Tanácsok Lapja – 1960. június 16.
Először magamnak sem akartam bevallani, de végül kénytelen-kelletlen el kellett ismernem – eltévedtem. Eddig azt hittem, hogy ismerem a várost, hiszen ott voltam, amikor még térdig jártunk az agyagos sárban, a jövendő házakat jelző téglahalmok között, ismerőseim voltak az első házak, s a bennüklakók, láttam ifjú erdővé nőni a várost, a Vasműtől elválasztó egykori suhángokat s emlékszem, amint – nem is olyan régen -, lestük a szakadó eső múlását az úttörővasutat építő fiatalok brigádjaival. És most, másfél év után – eltévedtem Sztálinvárosban.
Amerre nézek – gyönyörűen gondozott, virágzó parkok a széles utcák között. Jobbról modern, szép strandfürdő -, hogyan és mikor került ez ide? Amott vidám színű panelházak, s ott, az az óriási földhányás, mi lehet? A tábla tájékoztat: “A Barátság Ligetét és a ligeten létesítendő sportpályát Sztálinváros dolgozói a szovjet elvtársak közreműködésével és a várost felkereső vendégek segítségével társadalmi munkával építik.” Tehát ez lesz a Barátság Ligete. Odább egy modern, nagy épület külsejét csempézik éppen – ez az új, 32 tantermes iskola. A Duna-parton öt nagy panelház épül, a közelében alapoznak: ott lesz a 400 ágyas kórház.
Ámulok, s minden utca kereszteződésnél újra felfedezem, újra ismerkedem az egyre szépülő Sztálinvárossal.
A város az idén ünnepli
fennállásának 10. évfordulóját. Sokféleképpen megemlékeznek erről: nagyszabású ünnepségekkel és otthoniasan, családiasan, az ország minden részéből érkező vendégekkel, s a város lakói maguk között. A nagy ünnepségek naptára:
- JÚNIUS 19: A régi sztálinvárosiak találkozója. Az ország minden részéből meghívják az egykori építőket, az azóta máshova rendelt pártmunkásokat, s szíves szeretettel várnak mindenkit, aki valami módon bábáskodott a város születésénél – hadd gyönyörködjenek most naggyá nőtt gyermekükben.
- JÚLIUS 3: Honvédelmi sportnapot rendez itt a Magyar Honvédelmi Sportszövetség, egésznapos sétarepüléssel, ejtőernyős-bemutatóval, vitorlázó- és motoros sportrepülőgépek műrepülésével.
- JÚLIUS 3-10: A vasasok-kohászok országos táncfesztiválját rendezik meg Sztálinvárosban.
- JÚLIUS 17: Felavatják a hengerművet, a Vasmű új büszkeségét. (A több mint fél kilométeres csarnokban már az utolsó “simításokat” végzik – nemsokára megkezdődik az egyhónapos próbaüzemeltetés.)
A családias ünneplés
már az év elején megkezdődött. A tanácstagok beszámolóikon felkérték a lakosságot, vegyenek részt a “Szépítsük városunkat” -mozgalomban, segítsenek a város csinosításában. Meg is látszik most a városon, hogy 35 ezer lakója vigyáz rá!
Április elején külön “Tisztasági nap”-ot is rendeztek. A “parancsnok” dr. Liptai László városi főorvos volt – maga is 10 éve sztálinvárosi lakos, aki a társadalmi ellenőrök segítségével, karszalagos úttörők hadával végigellenőrzött minden üzletet, utcát. Egyébként az úttörők, kiszesek, a városi tanács leglelkesebb ifjú segítői: védnökséget vállaltak minden park, az utcák rendje, tisztasága felett.
A “házi ünnepségek” egyik legszebbike volt április elején, amikor a város lakói megkezdték az idei társadalmi munkákat. Kétszázötvenezer óra társadalmi munkát ajánlottak fel Sztálinváros lakói, mintegy 90 ezer órát már el is végeztek belőle. Társadalmi munkával épül a Barátság Ligete. Délutánonként jönnek a különböző üzemek, intézmények brigádjai, lapátolnak, kubikolnak. 35 ezer köbméter földet mozgattak meg már eddig, s még igen sok vár rájuk, amíg jövőre elkészül a sportpálya, s körülötte a park!
Társadalmi munkával készül egy csónakház a Duna-parton, a jövendő vízitelep első “objektuma”. Tovább épül, alakul a Vidám Park, s benne most készül az Úttörőváros, ahol kéthetenként 500 gyerek táborozhat majd nyaranta. Az erdőben betonalapot készítettek a sátraknak, s csaknem kész már a tábor központi épülete, tágas éttermével, a mosdókkal, öltözőkkel. Mindezt a sztálinvárosiak maguk csinálják – a tizedik születésnap ünnepléseként. Minden társadalmi munkás kis könyvecskével rendelkezik – ebbe ragasztja be az év folyamán szerzett, végzett munkájának megfelelő értékű társadalmi munka bélyeget.
