Mikor jó egy GO-KART verseny?


Dunaújvárosi Hírlap – 1973. augusztus 22.

Két szaltó a kritikus kanyar után

Mikor jó egy GO-KART verseny?

Augusztus 20-án, hétfőn ötödik alkalommal ren­deztek GO-KART ver­senyt Dunaújvárosban.
Dr. Illyés Józsefnek, a városi tanács vb-titkárának megnyitója után öt szocialista ország – Bul­gária, Csehszlovákia. Len­gyelország, Magyarország, az NDK és a Szovjetunió – versenyzői álltak rajt­hoz, a Barátság Kupa küzdelemsorozatának ke­retében. Majd Ausztria, Olaszország és az NSZK versenyzői is bekapcso­lódtak a versenybe és küzdöttek Dunaújváros Nagydíjáért. A legna­gyobb hazai GO-KART verseny több mint ötezer néző előtt zajlott le, a Du­nai Vasmű főterén.

Néhány percet késtem, és mire sikerült a kötélkordonhoz verekedni magam, már javában tartott a verseny: a harminc liliputi szerkezet – akárha felpiszkált megdühödött darazsak lennének – hisztérikus vijjogással, vad iramban kergette egymást körbe-körbe, a vasmű igaz­gatósági épülete előtt.
Ráadásul a kordon mellett is egy valóságos darázsfészek kellős közepébe sodródtam: jobbfelől egy volt motorver­senyzővel, balfelől egy máig is aktív, bár kissé kapatos hentes mesterrel tartottam a szomszédságot. Így azután az első futam hangulati lázgör­béjét – némi egyszerűsítés­sel – az ő kommentárjaik alapján kottáztam le:
– A magyarok nincsenek sehol…
– Dehogy nincsenek, ne mondja már… Ott, az az ötödik, narancssárgában, az is a mienk …
– Csak a hetedik … Nem meri hajtani azt a tragacsot! Pedig több van abban a gép­ben… No… kezdenek már feljönni.. Ejjj… több van abban a gépben, lényegesen több!! Vagy el van áttételez­ve.
– Mi?
– El van áttételezve! Vagy nagyobb a fogaskerék a kelleténél, vagy kisebb. Na, most kezd melegedni a mo­torja, vagy mi van vele?
– Hát az meg? Nézzen oda!
– Elengedi. Ez a sportsze­rűség egyike. De figyelje csak a cseh srácot!
– Aha, van már vagy száz méter előnye.
– Háromszáz, Legalább háromszáz, barátom! A két utolsót már hátra is vágta egy körrel!,.. De hangja is szép van ám annak a motor­nak. Persze, kell is az alá a nyolcvanhat kilós test alá.
– Hát ezt meg honnan ve­szi?
– Ott. voltam a mérlege­lésnél. Erre a srácra kiváncsi voltam, mert tavaly is ez nyerte meg a versenyt.
– Mérlegelést mondott?
– Hát! Nem tudja még ezt se? Verseny előtt és ver­seny után mérlegelik a kocsikat is, a versenyzőket is, mert a minimum százötven kilónak kell lenni a kettőnek együtt. A szünetben megnéz­heti, ha akarja, némelyikbe még ólomnehezéket is rak­nak emiatt.
– Aha… Mennyi van még hátra?
– Egy kör.
– Ne vicceljen, és kész, lehet hazamenni?!
– Hova gondol? Még hat futam hátra van, a java még csak most következik!’

Valóban, a java még csak ezután következik:
A nap – mintha valami­lyen mesés összegű célpré­miummal serkentenék – egyre ádázabbul tüzel. És a verseny is egyre merészebb, egyre lázasabb tempóban fo­lyik: az egyik versenyző elhagyta a kipufogócsövét, a másik alól elgurult egy ke­rék, a harmadik az egyik ka­nyar után kirepült a kocsi­jából. Valahonnan mentő szirénázik elő. Az orvos in­jekciós tűvel, az egyik sze­relő vízzel teli, zöld csattosüveggel rohan a helyszínre, a fotósok nekivadulva csattog­nak gépeikkel. “Nincs semmi baj, csak egy kis kimerült­ség!” – áll fel az orvos, és a fiatal lengyel versenyző a következő futamban már a boly élén cikázik. A nézők közül persze néhányan nem hagyják ennyiben a dolgot: “Kimerülés? Hm! Maga lát­ta?! Kettőt szaltózott a leve­gőben és pontosan a hátára esett!” – Enyhe borzongás fut végig a kordon mellett: “Kettőt szaltózott a kanyar után…” “Kimerült a srác, azt mondják…”

