Észak-Magyarország – 1951. május 13.


Dunapentele 1951. június 28. MTI/Kotnyek Antal

DUNAPENTELE

Néhány évvel ezelőtt kis eldugott falut takart ez a név. Ma pedig nagy-nagy büszkeséggel mondjuk ki ezt a. nevet, mert e név mögött ötéves tervünk legnagyobb alkotása, a Dunai .Vasmű áll.
Dunapentele már nem eldugott falucska, – ma egy egész ország, egy szocializmust építő nép életereje, leírhatatlan akarása tükröződik benne. Dunapentelét nemcsak Magyarországon, hanem a békeszerető népek nagy táborában is ismerik, tudják, hogy a békefront magyarországi szakaszának erős bástyája épül itt. A dombokhoz tapasztott kis nádfedeles házacskák mellett hatalmas, többemeletes házak, óriási csarnokok épülnek. Ott, ahol nemrégen még az eke túrta a földet, most hatalmas földkiemelő gépek, árokásók, földgyaluk tépik, szaggatják a talajt.
Már Adonynál észrevesszük, hogy valami csodálatos dolog történik ezen a környéken. Már itt feltűnnek a szocialista iparosítás büszkeségének felépítéséért harcoló hatalmas hadsereg előőrsei. Utat építenek, vasutat fektetnek, hidakkal ívelik át a vízmosta szakadékokat. Amint egyre közeledünk Dunapenteléhez, ez a kép még színesebbé, még mozgalmasabbá válik. A magas toronydaruk már messziről feltűnnek és amikor elérjük az építkezés főbejáratát, elénk tárul az épülő nagy mű.

Jelentősége és mérete csak akkor bontakozik ki előttünk igazán, amikor – legalább nagy vonalakban – megismerkedünk az építkezés tervével.
A Vasmű kiterjedése már az első ötéves tervben jóval felülmúlja az eddigi gyárak nagyságát. Hogy némikép fogalmat alkossunk nagyságáról, szemléltető példa az, hogy a gyáron belül lefektetett vasúti vágányok hosszúsága – ha egyvégtében összeraknák – Miskolctól-Füzesabonyig érne.
Az egész nagy építkezésre jellemző adat, hogy annyi téglát használtak fel, hogy ezzel a téglamennyiséggel körül lehetne keríteni egész Magyarországot néhány téglasornyi magasságban. Az a földmennyiség, amelyet azért kellett megmozgatni, hogy a talajt egyenletessé tegyék, 2 millió köbmétert tett ki.
A hatalmas Vasmű önellátó lesz, ami azt jelenti, hogy csak két alapanyagot – vasércet és szenet – kíván, a további feldolgozás és az ehhez szükséges segédanyagok előállítása a gyáron belül történik. A tervek, amelyek a Szovjetunió nagylelkű támogatásával és segítségével készültek el, ízelítőt adnak egy-egy üzemegység nagyságáról.
Így például az egyik hengerdének olyan hatalmas lesz a csarnoka, hogy a Parlamentet el lehetne helyezni benne és még így is üresen maradna a csarnok terjedelmének 10 százaléka. A Martin-kemencék nagyságát mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy eddigi legnagyobb Martin üzemeinknek kb. másfélszerese lesz.
A kohók méretét a hűtésükre felhasznált vízmennyiség mutatja. A hűtés céljait szolgáló víz percenként 150 köbméter mennyiségben zudul a kohók oldalára,, ez a víz megfelel egy kisebb fajta folyónak. Ezt a vizet a Dunából emelik ki 50 méter magasra, ami komoly emelőberendezést kíván. A tervezés előrelátását bizonyítja, hogy ezt a hatalmas vízmennyiséget elhasználása után tovább hasznosítják, mégpedig igen meglepő módon. Ez a víz 7-8 fokkal melegebb, mint a Duna eredeti hőmérséklete, ennélfogva – öntözésre használják fel, 2000 hold nagyságú zöldséges kertet fognak vele öntözni, ez a kert a Vasmű dolgozóit látja majd el zöldségfélékkel.

