Magyar Rendőr – 1980. február 16.
DUNAÚJVÁROS HÁROM ÉVTIZEDE
1949 decemberében a dunapentelei határban végigsöprő szél még csak letarolt kukoricaföldeken nyargalászott, pedig akkor már javában készültek a tervek, amelyek valóra váltása ezen a tájon az ország első új szocialista városának születését ígérte. Az országgyűlés december 9-én fogadta el a városalapítás tervét, és a következő év májusának második napján már megkezdődött a nagy munka.
1950 tavaszán kezdődött a nagy építkezés
Az ország minden tájáról érkeztek ide építőmunkások, s a brigádok keze nyomán, az egész ország figyelmétől kísérten formálódott valami új, a magyar történelem szocialista szakaszának kiemelkedő létesítménye, a Duna-parti szocialista város.
Az események sodró lendülete mindmáig egy egész nemzedék feledhetetlen emléke. 1950 decemberében átadták a dunapentelei új pályaudvart, s a következő év márciusának végén Dunapentelét várossá nyilvánították. (helyesen, pontosan: 1951. április 29. – szerk.)
Az igazi város azonban nem a régi kis község földszintes házsorai között, hanem tőlük jókora távolságban, az egykori szántóföldeken épült. Rövidesen kész lett az első utca is, amelyet Május 1. utcának kereszteltek el.
Abban az időben a társadalmi munkások hadában már ott dolgozott Bachstetter József is, aki az elmúlt év végén a dunaújvárosi Városi és Járási Rendőrkapitányság éléről rendőr alezredesként vonult nyugállományba.
– Akkoriban a földmunkánál csak a munkáskéz volt az egyedüli eszköz, nem ismertük még a mai modern gépeket. Sok száz társammal dolgoztunk hatalmas lendülettel, hogy túlteljesítsük a tervet, s ha sikerült, újabb, még nagyobb teljesítmény elérését tűztük ki célul magunk elé – emlékezett a majd három évtizede történtekre.
– Alig egy évvel később már rendőrként, az akkoriban alakult városi kapitányságon szolgáltam – folytatja. – Ma is emlékszem, az épület kívülről még nem volt kész, a belső helyiségekben azonban már a helyén volt a berendezés, és mi munkához láttunk. Volt egy Skoda Colonial személygépkocsink, és néhány kerékpárunk – a mai felszereléssel nem szabad már összehasonlítani. Tennivaló persze volt bőven. Nem szabad elhallgatni az igazságot, hogy a város új polgárait alkotó becsületes munkáshad soraiban akadtak olyanok is, akiket a kalandvágy vagy a magas fizetés vonzott ide, s ők elég sok munkát adtak nekünk. Többek között azért is, mert nehéz volt a tájékozódás, a számtalan vállalat többségéről nem is nagyon tudtuk, hogy éppen hol a központja, meg hát egyikünk sem volt idevaló, minthogy nem is lehetett, sőt elég nagy volt közöttünk is a fluktuáció. Aztán jött egy szomorú időszak, szerencsére elég rövid ideig tartott, amikor az addig elkészült létesítmények megőrzése lett a mi legfontosabb feladatunk, és az igazi megnyugvás csak a hatvanas éveik közepétől számítható.
Új út épül az egykori városperemen
Akkoriban váltak tervszerűbbé az építkezések, a lakosság is stabilizálódott, s megszilárdult a rendőri állomány, s mindez a közrend és a közbiztonság azóta is töretlen erősödésében volt érezhető – emlékezik Bachstetter József.
Dunaújváros lakóinak száma ma már meghaladja a 62 ezret, s ehhez a számhoz nyugodtan hozzá lehet számítani 6-8 ezret, ennyien járnak ide dolgozni a környező községekből. A város kiemelkedő ipari létesítménye a Dunai Vasmű, amelynek öntödéjében 1950. november 7-én csapolták az első vasat, s amelynek acélművében 1959 végéig hatszor annyi acélt gyártottak, mint amennyit az egész vasmű területén beépítettek.
 A “vasváros” |
 Csapolás az acélműben |
Az építkezések elején együtt kezdtek hozzá a gyárak és a lakóházak emeléséhez, s a vasmű építésével egyidejűleg könnyűipari bázist hoztak létre. Fésűsfonoda, fehérneműgyár, ruhagyár és kenyérgyár kezdte meg működését, ezekben munkát találtak a város aszszonyai. Dunaújváros egyik más büszkesége azonban sokkal inkább a Hullámpapírgyár, amely 4,3 milliárdos beruházással épült, s amely az iparág legnagyobb gyáraként évente 100 ezer tonna hullámpapírt, 50 ezer tonna félcellulóz és 50 ezer tonna hullámdobozt állít elő.
1977-ben avatták föl a Hullámpapírgyárat
Új városnál elég szokatlan, de Dunaújvárosnak még múzeuma is van, a római kori Intercisa nevű települést tárták föl a régészek. A mai belváros tulajdonképpen az a terület, ahol az építkezés az első 100 hektár beépítésével megkezdődött. Ezt a részt fogják gyűrűbe az újabb lakótelepek, a Barátság városrész, a Ságvári, a Dózsa, a Római és a Béke városrész.
Egykoron sok gondot okozott az iskola hiánya, hiszen – az új város átlagéletkora meglehetősen alacsony lévén – sok volt a gyerek, ma azonban az általános és középiskolák sora mellett még felsőoktatási intézménye is van Dunaújvárosnak, a Miskolci Műszaki Egyetem kohó- és gépipari főiskolai kara működik a városban.
Az egyik modern lakótelep
Már fentebb szó esett róla, hogy Dunaújvárosban jó a közbiztonsági, az utóbbi esztendőkben nem emelkedett a bűncselekmények száma, s mint Böszörményi Zoltán őrnagy, a kapitányság vezetője elmondta, a dunaújvárosiak segítik, támogatják a rendőrök munkáját, s így a széles körű összefogás révén remélhetően sikerül az elért eredmények további javítása. S mint ahogy az semnni szokott, a kellemes, jó környezetbe szívesen mennek dolgozni a rendőrök, a városi és járási kapitányságon évek óta ismeretlen a létszámgond, kialakult a megbízható utánpótlás. A rövidesen 30 éves szocialista város jövője tehát jó kezekbe kerül, ami a békés építőmunka megbízható biztosítéka.
Intézkedő rendőr napjainkban
OCSKAY ZOLTÁN
(Fotók: MTI és Beke Béla)