Kimerülés… Ha az injek­ciós tűre nem is, a zöld csattosüvegre a nézők soraiban is egyre többen gondolnak. A kordonok mellett egyre áttetszőbbek a sorok – az ér­deklődés középpontjába szin­te egyik pillanatról a másik­ra egy alacsony, kék pulóveres férfi került, aki jaffát és sört mér a járda túlsó olda­lán. Óriási tumultus, vita, hogy hol a sor vége, mennyi az üvegbetét. A kék pulóveres egyre kétségbeesettebben toporog, végül a fejéhez kap: “Nem, nem adok ki semmit! Befejeztem! Így nem lehet dolgozni! Ha nem fizettem rá ötszáz forintot, akkor egy fillért se!”
A végső mérleg azonban mindenütt nyereséget mutat.

– Nagyon szép és nagyon izgalmas verseny volt, igen szoros küzdelmekkel .- mondja dr. Szenttornyay György, az egyik főrendező. – ötödik alkalommal rendeztünk go-kart versenyt Dunaújvárosban, és mondha­tom, hogy minden esztendő­ben jobban és jobban sike­rül. Legelőször végig a kór­házban ültem a verseny ide­jén, és négy sebesültet hoz­tak be. Most – egy könnyű sérülést leszámítva – min­den rendben ment.
– Én mindig szívesen jö­vök Dunaújvárosba verse­nyezni – mondja Frantisek Dykast, a csehszlovákok leg­jobbja. – Néhány apró fo­gyatékosságot leszámítva itt ideális a pálya, jól érvénye­sülhet rajta a technikai tu­dás.
– Én mint néző, azt mon­dom, igen jó verseny volt – áll meg egy pillanatra Kő­rösi András, az Arany Csil­lag Szálloda dolgozója. – Láthattunk egy-két igazi nagy versenyzőt. – És… a kisfiam már el se tudná kép­zelni augusztus huszadikát a go-kart verseny nélkül.

– káposztás –

Volán – az autóközlekedési dolgozók lapja – 1973. október


Rajtol a Szoc. Kupa mezőnye. Középen Sebestyén (46) igyekszik az élre törni

MINI GRAND PRIX

Sorozatosan nincs szerencséjük a lelkes dunaújvárosi rendezőknek az időjárással. Hol szakadó eső riasztja el a nézőket ettől az érdekes sportcsemegétől, hol a tikkasztó meleg. Idén a hagyományos ciklusnak megfelelően á hőség következett és ez sajnos meg is látszott a pályát közrefogó közönség számán. Alig 2-3 ezer szurkoló választotta a Duna hűsítő hullámai helyett a forróságot sugárzó betont, pedig ez rendkívül izgalmas verseny 10-15000 nézőnek is kitűnő szórakozást nyújtott volna…


Százkilométeres sebességgel üldözik egymást az olaszok

Több mint tíz évvel ezelőtt rendezték hazánkban az első Go-Kart bemutatót, de már a bajnokságnak is szép hagyományai vannak. Ennek ellenére nem tud átütő közönségsikert aratni az autóversenyzés e viszonylag olcsó, veszélytelen, sok ügyességet és bátorságot igénylő módja. A nézők nevetségesnek tartják az apró “guruló zsámolyokban” kuporgó versenyzőket, akik hangos purrogás közepette, nem túl nagy sebességgel kacsáznak a pályát jelölő ócska gumiabroncsok között. Hát valahogy így nézett ki régen a go-kart sport és valóban nem sok látványosságot nyújtott a vérmes reményekkel érkező nézőknek.
És mi a helyzet ma? A targoncakerekeken gördülő, fűnyírógépekből kimustrált, motorkerékpárokból kialakított járgányok helyett villámgyors minirakétákat láthatunk, amelyek lekicsinyítve mindent magukon viselnek ami a “nagy” forma-torpedókra jellemző: igen nagy teljesítményű, speciális kart-motorok; különböző mintázatú és szélességű gumiabroncsok, legmodernebb technikájú hidraulikus tárcsafékek; sőt, bukócső és biztonsági öv. Persze egy ilyen ütőképes kart ára is szép summát tesz ki, de még így is jóval olcsóbb mint bármilyen más versenyautó…


Egyre megszokottabb a bukócső a kartokon

Fordulatszámmérő és vízhőmérő is elfér az apró kormánykeréken!

