Magyar Építőipar – 1974. augusztus-szeptember
Római városrész
REMETEY TIBOR
Dunaújváros, Római tábor városrész
Aki csak a “hőskori” ötvenes évek Sztálinvárosát, vagy akár a hatvanas évek városiasodó képét ismeri, ugyancsak meglepődik a mai Dunaújváros láttán, amely nemcsak nagyságában, de megjelenésében és atmoszférájában is változott. Ne essünk a szakmai elfogultság bűvkörébe, előre kell bocsájtani, hogy e változások oka, azok alapja, indítéka elsősorban a társadalmi és gazdasági fejlődés, a jelentős technikai, ipari színvonal emelkedés, de ezekből kézzelfoghatóan következett a városfejlesztés, az építőipar és az építészet fejlődése is.
Dunaújváros mai arculatát jellegzetesen formálja a panelos lakásépítés, és mivel ez zömmel egy városszerkezetileg, domborzatilag és városképileg igen exponált helyen sűrűsödik, képes a teljes településre kiterjedő hatást gyakorolni. Ez az új városrész, hol nemcsak szorosan vett napjaink, de a folyó ötéves terv helyi céljainak többsége, kommunális építkezéseink summája testet ölt: a Római tábor.
Nevét a hajdani limes mentén települt Intercisa castrum után kapta. Nemcsak neve őrzi a történeti múltat: a feltárt és bemutatásra kerülő maradványok szervesen “beépülnek” az új városrészbe és annak dunai oldalán a három és félhektáros volt tábor, a castellum ismét napfényre kerül.
A Castrum ritka lehetőség egy városépítész életében, mert kevés esetben van alkalom egy ilyen 16 ezer lakosú városrész összefüggő tervezésére, rendezési tervtől beruházási programon át, beépítési és – területrendezési – kiviteli tervekig, másrészt ritka adottság, hogy mindezt egy csodálatosan kedvező természeti környezetben helyezhesse el. Nem mindenkinek adatik, hogy az “égre írja” házait, itt egy városrész íródott arra: a fennsík, mely a gazdaságos, tömeges lakásépítést lehetővé tette, három oldalról dombként mutatkozik és csak az új város korábban beépült része felől tűnik síknak. Körülötte, északon és nyugaton az óváros, a régi Dunapentele öreg házai a völgybe húzódnak, míg a mélyből tekintve a zöld dombormán megjelenő fehér házak a várost, mint korunk várát idézik.
1. ábra. Két paneles városrész (előtérben a Ságvári, mögötte a Római tábor) találkozik
A Római tábort keletről az Alföld síkját és a Dunavölgy méltóságteljes kanyarulatát követő löszperem hajlata határolja, és e finom ívhez simul a partmenti városrészek tengelyrendszere is. Az újváros 220 hektáros, egyenlőoldalú, háromszög alakú beépítése csúcsával az óváros észak felé néz, és itt e szögletben felálló Római tábor, mint vastagtestű hajó metsző penge éle hasítja – hullámok helyett – a kiadós mezőföldi szelet…
E kedvező fekvésű, kilátású helyet nemcsak a római légiórsek fedezték fel, de a városalapítók is, már az 1950-es első általános rendezési terv is kiterjesztette a lakóterület csápját az ún. Vigadó tömbre. A huszonötezerről negyvenezer lakosra fejlesztett második ált. rendezési terv (1952.) pedig már Castrum néven meghatározta a lakóterületet, gyűjtőúthálózatát is, mely még az ötvenhármas befagyasztás előtt meg is épült, de másfél évtizedig csak kukoricatáblák és szőlők között vezetett a makadám út. Persze az akkori részletes rendezési terv háromemeletes, magastetős téglaépületeket tartalmazott keretes beépítésben, de egy valami már akkor közel azonos volt a mai valósággal: csak a fennsíki rész volt beépített, a domboldali nem, ezt a “demarkációs vonalat” a lecsatornázhatóság határa megszabja.
1960-ban országos tervpályázatot írtak ki a Római tábor beépítési tervére, és az első díjas Láng Tivadar háromszög alakú sávos beépítését követte a Dunaújvárosi Tervező Irodában készült részletes rendezési terv is (Kapsza Miklós – Baranyai Ferenc). E tervek már a paneles, de ötszintes épületekkel számoltak. Dunaújvárosban ekkor már realitás volt e technológia, Weiner Tibor főépítész kitartó törekvése alapján már álltak a kísérleti házak, 1963-ban pedig már működött a helyi panelüzem. De hiába volt adott az építőipar oldaláról a lehetőség, a város más, sokszor kevésbé előkészített, de kisebb területein folytatódott az építkezés, és nem a Római táborban az alapközmű költségek miatt. (Dózsa I, Ságvári II, Kertváros). Kivétel a dunaparti sáv (az ún. L épületek), melyek blokkos típusépületekkel é az RRT alapján települve kialakították és megmerevítették a városrész folyóra tájolásának később felmerült lehetőségét.
2. ábra. Római tábor, déli nézet
1965-ben ismét porondra került a téma, pontosabban Szabó József tervező asztalára, aki a helykijelölési dokumentációban egy érdekes, napsugár alakú, de gyűrűs szervezésű beépítési tervet készített a lakótelepre. E terv 2400 lakást tartalmazott, de a városi lakásszám a harmadik 5 éves tervben még olyan kicsi volt, hogy nem bírta el a mintegy 30 hektáros terület beépítését. A tizenöt éves lakásépítési program, és annak ismert, emelkedő intenzitása azonban előrevetítette a lehetőségeket, és ezt a város kellő időben műszaki és pénzügyi tervekkel megalapozta. 1967-1968 években külön beruházási program készült az alapközművekre és külön a lakásépítésre, annak járulékos és kapcsolódó létesítményeivel együtt. Ez igen részletesen, gondosan és szabatosan, azelőtt “ismeretlen” – keresztülvihetetlen – szemlélettel javasolta és költségelte a beruházást: lakások helyet komplex városrészt kívánt.
