Honismeret – 1985. január
Dunapentele 1940
fotó forrása: Archaeologiai Értesítő 1940
Egyesületi élet Dunapentelén
(1870-1940)
A kiegyezés utáni években Dunapentelén is megélénkült a politikai élet. 1870. január 18-án megalakult a Dunapentelei Casino Társaság, melynek 76 tagja lett. Az ősgyűlésen Rosthy Pál, Újváry József, Khón Rezső és Tichy Jakab hitelesítették a jegyzőkönyvet, amely szerint a Casino célja “… a tisztességes kedélyes társalgást Dunapentelén elősegíteni”, hírlapok, folyóiratok, könyvek, társasjátékok segítségével “szellemi foglalkozást, okulást… tisztességes időtöltést s kedélyes mulatságot szolgáltatni.” A kaszinónak tagjává válhatott nemzetiségi és felekezeti különbség nélkül minden “becsületes, nemes magaviseletű férfiú”. Ez a Casino több évtizedig fennállott, és a helyi értelmiség, nagybirtokosok, tehetős iparosok gyülekezőhelyévé vált.
Az önsegélyző egylet 1872. október 1-én jött létre: helyi iparosok, kereskedők, segédek alapították, s a kezdeti szocialista munkásszervezkedés egyik formája volt. Működési engedélyt csak 1874. március 14-én kaptak a hatóságoktól, de már 1876 végén fel akarták számolni a szervezetet. Az egylet azonban még 1878 tavaszán is felszámolás alatt állott. Tagjainak száma 257 fő volt.
1888. december 14-én politikamentes alapon alakult meg az izraelita nőegylet. Az egylet elsősorban emberbaráti célokat akart megvalósítani: felkarolta a munkaképtelen özvegyeket, gyámolította, támogatta a betegeket és az árvákat, de templomépítésre is tettek félre nagyobb összeget. A nőegyletet a községben élő két nagybirtokos felesége, Bruck Simonné elnök és Strasszer Lipótné jegyző vezették, s tagja lehetett minden, “társadalmi kifogás alá nem jöhető nő felekezeti különbség nélkül”.
A Dunapentelei Önkéntes Tűzoltó Egyesület alakuló közgyűlése 1889. február 19-én volt. Elnöke Újváry József, főparancsnoka Lukáts László, titkára Bruck Ármin lett. Az alapszabály szerint az egyesület célja a “rendszeres tűzoltás Dunapentele területén”. Az egyesületnek tagja lehetett minden, 18. életévét betöltött “feddhetetlen jellemű” dunapentelei férfi.
A századforduló évei Dunapentelén is az agrárszocialista mozgalmak jegyében teltek el. Az 1905. januári választások alkalmával Dunapentelén a függetlenségi párt abszolút győzelmet aratott, jelezve, hogy a pentelei gazdák és ellenzéki politika hívei. A választások után az eddig javarészt ösztönös ellenzéki magatartást a függetlenségi vezetők megpróbálták szervezeti egységbe fogni. 1905. február 26-án ifj. Farkas Mihály elnök és Balázs István alelnök vezetésével megalakult a dunapentelei függetlenségi és 48-as Kossuth kör. Alapszabályukat a belügyminiszter május 26-án hagyta jóvá. A kör céljai között első helyen szerepelt a függetlenségi eszme, a hazafias szellem ápolása és terjesztése, a nemzeti ünnepek megtartása, valamint különböző közművelődési feladatok megvalósítása. Céljaikat a fennálló társadalmi rend keretein belül kívánták elérni, s elhatárolták magukat az államrendre veszélyes megmozdulások szervezésétől. A függetlenségi kör a birtokos parasztság politikai csoportosulása volt. Tagja lehetett minden, 20. életévét betöltött, kifogástalan jellemű állampolgár, aki a meglehetősen magas tagsági díjak befizetését vállalta (örökös tag 60 korona, alapító 50, pártoló tag 40 korona, rendes tag 40 fillér belépési és évi 2 korona tagsági, vidéki tag évi 4 korona tagsági díj). A kör tagjaitól megkövetelték az alapvető magatartási normák betartását: tartózkodniok kellett a szószátyárkodástól, a “gyöngédtelen magaviselettől, becsmérlő nyilatkozatoktól mások irányában, tiszteletlen szók kiejtésétől, lármás indulatoskodástól”, ittas állapotban való megjelenéstől. A kör élén nyolctagú vezetőség állott: tiszteletbeli elnök, ügyvivő elnök, alelnök, jegyző, pénztáros, ellenőr, könyvtáros. Közgyűlést negyedévenként – január, április, július, október hónapok első vasárnapján – tartottak. A kör alapszabályait 1909. december 28-án újrafogalmazták. Alapul az 1905-ös szabályzat szolgált, de kiegészítésként belevették a kormány felügyeletéről szóló részt. 1909-ben a kör elnöke Jantsky János, jegyzője Szekulesz László volt.
