Magyar Rendőr – 1965. október 14.
Itt csak a vén Duna képviseli az időt. Fiatal, jól öltözött párok sétálnak a széles utakon. Az új épületek üvegezett erkélyein – mint zöld napszemüvegeken – táncolnak a huncut napsugarak.
A város bölcsőjében
Tizenöt évvel ezelőtt Dunapentelére özönlöttek az emberek, hogy új várost emeljenek a hullámzó búza tenger helyén. Markolták a csákányt, törték a talajt. A gép és az emberi erő vette át a szót. Nem nézegették, hogy ki, kicsoda…
Volt aki borral, pálinkával öblítette le a napi fáradalmakat, részeg nótázás bolygatta meg a dunai alkony csendjét, összekapaszkodott emberpárok árnyalakjai imbolyogtak a barakok között.
Szántóföldek közepén emelkedtek magasra az új város házai. Valóságos honfoglalás történt
Ott állt az első szocialista város bölcsőjénél Nemes József r. szakaszvezető is. Nyolcvanan ünnepelték az első csákányvágást, a hatalmas építkezés jelképes kezdetét. Messziről, a leendő 6-os számú főútvonal felől az útmaró gépek dohogása hallatszott. S a rendőr kicsinek, szinte töpörödöttnek érezte magát, amikor arra gondolt, hogy itt nemsokára hatalmas erőműóriás nyújtózik a magasba.
A pentelei őrsön akkoriban mindössze nyolcan teljesítettek szolgálatot, a városban pedig már legalább 15-20 000 ember volt együtt. A maroknyi rendőr nehezen győzte a sok munkát. Aktákból készült a nyolc rendőr fejealja, számolatlanul, kilóra mérték a rengeteg ügyiratot. Szakadatlanul talpon voltak. Néha huszonnégy órát “húztak le” egyfolytában, időnként beletértek valamelyik üzemi konyhára, aztán valahol Rácalmás környékén folytatták a portyát.
Az újonnan érkezett rendőrök sietve odébbálltak, megrettentek. Csak Nemes József, és az időközben szintén Pentelére került Vida György állta a sarat.
Az ország minden részéből érkeztek önkéntes munkabrigádok. A rendőrök is részt vettek a “rohammunkában”
Éjszakai hideg zuhany
Kiss Ernő, a rendőrtiszti iskola elvégzése után ekkortájt tűzte fel az alhadnagyi vállapokat. Előbb a hódmezővásárhelyi őrs parancsnoka, majd Lentiben bűnügyi előadó volt.
1951 tavaszán meglepetésszerűen érte a hír, hogy kinevezik a dunapentelei kapitányság bűnügyi alosztályvezetőjének. Sokat olvasott már az ifjú városról, és nem tagadta, hogy örül. Ám ahogy leugrott a teherautóról, a végtelen sártenger, millió földtúrás, árok, csatorna és sivár felfordulás láttán nyomban elbátortalanodott.
– Merre van itt a kapitányság? – érdeklődött lépten-nyomon. De csak nagysokára tudta valaki megmondani, hogy keresse az óvárosban, ott van az őrs. Új kapitányságról ekkor még nem hallott senki.
Kiss alhadnagy végre megtalálta a “Görbét” vagyis a 4. számú kockaépületet – félig kész állapotban. – A II. és a III. emeleten meg a padláson még dolgoztak. – Éjjel a betaszigált íróasztalokon “vetett ágyat” magának. Éjféltájt arra ébredt, hogy a fejére csorog az esővíz…
Az új város “óvárosa”. Ez a város első utcája, a valamikori “görbe negyed”
Mint a villám…
A kapitánysági épület végülis elkészült és fokozatosan benépesedett. Az ország különböző pontjairól megérkezett Csabina Elek őrnagy, Bachstetter József százados, Vámosi László főhadnagy, Géró József, Kőszegi Pál, Hoboth József főtörzsőrmester és Motyovszki Mátyás törzsőrmester is. Kiss Ernő r. őrnagygyal, Nemes alhadnaggyal és Vida György főtörzsőrmesterrel együtt ma ők alkotják Dunaújváros rendőri törzsgárdáját.
Mint a villám csapkodott a sok esemény. Tömeges rablás, kettős gyikosság, markec, erkölcstelenség… Kíméletlenül tevékenykedtek a “Csibészklub”-nak nevezett, a “Halálfej” és más galerik tagjai. A “csibészekről” még ma is terjeng a régi anekdóta, miszerint nők hasán huszonegyeztek, s kártyán sorsolták ki a legtetszetősebbeket. A Kiss-féle bűnügyi apparátus nem kutatta e mendemondák valódiságát, de annyit tudtak, hogy mindenkor rosszban sántikálnak. A banda nőtagjai például kicsalták valamelyik elhagyott zugba a gyanútlan férfiakat, az ott várakozó galeri tagok pedig kirabolták őket. A legnagyobb csetepaté mégis akkor történt, ha ezek kíméletlenül összeugrottak egymással, verekedtek, vagdalkoztak.
Egy ilyen alkalommal izgatott férfi robbant be a kapitányságra, hogy jöjjenek, segítsenek, mert a “kultúrbarakban” késelnek… S ahogy megfordult – a rendőrök döbbenten látták -, hogy az ő hátából mered ki a bicska nyele.
Kiss elvtárs legalább háromszor cserélt beosztást, de mindannyiszor vissza kellett állnia a bűnügy “kormányrúdjához”, mert ahány utóda volt, menekülésszerűen, idegösszeroppanással távozott…
Géró József r. ftőrm. vasúti kmb. szoros munkakapcsolatot tart a vasút egyik “öregjével”
Józsi bácsi 10000 forintja
– Nem volt könnyű az embereket megszelídíteni – mondja Kiss őrnagy.
