Az együttműködés napi termelési feladat


Fejér Megyei Hírlap – 1979. november 27.

Az együttműködés napi termelési feladat


Interjú
dr. Szabó Ferenccel, a Dunai Vasmű vezérigazgatójával

Közismert, hogy az egyik legnagyobb magyar kohászati kombinát, a Dunai Vasmű a Szovjetunió tudományos-műszaki segítségével épült és fejlődött. A gyár több mint 12 milliárd forint értékű eszközállományának zöme szovjet tervezésű és gyártmányú és számos technológia, eljárás a szocialista országok tapasztalatainak felhasználásával honosodott meg Dunaújvárosban. A három évtizedes szovjet-magyar együttműködés eredményeiről és jövőjéről dr. Szabó Ferenc, a Dunai Vasmű vezérigazagtója az alábbi interjút adta.

– Azt mondhatjuk, hogy a Dunai Vasmű a KGST “gyermeke”, a szovjet-magyar együttműködés példája. Hozzáteszem, hogy az együttműködés új formái is kialakultak és napjainkban, a meghatározó magyar-szovjet kapcsolatokon kívül a Dunai Vasmű termelésében és fejlesztésében a többi szocialista ország részvétele is erősödött. A magyar-szovjet műszaki együttműködési szerződés értelmében a gyár tervezését 1949-ben a szovjet “Gipromez” tervezőintézet kezdte meg és folytatja a mai napig. A kokszoló, a nagyolvasztó, az acélmű, a meleg- és hideghengermű és a folyamatos acélöntőmű után jelenleg a konverteracélmű kivitelezése folyik és a február elején született magyar-szovjet kormányközi megállapodás értelmében a következő ötéves tervben újabb szovjet kokszolóblokk és érctömörítőmű építését kezdjük meg. Eredményeink ismeretében mondhatom, hogy a szovjet berendezések beváltak. Időközben a szovjet szakértők és saját szakembereink közös munkájával a termelőegységek eredeti kapacitását 1,5-3-szorosára növelve, a hazai acél- és hengereltáru-ellátás meghatározó gyártóbázisává váltunk. Évente 760 ezer tonna kokszot, 830 ezer tonna nyersvasat, 1,2 millió tonna acélt és hasonló mennyiségű hengereltárut gyártunk. A Dunai Vasmű termelési értéke meghaladja a 12 milliárd forintot, s mindezt 12 és fél ezer dolgozóval állítjuk elő.


 Megírta a Magyar Közlöny

– Az itt készülő acél alapanyagának nagy része is szovjet eredetű.
– Az alapanyagokat a baráti országokból szerezzük be. Ezen belül a kokszgyártáshoz a szén egy részét, a vasércet és az ötvözőanyagokat a Szovjetuniótól vásároljuk. Innen kapjuk berendezéseink tartalékalkatrészeit, és a saját acélmennyiségünkkel a szocialista országok termékcseréje keretében évente mintegy 150-200 ezer tonna bugát és tekercset is feldolgozunk. Kombinátunkat alapvetően az ország lemezigényének kielégítésére hozták létre és ehhez a legkülönbözőbb minőségű acélok és széles méretválasztékú lemezek gyártását végezzük. Az évről évre növekvő mennyiségi igények közepette is nagy súlyt helyezünk a különleges acélfajták és lemezek kifejlesztésére. Ehhez nagy segítséget jelent majd az 1981 végére elkészülő konverter-acélmű, amely évi 1,2 millió tonnás termelésével egyben tehermentesíti régi Martin-acélművünket.
– Hallhatnánk példát a Dunai Vasműben előállított különleges minőségű acélokra? Mi az elképzelés a minőségi acálgyártás jövőjéről?
– A szocialista országokban ismertek a Dunai Vasmű spirálisan hegesztett, nagyszilárdságú acélcsövei, amelyből a Barátság, a Testvériség gázvezeték, a Szövetség és az Adria olajvezeték épült. Ezt a jól hegeszthető acélfajtát több fokozatban fejlesztették ki szakembereink. Hasonlóképpen sikeres termékünk a villanymotorok gyártásához használt szénszegény dinamóacélunk, a nagyszilárdságú vegyipari tartályacélunk, az Albertirsa-Vinnyica villamos távvezetékhez használt tartóoszlopaink és járművek hátsó hídjaihoz gyártott, finomszemcsés járműacélunk. Az oxigénes konverter-acélmű belépésével évi acéltermelésünk 1,8 millió tonnára emelkedik és a korszerűsített Martin-Maerz-Boelens acélművünkben a minőségi acélgyártás új feltételei nyílnak meg.


