Sztálinváros múltja és jövője


Magyar Építőművészet – 1960. június


Somogyi József: Martinász c. szobra Sztálinvárosban

SZTÁLINVÁROS MÚLTJA ÉS JÖVŐJE

WEINER TIBOR

Sztálinváros, építésének minden fázisában nem csak az építészek, de az egész ország figyelmét vonta magára. Tanulságain okulva: növekedésével együtt nőtt meg a városrendezés tudománya és gyakorlata, tisztultak meg az építészet fogalmai, alakultak ki új építési módszerek.
Most 10 éves. Múltját ismertetni ma már szinte felesleges. Erényei és haladó vonásai éppúgy ismertek, mint hibái, tévedései. Fejlődésének sajátos menete 10 év kultúrtörténetét örökíti meg és az eredmény, amely ma összeségében jelentkezik, ennek a bonyolult fejlődésnek eredménye. Sztálinváros 5000 lakásával, iskoláival, óvodáival, bölcsödéivel, üzlethálózatával, középületeivel, parkjaival várossá állt össze, melyet lakosai szeretnek, és nemesei a 10 évesek — különös önteltséggel éreznek sajátjuknak. Ez az eredmény. A csaknem helyi sovinizmus formájában jelentkező megbecsülés egyben értékelés is.

Sztálinváros építésének legfőbb eredménye és értéke, hogy várossá fejlődött. E folyamat analízise még feladat maradt, a hasonló jellegű települések tanulságára, és annak bizonyítására, hogy a települések sorsának irányítása nem a tervezés kizárólagos joga, hanem csak annak a szabad egymásrahatásnak lehet eredménye, amelyben a tervezés, az igényeket meghatározó szervek és a lakosság spontán törekvései egyenlő súllyal érvényesülnek.

Dr. Weiner Tibor – Életmód és környezet kölcsönhatásai

Sztálinváros fejlődése közben e három tényező egymásrahatása szerencsésen alakult. A városalapítást célzó kezdeti elképzelésekre, még 1950-ben, a fogalmak tisztázásának sajátos stádiuma kedvező volt. A városalakító elemek kötetlen, még nem dogmatikus értelmezése a szomszédsági egységek nagyságának szabad méretezése, a főútvonal hálózatok terepadottságokból való kifejlesztése, a forgalom városhoz és gyárhoz való viszonyának mérlegelése a terület feltárásának olyan módszerét állapíthatták meg, mely a valóban alapvető problémák: táj és terep adottságai, valamint a fejlődés tág lehetőségei felé fordult. Történhetett ez elsősorban azért, mert a város alapításának idején az igények még nem lehettek pontosan meghatározva, tehát nem történhetett meg a hiba, hogy egy ideiglenesen érvényes célkitűzés végleges jelleggel hatott volna a város kialakítására.

Weiner Tibor – A városépítés módszere

Vázlatok, fejlődési lehetőségeket felvető városszerkezeti elképzelések születtek, merev, általános tervek helyett és az első tervezett magyar város részére biztosítva lett, hogy fejlődésében tervezzék. A városfejlesztő alapgondolatok így maradhattak 10 éven keresztül állandóak és érvényesek. Így vált lehetségessé, hogy az első elhatározások a fejlődés különböző fázisait követni képesek voltak egy olyan városszerkezeti szemlélet keretében, amely megfelelt az állandóan változó és fejlődő térigényeknek éppúgy, mint a városépítés sokszor változó térszemléletének. Még az 1952-ben elkészülő általános rendezési terv is (Valentiny Károly és Füle Lajos terve) e szemlélet szerint, nem meghatározott lélekszám és építési igények jegyében készült el, mint egyéb később tervezett település (Tiszapalkonya), hanem a helyadta lehetőségekre támaszkodott a táj és egyéb adottságok jellegének megfelelően.

A város fejlődésének későbbi periódusaiban is érvényesült az igények, törekvések és a tervezés szoros összefogása. Ismeretes, hogy Sztálinváros első építési periódusa korszerű lakótelep jelleggel épült meg. A városias kialakításra vonatkozó igény a lakosság oldaláról vetődött fel akkor, amikor az első városrész hiányosságai a használat során jelentkeztek. Ismeretes, hogy a városias környezet igénye a XIX. század városépítésének módszereivel nyert kielégítést és talán ezért, sokáig az eszközök bírálata folyt a valóságos probléma tárgyalása helyett, amely az igény megjelenésében jelentkezett. A városrendezés ma világszerte egyaránt jelez dezurbanista és urbanista törekvést és ezzel járó szemléletet. Természetesen nem lenne helyes dogmatikusan egyik vagy másik irányzat helyességét és érvényességét egyoldalúan megállapítani. Mindkét irányzat a maga területén törvényszerű. Sztálinváros esetében a lakosság oldaláról fellépő igény kielégítésének helyességét igazolta azóta az élet, a város használata és a város üzemeltetése.