– De azért nem volt olyan fekete az ördög, amilyennek lefestették – védelmezi városát Slachstetter százados, a jelenlegi őrsparancsnok. – Engem például a volt szolgálati helyemen gondolatban eltemettek, mert elterjedt rólam, hogy leszúrtak Pentelén. De íme a cáfolat mutat magára és nevet. – Aztán pedig – folytatja derűsen – megpróbáltunk másként is hatni a az emberekre. Ismertem egy öreget, a Szekér Józsi bácsit. Az megkereste a maga három és fél darab ezresét havonta. Őszintén szólva mi rendőrök) ketten is megelégedtünk volna ezzel az összeggel… Jön egyszer az öreg, hogy segítsünk, nősül a gyerek, az ő kezéből pedig egykettőre kicsúszik a pénz. Szeretett inni.
Megváltottuk az ebédjegyét, elláttuk zsebpénzzel, össze is jött tízezer forint nászajándékra. Ahogy azonban megkapta, újra csak inni kezdett, s valaki ittas állapotban kizsebelte szegényt… Azóta sem felejtette el, hogy ő hónapokon át “böjtölt” és utóbb más rúgott be a pénzén…
Mindent az alapoknál kellett kezdeni. Az első években “hangyabolyként” nézett ki a születő város
Felnőnek a gyerekek
Jóban, rosszban kovácsolódott össze ez a tíz ember. Együtt razziáztak, együtt szálltak szembe 1956 őszén az ellenforradalmi banditákkal. A legnehezebb pillanatok, legsötétebb percek sem tántorították el őket rendőri hivatásuktól. Nem véletlen, hogy többségükben 1945-ben kezdték meg a szolgálatot, s elméletben is, gyakorlatban is kijárták a rendőriskolákat..
E törzsgárdában, Motyovszki Mátyás törzsőrmester a legifjabb, 18 éves volt, amikor rendőrnek jelentkezett, s mint nyomozó, területfelelős, jelenleg pedig kmb., a dunaújvárosiak többségét ismeri. Jelene s múltja egyaránt a városhoz fűzi. Itt ismerte meg feleségét is 1952. augusztus 24-én, amikor egyidőben, de még külön-külön érkeztek meg Pentelére.
Azóta a családban felnőttek a gyerekek, akárcsak Kisséknél, akik időközben lakást cseréltek. Azért most is szeretettel emlegetik a régit. Annak idején harmadiknak kaptak lakást a Beloiannisz utca 16-ban, amelyen előzőleg – ez volt a legfőbb nevezetessége – Makszimenko, szovjet gyorsfalazó mester dolgozott.
Az új város a rendőrcsaládok részére is új, modern lakásokat biztosított. A Kiss család is “kinőtte” első otthonát, derűs, tágas lakást kapott
Azt mondják, nemcsak a családok, de az irodák is kinőtték már a “régi ruhát”, új, tágasabb kapitánysági épületre volna szükség. Igaz, ma már merőben más a munka természete, menete, de tennivaló azért akad bőven. Nemes alhadnagy, a szabálysértési előadó a megmondhatója, milyen sok ügyirat keletkezik ma is. S Hoboth József ftőrm. közlekedési előadó sem henyél. Az azonban bizonyos, hogy a balesetek mintegy 60%-át nem helybeliek okozzák. Ugyanígy van ez a rendőri munka valamennyi ágában.
A garázda, szertelen elemek más vidékre vándoroltak, s a helyi lakosság – számuk meghaladja a 40 000-et – nemcsak, hogy betartja, de igényli a rendet, s a szilárd közbiztonságot. A gazdasági vezetők szintén részt vállalnak a bűncselekmények megelőzésében. Az emberek maguk ítélik el a rendbontókat. Bejelentik észrevételeiket, igénylik a rendőrség segítségét. A kapitányság a sajtóban folyamatosan tájékoztatja a közrend, közbiztonság helyzetéről a lakosságot.
A város legújabb létesítménye az új, modern kórház. Az őrsparancsnok és a közlekedési előadó szemrevételezik a tetszetős épületet
Egyszóval: Más “emberanyaggal” dolgoznak ma a rendőrök. Jelentősen csökkentek az életellenes bűncselekmények, ritka jelenség az erőszakos bűncselekmény, rablás például hosszú évek óta nincs. A fiatalkorú bűnözés az országos átlaghoz képest igen csekély. A garázdaságot általában nem a helybeli lakosok követik el.
Íme így fest ma Dunaújváros – rendőrszemmel nézve. S ebben benne van e tíz “törzsgárdatag” energiája. Az ő verítékcseppeiket is “befalazták” a város gyönyörű panorámájába.
Modern szocialista nagyvárost alkotott a teremtő munka. Ebbe a városba az ország bármely részéből szívesen jönnek élni és dolgozni az emberek
A maiak sem lankadnak, mindent megtesznek a minőségi munka érdekében, s gondosan ügyelnek külsejükre, ápolt kinézésükre. Vajon véletlen-e, hogy a példamutatásban továbbra is a “két öreg”, Kőszegi ftőrm. és Motyovszki törm. jár élen…
Az itteniek érzik az alkotás nagyságát, a teremtés örömét, s igyekeznek megteremteni a közös harmóniát, öröm az utcára kilépni a fiatalok városában, ahol sok ifjú ember között a 40-45 évesek már “öregek”, ahol mindenkinek kedve támad – újjászületni…
Ruttkay Pál felvételei
