakat meglep a vas- és acéltömbök gyönyörű hangokat magában rejtő tulajdonsága. Móder lerombolja a múzeumok negativ, passzív beidegződéseit, az ő szobrai igazán akkor kezdenek élni, amikor a látogatók megérintik, püfölik, hangokat csiholnak ki belőlük. Így a passzív látogatóból egyből aktív befogadó lesz, és ez a szemléletbeli változás közelebb visz alkotásainak megértéséhez, megérzéséhez.

Móder Rezső és egyik mobilja

Móder művészetének ereje az anyagban van. Vas- és acélszobrait az anyagszerűség törvényeinek érvényesítésével alkotja meg. “A vas és acél országa” helyett ő a vas és acél “világát” kívánja létrehozni, megismerni. A vas és acél kemény, nehezen alakítható, külső hatásoknak ellenálló, sok munkát, erőfeszítést igénylő, ugyanakkor hálás anyag. Nehéz velük technikai trükköket végrehajtani, bár lemezbe hengerelve könnyebben alakítható, légiesebb formák is létrehozhatók belőlük (Ember körüli lenyomat I-III.), igazán jól mégis az öntött, kovácsolt, kevésbé megmunkált tömbökben érzi magát, anyagszerűségének egyik legfőbb jellemzője – a súlya – ebben az esetben érvényesül a legjobban.
Móder azonban ezeket a tömböket megkönnyíti, különböző formákat, alakzatokat fűrészel beléjük, kovácsol belőlük. Ezzel egy paradoxont hoz létre. A rideg és hideg anyag a keze nyomán átlényegül, és esetleges, esendő, törékeny, poetikus formák keletkeznek. A pozitív-negatív formák sokszor geometriai alapokból indulnak ki, mégsem nevezem meg a kubizmust és a konstruktivizmust, mint Móder alapvető kiindulóélményét. A művész éppen azt a pluszt, a líraiságot, az érzelmeket tudja becsempészni formáiba, amelyek ezekből a stílusokból sokszor hiányoznak.
Formái a vágott pozitív- negatívak és kisplasztikái is antropomorfak. Valami – Módert mindig foglalkoztató – ősi világ hírhordozói; a világmindenség, a kozmosz, valamint a Föld kialakulásának, az őstörténet misztikumának ismerői és megtestesítői. Nemcsak az alapanyag lényegül át alkotásain, hanem a vas megmunkálásához használt szerszámok is. Ezek nem tárgyak, objektek lesznek, hanem funkciójukat, szerepüket elvesztve, plasztikai jelek, részesei és alkotói a plasztikai viszonyoknak.
Móder festményein is hasonló tendencia érvényesül. A nagyméretű vásznakon szinte eltörpülnek az egymással viszonyrendszert alkotó mechanikus szerkezetek. “Mobil” – mondja a művész szobrai jellemzésekor. “Állómobil” – használom én ezt a képzavarnak tűnő kifejezést. Hiszen az alkotó nem mechanikai szerkezetekkel, árammal mozgatott, csillogó-villogó, fény- és hangjeleket kibocsátó formákat hoz létre. A mobilság megvalósításához szobrai esetében mindig az ember közvetlen fizikai erejének beavatkozása szükséges. Azaz a mobilság csak akkor érvényesül, ha mi is részesei lehetünk a műalkotásnak, erőfeszítésünkkel, izmaink mozgatásával. Ami szobrain lehetséges, az nem kivitelezhető festményein. Az ezeken szereplő, kicsi szerkezetek őröli mozdulatlanságra ítéltettek. A nagyméretű vászon és a kis elemek szintén ezeknek a szerkezeteknek az elesettségét, esendőségét erősítik, tehát ezek is antropomorfak lesznek. Móder alkotásai szűkszavúak. Ahol didaktikus próbál lenni (Égigérő levegő létra), mesélni, magyarázni, akkor érzünk hiányt, ezt az alkotását nyugodtan kihagyhatta volna az anyagból.
Végül fel akarom hívni a figyelmet egy fejre, amely az előtérben kiállított szobrokon (Bartók a Vasgyárban II.) és a préselt plasztikákon is megjelenik. Bartók Béla profilját láthatjuk ezeken. Miért ilyen fontos Bartók személye Móder számára? Bartók a tiszta forrást kereste a zenében, és ezt a népzenében vélte felfedezni. Ugyanakkor ennek alapjai még mélyebben, a munkadalokban gyökereznek. A megnyitón előadott Móder-zenedarabban is visszatérő motívum volt az üllő és kalapács ütemes zaja. Ahogy Bartók a népzenében, úgy Móder a vasban kívánja megtalálni az ősi, alapvető formát. Közben mindketten tudják, hogy a tiszta forrás igazán csak a művész öntörvényű belső világa lehet, amelynek kivetítésekor jön létre az alkotás.
Kérem a Galériába látogatókat, hogy nyugodtan merítsenek ebből a tiszta forrásból, ugyanis állítom, hogy Móder Rezsőnek saját, öntörvényű világot sikerült felépítenie.

Jurecskó László

A bejegyzés a Hungaricana Közgyűjteményi portál segítségével készült.