A 15 éves lakásépítési terv a maga gazdaságossági szempontjaival ugyancsak az urbanista szemlélet mellett szól. Sztálinváros építésének, korunk városépítési irányzatai viszonylatában talán az az érdeme, hogy egy magasfokú tájbailleszkedés és teljesen kertvárosi jelleg mellett, amelyek általában a dezurbanista törekvések kellékei, urbánus jellegű várost teremtett. E jelleg megteremtésében nem döntő a XIX. század városépítése eszközeinek alkalmazása, vagy egyes épületei eklektikus stílustalansága, hanem döntőek azok a városszerkezeti tényezők, amelyek a teljes várostest tagolásában jelentkeznek. Sztálinváros jövő fejlődésének időszakában fogja bebizonyítani, hogy a város szerkezete, urbanista koncepciója, korszerű eszközökkel is szolgálható.

Mert nem az épületek tömegén és megjelenésén múlik a város életének – funkcióinak – mozgásának szolgálata, hanem a terek kapcsolásának és alakításának módján. Azokon az összefüggéseken, amelyek a mozgás és térhatárolás között fellelhetők, amelyek a különböző funkciójú épületek térigénye és egymáshoz való elhelyezkedése viszonyán múlik, amelyek egy térszakasz iránt támasztott sokrétű igénnyel kapcsolatban fellépnek. A bonyolult és sokrétű élet keretbefoglalása módját, amely egy várost jellemezhet.


Épül az első kísérleti panelház habosított kohósalakból

A városias város koncepciója a korszerű városrendezésnek sok elemét kritika tárgyává teszi. Világos ma Sztálinváros tanulságai alapján, hogy a szomszédsági egység mint a várostervezés alapeleme, felrobbant. Nem funkcionál a szomszédsági egység, mert sem a kereskedelem, sem az oktatás nem képezheti alapját egy zárt egységnek. A modern városi élet csak akkor nem vonzza szélesebb társadalmi keretek közé a lakosságot – csak akkor nem válik lényegessé a főútvonal vagy városfórum – ha nem városról van szó, hanem hálóhelyről, mint a legtöbb szatelit városban, vagy lakótelepnél, amelynek városi funkcióját letagadják.

A dezurbanista szemléletben a település lakótér, az urbanista szemléletben élettér, melyben a várost képző sejtek a különböző életterek különböző fokozatai. A legkisebb egység az óvodás gyerek élettere, a következő az iskolásé. Ezek a terek azonban nem óvoda- és iskolaépületet jelentenek, melyek a lakóházakhoz forgalmilag meghatározott viszonyban állnak, hanem a játék és sport, a kaland és az ismeretlen vidék széléig merészkedés különböző fokozatait. A felnőtt ember élettere a város egésze, megint az otthon – család, ellátás, szórakozás, ünneplés fokozataiban. Az életterek egymásközti fonódása, a bonyolult élet folyamatainak egymásrahatása, forrása annak a gazdagságnak, amely egy város hangulatának alapja. Sztálinváros továbbépítése ennek a hangulatnak a felfokozását tűzte ki célul és ezért nem csak új városrészeinek megépítése lesz a következő évek feladata, hanem a réginek beteljesítése is.

A KÖZÉPBLOKKOS HABSALAK-BETON ÉPÍTKEZÉS SZTÁLINVÁROSBAN A DUNASORON 1959-BEN INDULT MEG

Építésztervezők: WEINER TIBOR, BARANYAI FERENC
Statikus: VASEK LÁSZLÓ
Gépészet: SZABADOS LAJOS


az EMFIX homlokzat burkolat az Iparművészeti Főiskola kollektívájának munkája
(jobb oldali kép forrása: Lechner Tudásközpont)

A különböző életterek építészi kialakítása volt feladata annak a pályázatnak is, amelyet a Városi Tanács és az Építésügyi Minisztérium közösen írt ki a város új városnegyede, a Római Tábor területére. A pályázati eredmények biztatók: ígérik, hogy Sztálinváros fejlődése során továbbra is – a város megépítésén túl – szolgálni fogja a városépítés általános ügyét, olyan kollektív munka segítségével, amely eddig is teremteni volt képes.

KÍSÉRLETI NAGYPANELES LAKÓHÁZAK

Építésztervező: WEINER TIBOR
Statika és művezetés: VASEK LÁSZLÓ
Gyártástechnológia: SEBESTYÉN GYULA
Gépészet: ÉTI ÉPÜLETGÉPÉSZETI LABORATÓRIUM


G-4 jelű nagypaneles lakóépület homlokzata


Sztálinváros, 1959. augusztus 5.
fotó: MTI/Balassa Ferenc

Sztálinváros – 1959-60-61…

Beszélgetés Sztálinváros jövőjéről

Dunaujvaros