Meghökkentő volt a kalkulált összeg is: egymilliárd kétszázmillió, akkoriban 3 Erzsébet-híd ára volt, mely az addig szokott kommunális beruházások léptékében szinte hihetetlennek tűnt.
A beruházási cél – az elkészült új beépítési terv alapján 3400 lakást – ugyanis egy ötéves tervi időszak alatt kívánta programozni. A valóság pedig erre is rácáfolt, a felemelt IV. 5 éves tervi városi lakásszám – 4200 – beruházásának koncentrálása – nemkülönben a további közművesített területek hiánya miatt – a Római tábor első, jóváhagyott beépítési terve még számos módosításon és korrekción ment át, elsősorban a fokozódó lakástelepítés igénye miatt, de annak fő szerkezeti és területfelhasználási rendszere megmaradt. A városrész terve egy körútra szervezi a külső karéjon és a magban elhelyezkedő lakótömböket, e forgalmi gyűrűből sugárirányban vezetnek az utak a városközpont – ipartelep (Vasmű út), másik a Ságvári városrész, harmadik a Pincesoron, Óváros, negyedik szerpentinnel az Alsó-dunaparti útra. A főgyalogúthálózat keresztalakú, melynek metszéspontja a városrész központi tere. E Fórum terv változott leginkább, mivel a korábbi üzlet-intézmény főépületek időközben áttervezésre kerültek oly formában, hogy a gyors megvalósíthatóság érdekében a lakóépületek, nevezetesen a kövérházak földszinti szintje vette át funkciójukat, így viszont megmaradt a tervnek az az alapgondolata, mely üzletutcába szervezte az intézményellátást, csak egyoldalas és kétszer olyan hosszú lett. Rengeteg apró ok is igényelte a telepítési terv időnkénti gyúrását, mint pl. a győri panelházak időszakos bejövetele, a kövérház típus megjelenése, a változó tűzrendészeti előírások, stb., de a római polgárváros és temetőre való rátelepülés, ill. a feltárás is nemegyszer meglepetéssel szolgált, és az értékesebb maradványok in situ bemutatása (mint pl. kemence, padlófűtéses ikerház) váratlanul a körút egy szakaszának “kiegyenesítését”, épületcsoportok, közművek gyors áttervezését igényelte.
Szívesen tettük, megérte, gazdagodtunk ezekkel. (A 24 éves Dunaújváros becsüli nemcsak a saját történetét, de a történetiség szellemét is, a gyökeret-eresztés nemcsak embereknél, a városnál is fontos).
Végtére leszűrhető volt, hogy egy jó alapokon indult telepítési terv “rendszeres karbantartása”, naprakész formálhatósága, mai beruházás lebonyolítási gyakorlatunk szerint szükséges és így a tucatra rugó módosított terv, ha nem is erény, de nem is peoratív értelmű. Az alapterv rugalmassága, hajlékonysága igen lényeges, de épp ily fontos az is, hogy a terv lényeges vonásai ne cserélődjenek. A tervfegyelem és az alakíthatóság határát megtalálni, megérezni és tudni nap mint nap; csak úgy lehet biztos alapon dönteni efelől, ha az alapkiindulások igaza meggyőződésünk.
Ha ilyen szempontból összehasonlítást teszünk az 1967-es beépítési terv és az eddig megvalósult állapot között, összességében nem kell szégyenkeznünk. Nem sajnáljuk az elmaradt magasházakat, az itt elmaradt sorgarázsokat (jobb helyük van a “garázsvárosban”, a Vasmű kerítése mentén), hiányát érezzük, de tudjuk megvalósítható; a második általános iskola a DX felüljáró, a központi dunaparti sportterület, a domboldali erdőpark. Aminek már a lehetőségét is odahagytuk, ami soha meg nem valósítható, az nagyon kár, az nagyon fáj; az elmaradt gyalogos aluljáró, a kilátó-presszó a víztornyon, TV, URH felé ugyanott, a tervbevett közműalagút, a peremen álló ikerházak sötzuzalékos homlokzata, és mindenekelőtt az eddig el nem ültetett fák, a jobb összetételű és nagyobb konyhával rendelkező lakások, a zajtalanabb szobák.
3. ábra, Római tábor, előtérben a Művelődési Otthon
A Római tábor már több ezer család környezete, otthona. Még az építkezés javában dúl a külső szemlélő számára, benne járva tán még visszataszító -, a felvonulási területek majd minden szabad térséget elfoglalnak és most nyomasztó az alapsík-hiány, sivár a zöldtelen, növénytelen betonrengeteg. Akik itt laknak, többségük az első új lakásnak örülve, még bent kóstolgatják a teret, és ritkán pillantanak ki. Adjuk meg a lehetőséget mielőbb, hogy mire már messzebb tekintenek, kikönyökölve: legyen mi szépet látniuk, mire már sétálni, játszani, sportolni kívánnak, legyen hol tenniük, s mikor már nemcsak a négy falon belül zajlik életük, de térben és tereken, legyen meg mindaz, ami az élet teljességéhez tartozik.
Én bízom, a madarak már viszszaköltöztek.
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
