Szabad Ifjúság – 1951. november 9.
A Sztálin Vasmű építői az első öntéssel köszöntötték november 7-ét
A kúpoló-kemencéből kibuggyant a fehéren izzó vas!
Sztálinváros öntödéjében hatalmas lelkesedéssel ünnepelték az első öntést
Az öntöde építői a darukat, a műhelycsarnokot piros és nemzetiszínű zászlókkal, Sztálin és Rákosi elvtársak arcképeivel díszítették fel ötéves tervünk nevezetes napjára. A Sztálin Vasmű öntödéjében az egyik kupolakemencéből és a villamoskemencéből öntik az első vasat és acélt. A hatalmas öntöde ragyog a tisztaságtól. Előző nap még kőművesek dolgoztak itt, az utolsó simításokat végezték. A darukat friss halványszürkére festették. A magkészítők lelkes igyekezettel gyömöszölték formaszekrényekbe a homokot az első öntvényekhez.
És most, a nehézségeket leküzdő hatalmas munka után fortyog a vas a kupolókemencében, forr az acél a villanykemencében. Még néhány pillanat és mindkettőből megindul a tüzes folyam: az eddigi munka első gyümölcse.
A daru már leengedte a csapolónyílás elé az új üstöt és a kék munkaruhás öntők izgatottan készülődnek. Borovszky Ambrus, a Nehézipari Beruházási Vállalat helyettes vezérigazgatója, volt öntőmunkás – aki az első vasat engedi le a kemencéből – szinte percenként bepillant a kék kémlelőnyíláson, elérkezett-e már a nagy pillanat. Az óramutató alig haladja túl a félegyet, amikor a várakozók között végigfut a moraj: “most kezdődik!”
Borovszky Ambrus helyettes vezérigazgató megcsapolja az első vasat. Mellette: Andócs Mihály és Dévényi János öntők
fotó: Béke és Szabadság
Valóban, Borovszky Ambrus a kemence elé lép, kiszúrja a kupolókemence csapolónyílását. Először néhány tűzpiros szikra röpköd szerteszét, majd lassan, vékony sugárban, aztán egyre szélesebben a Sztálin Vasmű első olvasztott vasa megindul az üst felé. Szinte pillanatok alatt történik mindez, mégis óráknak tűnik. Az izgatottság csendet varázsol a hatalmas fehér üvegtetős öntőcsarnokra, de a következő percben már önfeledten zúg a taps és az óriási falak visszhangozzák: Éljen Sztálin, éljen Rákosi!
Ahogy az üst megtelt, leszedik az izzó vas tetejéről a salakot, a daru levegőbe emeli a Sztálin Vasmű első termékét, viszi a formák fölé. Az első öntésből plakett készül azoknak, akiket a magyar nép legjobban szeret: Sztálin és Rákosi elvtársnak. Bukkányi Imre gépgyári segédmunkás javasolta ezt a Vasmű pártbizottságához írt levelében és Sztálinváros valamennyi lakosa lelkesen magáévá tette.