A gyerekek bájos dolgozatai között találtuk ezt a kis rajzot: egyik V. osztályos kislány mellékelte írásához
Tanulmányi versenyt
is rendeztek az iskolában a tizedik évforduló köszöntéseként. És a gyerekek dolgozatot írtak városuk tisztaságáról. Találomra húztam ki néhányat a tanácsnál őrzött dossziéból. Molnár Mária így ír: “Kanyargó országút, apró falusi házak, keskeny táblákban az aranyló búza és a haragoszöld kukorica, itt-ott pár szőlőkaró. Ez volt városunk helyén 10 évvel ezelőtt. Édesapám az elsők közt jött ide építeni az új szocialista várost. Mikor az egész család ideköltözött 1953 tavaszán, már sok épület állt, de a tavaszi eső után még mindig csak ez volt a helyzet: egy kis járda, jó nagy sár, megint egy kis járda és ismét sár.
10 év a történelem sodrában csak egy pillanat, de az emberi akarat és munka csodát tett itt, a Duna partján az elmúlt évtized alatt. A házak között üde pázsit és kis virágágyak pompáznak. Az utakat lombosodó fák szegélyezik. A kiserdő velünk együtt nőtt… Mikor általános iskolába jártam, szépen működött az úttörőparkőrség. Nagyon sok tagja volt. Vigyáztak a parkokra, de sajnos, előfordult olyan eset, hogy az ifjú “parkőr” megkért egy felnőttet, ne rövidítse útját a parkon keresztül, az rákiabált vagy meg akarta pofozni a “szemtelen” gyereket. Most, mint középiskolásoknak, könnyebben megy a dolgunk, de a kötelességünk is több. Tavasszal csoportonként jártunk fásítani…”
És így fejezi be: “Most ünnepeljük Sztálinváros 10. éves fennállását. Az évforduló méltó folytatása lesz, ha az utcák, terek ünnepi szépségét, tisztaságát a dolgos hétköznapokra is megőrizzük.
Előre a szép és tiszta Sztálinvárosért!”
Május 1-én – s ez is a város saját ünnepéhez tartozott – a tízévesek külön vonultak az ünnepi menetben, táblájukon ezzel a felírással: “Együtt születtünk városunkkal.”
És a város családi ünnepének is van “naptára”:
- JÚLIUS 16: Ünnepi tanácsaülésen osztják ki a kitüntetéseket, emlékérmeket annak a mintegy 300 “őslakosnak”, akik 10 éve itt élnek, s munkálkodnak városuk felvirágoztatásáért, lakói boldogulásáért.
- AUGUSZTUS 20: Munkás-paraszt találkozó az alkotmány ünnepén, s az ugyancsak 10 esztendős tanácsrendszer megünneplése. A város körüli földeknek az idén már szinte teljes egészében a Vörös Csillag Tsz a gazdája – s a szocialista munkásváros augusztus 20-án a szocialista utat választott tsz-parasztokkal együtt köszönti alkotmányát.
- NOVEMBER 7: Az Októberi Forradalom évfordulóján osztja ki a városi tanács a társadalmi munkások emlékérmeit. Aki 30 órát dolgozott, bronzérmet, aki 70-et, ezüstöt, aki 120-at, aranyérmet kap emlékül.
Nemrég olvastam
egy kanadai uránvárosról, az Ontario tartománybeli Elliot Lake-ről, amely néhány év alatt virágzó, 25 ezer lakusú modern várossá épült -, s most halálra ítélték, mert az Egyesült Államok nem kíván több uránt vásárolni Kanadától. Az egyik ott lakó bányász a hír hallatára ezt mondta: “Brit-Columbiában, ahonnan én jöttem, számos halott bányászváros van már. Rövidesen ti is megtudjátok, milyen az, amikor a földből gomba módra kinövő és hirtelen felvirágzó városok egyik napról a másikra meghalnak…”
Sztálinvárosban azt mondta Tapolcai elvtárs, a VB elnöke: – Most, hogy a Vasműben elkészül a hengermű, újabb 500 munkást foglalkoztat majd. Igaz, hogy a jövendő hengerészek egy része már Sztálinvárosból kerül ki, de még így is sokan jönnek majd Csepelről, Borsodnádasdról, Diósgyőrből, Ózdról. Ahány újmunkás – annyi család. Az idén 484 lakás épül, de ez nem lesz elég, mert a Vasműben jövőre már hozzákezdenek az új, hatalmas hideghengermű építéséhez… Minden hónapban máris egy bölcsődére való gyerek születik a városban. A VIII. általánosból most kimegy 280 gyerek, de szeptemberben csaknem ezer elsőosztályos jön… Rájuk is gondolnunk kell a további városfejlesztésnél – s a mamákra is. Ugyanis az asszonyok munkát kérnek. A férfiruhagyár, fehérneműgyár, fésűsfonoda mellé az idén cipőüzemet is nyitottunk -, 150 ezer pár gyerekszandált készít évente -, s épül a szalmacellulózegyár, amely évenként 50 ezer tonna papíralapanyagát adja majd…
Tapolczai Jenő – Egy elnök naplója /1977
A posta külön bélyegzővel látja el a tizedik születésnapját ünneplő városból küldött leveleket, s a július 17-1 ünnepségekre megjelenik a Sztálinváros elnevezésű cigaretta is
Tervek, a további növekedés, a város gyarapodásának, szépítésének hosszúlejáratú tervei. Annyi minden vár még rájuk a következő esztendőkben!
Lehet, hogy ismét eltévedek, ha legközelebb Sztálinvárosba jövök?
Laky Teréz
Felhasznált képek:
sztálinvárosi érme és jelvény – saját gyűjtés