Jelentős politikai csoportosulás ebben az időben Dunapentelén a katolikus kör, amely 1895. február 6-án alakult meg. Létrejöttét a Katolikus Néppárt szervezésével lehet összefüggésbe hozni. A katolikus kör elnöke Butter Károly, titkára Kraxner Lajos volt. A választmányhoz tartozott még az alelnök, a pénztáros, a könyvtáros, a gondnok, 6 választmányi rendes tag, 2 választmányi póttag. Az alapszabály határozottan megtiltotta a tagoknak a politizálást, mivel a kör “tisztán társadalmi és erkölcsi intézmény, csak erkölcsi eszközökkel törekszik emberbaráti czélját elérni”. A kör céljai között szerepelt a “hasznos ismereteknek és jó erkölcsöknek a katolikus vallás szellemében való emelése, a katolikus öntudat felkeltése és ápolása”. A politika kizárásával tulajdonképpen az ellenzékiségtől, a liberális eszméktől akarták távol tartani a kör tagjait, hiszen a kaszinó jelleggel működő körben a néppárti eszméket népszerűsítő hírlapok, könyvek, röplapok megtalálhatók voltak. A katolikus kör a függetlenségi mozgalom térhódítása miatt valamelyest háttérbe szorult, de 1910 után ismét meghatározója lett a község politikai arculatának. 1912-ben a dunapentelei katolikus kör elnöke Ligday Károly, titkára Hajas György volt.
A politikai körök mellett közművelő egyesületek is működtek Dunapentelén. 1901. december 29-én tartotta ősgyűlését a Polgári Kaszinó, amely lényegében az 1870. január 18-án megalakult “dunapentelei casino társaság” szervezeti felépítését vette át. Célkitűzéseik is hasonlóak voltak. A Polgári Kaszinó elnöke Králl Ferenc lett, alapító tagjai úrjeli Újváry József, Jantsky János, Szórád János, Deák István, Hajas Mihály, Fischl Antal, Pivonka János voltak. Tagsága az iparos- és a birtokos paraszti rétegből szerveződött.
Az ifjúsági önképzőkört 1902. november 9-én hozták létre, Hauser Pál elnökletével. Ez is politikamentes alapon szerveződött, felépítése, működése, célkitűzései azonosak voltak a Polgári Kaszinóéval.
A polgári olvasókör 1905. január 8-án alakult újjá. Elődje, a hasonló elnevezésű egyesület 1887. február 13-án alakult meg. Elnöke az egyik dunapentelei nagybirtokos, Szávits Miklós lett. Az olvasókör szintén elhatárolta magát a politikai kötelezettségvállalástól, a vitákban nem foglalt állást és politikai jellegű határozatokat nem hozott. Célja a “társas egybe jövetelek által az olvasókör tagjaiban az összetartozás érzetét fejleszteni… a tisztességes, kedélyes társalgást Dunapentelén elősegíteni”.
A századfordulón a községekben sorra alakultak a különböző egyesületek, körök, melyek segítségével a hatóságok a kisbirtokos-, kispolgári réteget szervezetten felhasználták az agrárszocializmussal szemben. Ugyanakkor az uralkodó körök politikájának népszerűsítésével a kormányellenes szervezkedések elé is megpróbáltak gátat vetni.
Dunapentelén az I. világháború, a polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság eseményei után az ellenforradalmi rendszer stabilizációját a helyi értelmiség és a birtokos parasztság végezte el. A szocializmusellenesség szervezett keretei – a századfordulóhoz hasonlóan – most is a községi társadalmi, politikai, kulturális egyesületek voltak.
A Polgári Lövész Egyesület az 1920-as évek elején politikai céllal létrehozott csoportosulás volt, vezetőségét a községi nagybirtokosok alkották, tagsága a vagyonos rétegekből szerveződött. Az egyesület feladata – a céllövő sport gyakorlásán túl – a vallásos és hazafias érzés ápolása, erősítése volt. A lőgyakorlatokon kívül különböző versenyeket, ismeretterjesztő és műkedvelő előadásokat, tanfolyamokat is szerveztek.