Először a város építkezését néztük meg. Vezetőnk, Mester elvtárs kalauzolása nyomán elképzelhetővé válik, milyen lesz a szocialista város. A városban 2, 3 és 5 emeletes házak épülnek. A házakat nem építik szorosan össze, hanem nagy térséget hagynak közöttük, ahol parkok és virágoskertek lesznek, padokkal.
A várost keresztülszelö főút, amely a gyárhoz vezet, sokkal szélesebb lesz, mint a budapesti Sztálin-út. Ezt külön gyalogjáró útra, kerékpárútra és járműútra osztják. Ez lesz a város legforgalmasabb útja. Két oldalán húzódnak majd a többemeletes lakóházak, amelyeknek földszintjein helyezik el az áruházakat, hogy a munkából hazajövő dolgozók mindjárt meg tudják vásárolni a szükséges dolgokat. A város főterén lesz a Pártbizottság épülete, a kultúrpalota, a tanácsháza. A város a legmodernebb kivitelben épül.
Így többek között a fűtést a gyárból kikerülő forróvíz biztosítja, amelyet földalatti vezetéken szállítanak. Nemcsak a fütő-, víz- és csatornavezetékek lesznek a föld alatt, de a villany, telefon, stb. vezetékek is földalatti kábelekben hálózzák be a várost, – levegőben egyetlen szál drót sem fog húzódni.
A város elhelyezése, az a körültekintő gond, amivel a terveket készítették bizonyítja, hogy a városban mindenben gyakorlatilag kifejezésre jut, hogy szocializmust építő népi demokráciánkban legfőbb érték az ember.
Mielőtt hozzáfogtak volna a város helyének kijelöléséhez, kitapasztalták az uralkodó széljárást. Megállapították, hogy ott az uralkodó széljárás észak-dél irányú, vagyis északról dél felé fúj a szél az év legnagyobb szakában. A várost tehát úgy helyezték el, hogy a gyártól északra esik, így a szél a füstöt-kormot nem a város felé, hanem ellenkezőleg – a Duna felé fújja. Arra is számítottak azonban, hogy ez a széljárás nem állandó, ezért a város és a gyártelep között 800 méter széles földsávot hagytak, ahol már zöldülnek, fejlődnek a fiatal facsemeték, amelyek majd megakadályozzák, hogy a füst a város felé húzódjon.
Láthattuk, milyen szeretettel gondol, vigyáz a Párt, népi kormányunk a dolgozók gyermekeinek egészségére, épségére. Mér említettük, hogy a városon húzódik keresztül a főútvonal, amely hatalmas forgalmat bonyolít majd le. Annak érdekében, hogy az iskolás gyermekek ne legyenek kénytelen áthaladni ezen a forgalmas utcán, az iskolákat úgy helyezték el, hogy a főútvonal mindkét oldalán elterülő lakótelepre építenek azonosfokú iskolát. Ezek közöl az egyik már épül, nemsokára be is fejezik felépítését.

A mű építésénél nagy mértékben alkalmazzák az élenjáró szovjet módszereket, a fejlett gépi technikát. Ahová régen inszakasztó munka volt felvinni a téglát, oda most transzportőrök szállítják, ugyancsak transzportőrökkel hordják ki az alapozásnál a földet a mélyből. A habarcsgyárból, nagy nyomással nem egy helyütt majd egy kilométerre is elnyomatják a kész habarcsot. Nagy szerepe van az előregyártott épületelemeknek, amelyeket a földön öntenek betonba és daruk segítségével emelnek a magasba. Ez az eljárás gyors és főleg takarékos. Sok ácsmunkát és faanyagot takarítanak meg így. Az építkezésközi szállítást apró benzin-masinák bonyolítják le.
Bármerre tekintünk; bármerre nézünk, mindenütt ég a munka láza. Egy gondolat él mindenkiben: – a szocializmus építésének gondolata. Olyan ez a hatalmas építkezés, mint egy nagy kohó. Eggyéforrasztja az embereket. A szocialista építkezés motorja, a Párt, viszi, lendíti a dolgozókat nap, mint nap új feladatokra, új győzelmekre. Új emberek születnek itt, a szocializmus emberei.
Az ifjúsági építkezésen a DISz vezetésével az ifjak válnak kemény harcosokká, a Párt nagyszerű tartalékaivá.
A nők előtt is megnyílt minden pálya ennél a hatalmas műnél.
Ezt bizonyítja Csiszár Józsefné elvtársnő beosztása. 52 éves. Egyszerű parasztasszony. Most munkavezető, munkacsapat vezetője.
– 1949-ben kerültem az építőkhöz, – mondja többek között. Csakhamar jelentkeztem kőműves átképzősnek, mert már dolgoztam építkezésen és úgy éreztem, el tudom sajátítani a szakmát. Az átképzés után kőműves lettem, így dolgoztam egy darabig: Akkor elkiüdtek Pestre a munkavezetői iskolára, amit jó eredménnyel végeztem el és munkavezető lettem. Most már mindig jobban megy a munka. Kiismerem magam a rajzokban és igyekszem minél jobb munkát végezni.
De nem ő az egyedüli, aki átérzi feladata magasztos fontosságát, érzik ezt valamennyien, akik itt dolgoznak. Érzik, hogy történe’met írnak itt, Dunapentelén. Ez a hatalmas hadsereg a Párt vezetésével csodákat művel, pedig az ellenség minden módon igyekszik akadályozni munkájukat, nem riadva vissza a legaljasabb eszközöktől sem. De a Párt, a dolgozók résen állnak és leleplezik az ellenség ármánykodását, aljas kísérleteit

A Dunai Vasmű épül! Ötéves tervünk e dicső alkotása mind jobban és jobban kézzelfoghatóvá, érezhetővé valósággá válik a munka új hősei, a munkások, mérnökök, sztahanovisták és segédmunkások kezenyomán. Nagy harcunkban mellettünk van a Szovjetunió soha meg nem szűnő támogatása. A szovjet elvtársak eljöttek, hogy tudásuk legjavával hozzájáruljanak építésünk sikeréhez, hogy segítsék a béke művének felépítését.
Épül a békemű, a békefront szilárd bástyája! Ennek tudatában végzik munkájukat Pentele dolgozói. Tudják és érzik, hogy a Párt vezetésével hatalmas gátat emelnek a háborúra spekuláló imperialisták elé, ha sikeresen felépítik a Vasművet. És dolgoznak, elszántan, lendülettel, hogy amikor eljön az idő, büszkén jelenthessék Rákosi elvtársnak, hogy azt a feladatot, amit a Párt, amit a dolgozó nép rájuk bízott, becsülettel teljesítették.

JUHÁSZ KÁROLY


Pentelei őrjárat


Dunapentele, 1951. szeptember

Dunaujvaros