Zalai Hírlap – 1964. január 19.
A VÁROST JELZŐ tábla, ha Székesfehérvár felől gépkocsival közelítjük meg Dunaújvárost – közönséges falusi házak sorát nyitja meg. Jó ideig a dunántúli falvaktól semmiben sem különböző utcákon halad az utas, míg egyszer csak eltűnnek az apró házak, s balkéz felől egy tízemeletes toronyház körvonalai magasodnak fel. A múlt és a jelen találkozik.
Ez már az igazi Dunaújváros.
Amikor 1949-ben a párt és a kormány határozatot hozott a Dunai Vasmű felépítésére, kevesen hitték, hogy az ismeretlen kis faluból, Dunapenteléből valaha város lesz. De 1950-ben a sáros pentelei fennsíkon feldübörögtek a gépek motorjai, s az egész országból összesereglő, többnyire fiatalok kezenyomán nőni kezdtek a falak, s a Vasmű kombinát felépült. Bekapcsolódott hazánk gazdasági vérkeringésébe, s ma ez az egyik legjelentősebb vertikális kohászati üzemünk. Maga a város pedig első szocialista városunk.
Ismerkedjünk vele.
Vasmű út – 1964. május 9.
fotó: Járai Rudolf
AZ UTCÁN kevesen járnak, vagy talán csak azért nem tűnik nagynak a forgalom, mert például a Vasmű úton 10 méter szélesek a járdák? Egyébként ez a főútvonal, amely párhuzamosan húzódik a Dunával, s közel egy kilométer hosszan jobbról, balról 5-6 emeletes házak övezik. Szinte ahány ház, annyiféle, de egységében mégis egészet, ízléseset – modernet alkot az utca.
Dunaújvárosban a háztömböket nem választja el egymástól kerítés, hanem park, játszótér és megint park következik. Még így, télen is inkább üdülővárosnak hat rengeteg parkjával, mint nehézipari centrumnak. Magát a Dunai Vasművet csak este vettük észre. Délről a hajnal pírját idéző derengés futott fel az égre, majd hamarosan bíborvörösen ragyogtak az alacsonyan száguldó felhők. Csapoltak a Vasműben.
Légi felvétel a városról – 1964. június 2.
fotó: MTI/Járai Rudolf
A város tervezésekor figyelembe vették az uralkodó széljárást, amely itt észak-dél irányú. Éppen azért telepítették a várostól délre a Vasművet, hogy a szél ne hozza a füstöt a város felé.
Hogy némi fogalmat alkothassunk a Vasmű nagyságáról, nem a termelt vasmennyiség tonnáit idézzük. Talán elég annyit megemlíteni, hogy a kombinát 500 katasztrális hold területen fekszik, s csak a karbantartó gyáregységnek 1200 dolgozója van. De nemcsak Vasmű van Dunaújvárosban. Elsősorban a nők foglalkoztatását oldja meg a Fésűsfonodán kívül a Fehémeműgyár, a Férfiruhagyár és a Szandálüzem is.
De beszéljünk az emberekről is.
SZOMBAT ESTE a Vasmű út keleti oldalán sétáltunk, amikor egy épület második emeleti ablakaiból hamisítatlan felvidéki-zamatú nótázást hallottunk. Lakodalom volt.
Senkinek sem tűnt fel annakidején, ha az új lakásba beköltözvén, a jobboldali szomszédjában “zs” betűket zsurmoló vasiakat, a baloldaliban pedig szavaikba “ö”-ket böködő alföldieket köszönthetett. Ma már mindannyian – dunaújvárosiak.
Egy új épület a most épülők közül
A Béke étteremben járva egy kicsit irigykedtünk. Az emeleti eszpresszó-helyiség
hangulatvilágításában valódi kávéscsészékben (nem vizespohárban) szolgálták fel a feketét – másodosztályú áron. Ugyancsak másodosztályú az este 8-tól éjjel kettőig nyitva tartó Télikert, ahol a táncolókra is gondoltak, s nem tömtek meg minden talpalatnyi helyet asztalokkal. A zenekar kitűnő, a társaság vegyes. Fiatalok, öregek egyaránt ülnek a fehérabroszos asztalok mellett. Szinte minden férfin sötét ruha, nyakkendő, a lányok a legújabb divat szerint készült kisestélyikben, modern vonalú kiskosztümökben ülnek, s ha megszólal a zene, ízlésesen táncolnak.
A pincérek egyébként itt is olyanok, mint másutt az országban. Az Arany Csillag étteremben a sülthöz savanyúságot kértünk, s meg is kaptuk – mire a hús elfogyott. A fényben úszó város csillogó neonjai vidámságot is rejtenek magukban. Az egyik ház tetején öles betűkkéi ragyog az OTP három betűje, s mellette a felirat: “Érdemes takar….odni! Hát annyi bizonyos, aki korán lefekszik, az kevesebb pénzt költ el, mint aki éjfélig mulat. Bár az is lehet, hogy “takarékoskodni”-t akartak az éjszakába írni, csak öt betű – takarékoskodik az árammal.
A Vasműnek 1400 személyes munkásszállása van, összesen négy épületben. A belépő elsőosztályú szállodában képzelné magát a hall foteljai, a védőhuzattal leterített bíborvörös, süppedő szőnyegek láttán. Az épület meglehetősen kihalt. A lakók – legények, lányok – többnyire összeházasodtak, s lakást kaptak.
AZT HINNÉ az ember, hogy Dunaújváros már kész. Nem. A város állandóan épül tovább. A Dunaparton közép-paneles építkezés folyik, s a már kész épületek színes füzére övezi a folyam partját. A város nyugati felében az állami segítséggel és magánerőből épülő családi házak sora kertvárost varázsolt a pentelei fensíkon épült szocialista város tőszomszédságába. Vidéki környezet, teljes városi komforttal. 1
Irigyeltük a kertváros 32 tantermes iskoláját is, két tornatermével, politechnikai műhelyével.
A Vidám Park nyáridőben a dunaújvárosiak kedvence. Egész napot is el lehet benne szórakozva tölteni. A sportstadiont már kinőtték a dunaújvárosiak. Tízezres nézőtere már kevés, de épül helyébe már az új, a nagyobb.
Az uszályokról hatalmas daruk rakják ki a szovjetunióból érkezett vasércet
HA ELŐSZÖR van egy városban az ember, általában a történelmi nevezetességekkel igyekszik megismerkedni. Dunaújvárosnak is van múzeuma. Az építkezésekkor hat méter mélységben kultúrréteget találtak, s időszámításunk előtt 2000-ből származó leletek is napfényre bukkantak. A város idegenforgalmi nevezetessége azonban jelene, amely szocialista jövőnk egy kis előlegezett ajándéka.
Mészáros Ferenc