Goodyear “slick” pályagumi

Hidraulikus tárcsafék hűtött tárcsával

A győztes Hutless motor

Vízhűtéses 125 kcm-es Maico: 29 LE!

A go-kart kitűnő előiskola és ugródeszka az autósport magasabb szintű műveléséhez. Jó néhány “nagy” rallye-versenyzőnk ma is megmosolyogja a kartos kollégákat, bezzeg külföldön másképpen értékelik ezt a mini-kategóriát! Elég csak Emerson Fittipaldi nevét említeni aki bizony e “vicces játékszer” verhetetlen brazil bajnokaként kezdte szédületes karrierjét…
Hazánkban különös jelentőséggel bír a go-kart sport, hiszen ez az egyedüli módja a pályaversenyzésnek. Évente 60-70 rajtengedélyt ad ki az Autóklub Sportosztálya és ez a szám évről évre növekszik. Különösen az ifjúsági kategória vált népszerűvé, ahol már 14 éves kortól be lehet szállni a versengésbe, no persze csak egy 50 kcm-es kart “gyomrában”. A tavalyi 6 ifjonc helyett idén már 29 bajnokpalánta vív izgalmas csatákat az elsőségért. Egyébként túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a VOLÁN a hazai go-kart sport legfontosabb patrónusa, hiszen a 13 kart-szakosztály közül ötöt VOLÁN vállalat támogat: Veszprémben, Jászberényben, Debrecenben, Győrött és Szombathelyen.


Ritka pillanat kart-versenyen: Ürmös a nagy tülekedésben felborul


… kibújik a kart alól


… és fájdalmas arccal néz a tovatűnő mezőny után

A magyar bajnokság futamai általában érdekes versenyeket nyújtanak, mivel aránylag kiegyensúlyozott a mezőny. Annál kínosabb a helyzet, ha versenyzőink nemzetközi viadalokon vesznek részt. Nem is kartosaink tehetségével van baj, hanem a motorokkal. A válogatott keret számára hat CZ motort vásárolt a Kart Bizottság, de ezek jó néhány lóerővel gyengébbek a gyári motoroknál, amelyekkel a csehszlovákok immár második éve uralják a Szoc. Kupa futamait.
A dunaújvárosi depóban is szembetűnő volt a különbség a magyar és külföldi versenyzők kartjai között. A szombati edzésen és a vasárnapi versenyen is nyomasztóan hatott a külföldiek fölénye. Talán Szántó és Sebestyén tudott, úgy ahogy, lépést tartani a villámgyors Kysely testvérekkel és Dykasttal, a Szoc. Kupa éllovasaival. Különösen a harmadik futamban mutatkozott meg motorjaink gyengesége, amikor Sebestyén kitűnő rajt után a második helyen száguldott, de néhány kör után nemcsak a fehér overallos csehszlovákok előzték meg, hanem az NDK-beli Schulz is (pedig a Sebi sem gyáva fiú, talán ő kartozik a legrámenősebben a magyarok közül…).


MZ-CZ párharc: Schulz kontra Dykast

A Szoc. Kupa futamai mellett a Dunaújváros Díjáért folyó küzdelemben osztrák, nyugatnémet, olasz és svájci versenyzők indultak. A díszes serleget akár a szombati edzés után átadhatták volna az örökké mosolygó salzburgi Toni Zösserlnek, annyira kimagaslott a mezőnyből. Mindhárom futamot biztosan nyerte, annál is inkább, mert az őt üldöző heves vérű olaszok folyton összeakaszkodtak, pofozkodtak, tovább száguldottak, megint összeakadtak, szóval igazi versenyhangulatot teremtettek, olyant, amit még a népligeti EB- futamokon is ritkán élvezhetett a sportrajongó…

 
Dunaújvárosi lányok kedvence, Toni Zösserl, a győzelem fel száguld

 


Autós gyorsasági bajnokság Dunaújvárosban /1962


Reggeli motorbőgés /1978

 

Dunaujvaros