Fejér Megyei Hírlap – 2015. július 6.
Régi képek, lélekrajzok
MÚLTIDÉZÉS
Kálnay Adél új kötete édesanyja segítségével íródott
Kálnay Adél szívesen mesélt arról, hogy mennyire megfogták a könyvben látható családi fotók
Fotó: Molnár Artúr
Bokros Judit – Székesfehérvár
Vannak, akik kifejezetten szeretik újra és újra nézegetni a régi, fekete-fehér családi fotókat. Kálnay Adélt könyvírásra is ihlették e képek.
Egy határozott tekintetű, fátylas menyasszony, kezében virágcsokorral – ezt a fotórészletet láthatjuk a Régi képek című, legújabb Kálnay Adél-kötet borítóján. Belülre több, hasonló kép került, ezek adják a különálló, mégis összefüggő történetek kiindulópontjait. A dunaújvárosi, József Attila-díjas írónővel a Királyház Emlékház szezonzáró estjén találkozhatott a közönség, s megtudhatta a könyv keletkezésének történetét.
A bemutató házigazdája, Bakonyi István József Attila díjas irodalomtörténész mindjárt egy rövid, lényegretörő elemzéssel vezette föl a beszélgetést. Ebben a többi között kiemelte Kálnay Adél lélekábrázolásának kivételes mélységét – Bakonyi itt többször utalt Németh Lászlóra – és a szöveg balladisztikus hangvételére. Mint fogalmazott: a szerző az eltűnt idő nyomában jár, a múltat faggatja a prózájára jellemző jó ízekkel, hangulatokkal. A származás kérdésén túl az elmúlás, az emlékezés foglalkoztatta, s mivel ezek örök, általános témák, így a könyv egy idő után szinte az olvasó belső ügyévé válik. A fejezetek önálló műként is megállnák a helyüket, mégis van egy ív, amely összeköti őket, s mindig előkerülnek az előzmények – hallhattuk az elemzésben.
Kálnay Adél pedig szívesen mesélt arról a kötetbemutatón, hogy mennyire megfogták már gyermekkorában a könyvben is látható régi családi fotók, amelyeket újra és újra megnézett, s mögöttük mindig fölsejlett egy-egy történet. Ezeket írta most meg a Régi képekben, a családi múltat “faggatva”.
A nagyszülők 1918-ban kerültek a Felvidékre, ekkor, egy gyermek születésével kezdődik a fejezetek sora, megjelenítve az emlékezetesebb családtagokat, alakokat, így az olvasó megismerkedhet például Paulával, a bányaigazgató feleségével – naplóját Bakonyi külön írói bravúrnak nevezte -, aztán ott van Dénes nagybácsi és a nagymama, akinek portréja a címlapon is látható. Az ő alakja meghatározó Kálnay Adél életében. Az írónő elmondta: nem tudja pontosan, miért, de az idős asszony nagyon fontos volt számára még életében s azóta is, sokat adott, közvetített neki. Több korábbi írásában szerepelt már, és ezúttal is úgy érezte, van még róla, vele kapcsolatban mondanivalója.
Ahhoz, hogy a könyv elkészülhessen, sokat tett hozzá az édesanya is, aki emlékeivel, történeteivel segítette az írói munkát. Egyszer például hosszú listát adott az egykori bányászok nevével, amit felhasználhatott – tudtuk meg a bemutatón Kálnay Adéltól, aki az egyik, a Kastély című fejezetben ugyancsak szereplőjévé válik saját könyvének. A mű mindezek ellenére nem a valóságot mutatja be, írja le, az lényegében kiindulópontként szolgál, a többi nagyrészt a képzelet szüleménye – mondta az írónő a valóság és a fikció arányát firtató kérdésre válaszolva. A főszereplők nők, akiket a férfiak a háttérből erősítenek, illetve fordítva, és mindig van valaki, aki az egymást meg nem értő embereket összekapcsolja. Úgy tűnik, hogy a múlt és a különös helyek továbbra is izgatják Kálnay Adél írói fantáziáját, a könyv ugyanis, amin már elkezdett dolgozni, az egykor virágzó, ma veszélyben lévő, sóbányászatáról híres Aknaszlatinán játszódik majd. Mindez azonban a jövő, most még érdemes belefeledkezni a Régi képek meséibe.
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
Ihletet, szereplőket ad a vidék