A Dunapentelei Levente Egyesület 1924-ben alakult meg, feladata a fiatalok ellenforradalmi szellemben történő, katonai jellegű képzése volt. A leventemozgalomban való részvétel kötelező volt minden, tanköteles koron túl lévő férfinak egészen a katonai bevonulásig (12-21. életév között). A leventefoglalkozások Dunapentelén nem voltak népszerűek: a leventeintézmény az ifjúság szabad idejét szinte teljesen lekötötte, a gazdák a munkaerő kiesésére hivatkoztak, s feleslegesnek tartották a fiatalok katonai jellegű kiképzését. Hasonló vélemények a községi képviselőtestületi üléseken is elhangzottak, s anyagi fedezet híján javasolták a leventezenekar feloszlatását is.
A Katolikus Legényegyletet 1926. február 21-én Mészáros István apátplébános szervezte újjá. Az egylet titkára Pintér Ferenc tanító lett. Tagjai 18-28 év közötti földműves és iparos fiatalok voltak. Számuk az újjászervezéskor 86 fő volt, 85%-uk földműves. A legényegylet célja a “katolikus ifjúság valláserkölcsös és hazafias szellemben való nevelése, törvénytiszteletre, tekintélytiszteletre való tanítása és általános műveltségre való oktatása” volt. Elnöke a mindenkori dunapentelei római katolikus plébános, aki minden lényeges kérdésben egyszemélyi hatalmat gyakorolt.
A harmincas évek közepétől a községi képviselőtestületen belül a konzervatív beállítottságú képviselőkkel szemben a “reformerek” kerültek előtérbe, akik az ellenforradalmi rendszer “megújításáért” szálltak síkra. A modern jobboldaliság irányába mutató változás következtében az ellenforradalmi vezetés alatt álló egyesületek nagy része a harmincas évek közepén válságos helyzetbe került, de a kulturális, jótékony célú egyesületekre is az érdektelenség volt jellemző. 1936 nyarán az ifjúsági önképzőkör, a katolikus kör, a katolikus legényegylet lassú elhalásáról értesülünk. A Polgári Lövész Egyesületet, miután megvonták tőle az anyagi támogatást, 1940. február 15-én oszlatták fel, vagyonát a Levente Egyesület kapta meg. A Polgári Olvasókör feloszlatását 1940. július 7-én határozták el, erre ténylegesen 1941. március 23-án került sor. Indoklásul a “köri élet teljes hiányá”-t hozták fel. Az olvasókör vagyonát részben a római katolikus templomnak, részben az Iparoskörnek adták át. A községi jegyző szerint az Iparoskör dicséretes kulturális életet él, de tagjai szellemi igényeit, megfelelő könyvtár hiányában, nem tudja kielégíteni. Ezért javasolta, hogy a könyvtárat teljes egészében az Iparoskör kapja meg.
Politikai csoportosulás volt a kisgazdamozgalom, amely a harmincas évek közepén kezdett szerveződni, s hivatalosan 1937 tavaszán lépett színre. 1937. április 11-én több mint száz résztvevővel alakult meg a Fejérvármegyei Gazdasági Egyesület tagjaként a Dunapentelei Gazdakör. Feladata a község gazdasági érdekeinek előmozdítása, a mezőgazdaság felvirágoztatása, valamint a “földművelő gazdák és a gazdasági munkások békés egyetértésben való közös munkálkodása és egymás boldogítása” volt. Ez utóbbi célkitűzés a nagybirtokosok érdekeit szolgálta, akik a vezető szerepet játszották a kisgazdakörben, annak ellenére, hogy a tagságot valóban a kisbirtokosság alkotta. A Kisgazdakör a harmincas évek végére politikai tartalommal telítödött, és a Független Kisgazdapárt erős szervezetévé vált. A demokratikus érzelmű és józanul gondolkodó birtokos gazdákat maga mögött felsorakoztató Kisgazdakör feladata a nemzeti szocialista, majd a nyilaskeresztes pártok befolyásának ellensúlyozása lett, amelyeknek demagóg ígéretei az agrárproletariatus körében is terjedtek.
Ugyanez a meggondolás vezette az uralkodó köröket, amikor beleegyeztek, hogy az építőmunkások Dunapentelén szakszervezeti csoportot alakítsanak. A Magyarországi Építőipari Munkások Országos Szövetsége budapesti központjának bejelentését, amely szerint Dunapentelén Szentgáli József kőműves vezetésével befizetőhelyet létesít, az 1937. július 7-én kelt alispáni határozat jóváhagyta.
Matuss Lászlóné