 A Dunai Vasmű szovjet tervezőinél

– Hol tart a konverteracélmű beruházása?
– A kivitelezés jó ütemben halad, 1979-ben elkészülnek az óriáscsarnokok és megkezdődik a berendezések technológiai szerelése. Különösen előrehaladt az új oxigéngyár szerelése, amely az év végén megkezdi a próbaüzemet és a konverter elkészüléséig a két kohó oxigénes befúvásához óránként 15 000 köbméter oxigént termel.
– Az oxigénbefúvásos technológiában a szovjet kohászati üzemeknek élenjáró szerepük és nagy gyakorlatuk van. Ezt az eljárást is szovjet tapasztalatok felhasználásával alkalmazzák?
– Igen. Egyes szovjet kohóművekben a levegőbefúvást már 30-35 százalékos oxigéntartalommal végzik és ezzel jó eredményt érnek el a nyersvasgyártásban. Az oxigénbefúvás elsősorban energiamegtakarítást – mintegy 15 százalékos kokszmegtakarítást – eredményez és számottevően növeli a kohó kapacitását is.
– Mit jelent a Dunai Vasműnek a VI. ötéves tervben kezdődő, két újabb nagyberuházás?
– Az új szovjet kokszolómű évi egymillió tonna koksz előállítására alkalmas. A 41 köbméteres kamrákból álló blokk kiváló műszaki paraméterekkel rendelkezik és a kokszolóműhöz a különleges tűzálló téglát is a Szovjetunió szállítja. Az új érctömörítő hasonlóan korszerű üzem, a 260 négyzetméteres szalag nagyobb, mint a meglévő tömörítőnk két szalagja. Évente kétmillió tonna tömörítvényt ad a kohóknak és a tömörítvény portartalma a jelenlegi 15-18 százalékról 5 százalék alá csökken. Természetesen a zsugorítvány egyéb minőségi jellemzői is javulnak majd.
– A kiemelt beruházásokon kívül számos, kisebb-nagyobb berendezés, gép is a Szovjetunióból vagy a szocialista országokból érkezett Dunaújvárosba. Milyen előnyei származnak a szocialista integrációból a Dunai Vasműnek?
– A legfontosabbakról már szóltam. Az elmondottakon kívül kombinátunk sokoldalú kapcsolatokat tart a szovjet és a testvéri szocialista országok hasonló nagyüzemeivel. Kiemelem Dunaújváros és a Vorosilovgrád terület, Kommunárszk testvérvárosi kapcsolatát, a csehszlovákiai testvérüzemi kapcsolatokat a kassai, Keletszlovákiai Vasművel, az osztravai Klement Gottwald Művekkel, a lengyel és NDK-beli testvérüzemi kapcsolatokat és a fejlődő jugoszláviai kapcsolatainkat. Ezek a kapcsolatok közvetlen, baráti együttműködést eredményez, s egymás szakmai tapasztalatait gyümölcsözően alkalmazzuk a technológiai és a műszaki fejlesztés területein.

 
Dunai Vasmű kártyanaptárak 1977-ből, és 1978-ból

– Hogyan vesz részt a Dunai Vasmű a szocialista integrációban?
– A szocialista országok bővülő termékcseréjében, kölcsönös gyártásszakosodásában közvetlenül. Például jugoszláv vállalatokkal is különféle kohászati féltermékeket cserélünk és hengerlési bérmunkát végzünk számukra. A Dunai Vasmű termékei azonban valamennyi szocialista országba eljutnak. A gáz- és olajvezetékekről és a villamos távvezetékekről már beszéltem, ezenkívül számos könnyűszerkezetes épületben dunaújvárosi profilokat építenek be, vagy az Ikarus autóbuszokba, a hűtőszekrényekbe, háztartási gépekbe is a vasmű lemezei kerülnek. Egyik új termékünk, az úgynevezett izotróptulajdonságú lemez a fúrótornyok vázát adja, alvázacélokat gyártunk gépkocsikhoz és traktorokhoz, valamint nagy mennyiségű kazán- és hajólemez is készül gyárunkban. Ennyiből is nyilvánvaló, hogy nem egyoldalú segítségről van szó, a Dunai Vasmű fontos alapanyaggyártó a szocialista országok egyre bővülő integrációjában. Összegzésként elmondhatom, hogy az alapanyag-beszerzéstől a műszaki fejlesztésig ezer szállal kötődünk á baráti országokhoz. Nem túlzás: a szocialista együttműködés a Dunai Vasműben napi termelési feladat – mondotta befejezésül dr. Szabó Ferenc vezérigazgató.

Zs. Cs.

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.

Dunaujvaros